Császármorzsa brûlée sodóval

A császármorzsát mindenki ismeri, a legenda szerint Ferenc Józsefnek készült elrontott palacsintából, amit porcukorral mentettek császárivá. A mi változatunkban a mentés maga a lényeg. A klasszikus vaníliasodót lecseréltük sűrű, tejszínes crème brûlée alapra, és nem mellé adjuk, hanem alá. Mi így gondoltuk újra. 

Elkészítés: 

A brûlée alap

Feltesszük a tejet a tejszínnel és a félbevágott vaníliarúddal, éppen csak forrpontig hevítjük, majd lehúzzuk és 10 percet állni hagyjuk, hogy kioldódjon az illat. Közben kikeverjük a sárgákat a nádcukorral, csak simára, nem habosra. A meleg tejszínt vékony sugárban hozzámerjük, folyamatosan keverjük. Visszatesszük kis lángra, és addig húzogatjuk fakanállal, amíg bevonja a hátát. Nem forraljuk fel. Leszűrjük, és félretesszük, langyosra hűtjük. Sűrű, kanalazható sodót kapunk.

A morzsa

Összevegyítjük a kétféle lisztet, hozzáadjuk a tejet, a tojások sárgáját, a cukrot, a vaníliát és a sót, simára keverjük. Pihentetjük 15 percet. Felverjük a fehérjéket kemény, fényes habbá és óvatosan beleforgatjuk a masszába.

Egy nagy serpenyőben vajat olvasztunk, beleöntjük a massza felét. Közepes lángon sütjük, amíg az alja aranybarna, majd spatulával nagyobb darabokra vágjuk, megfordítjuk és tépkedve morzsásra sütjük. A végén megszórjuk egy kevés cukorral, hogy karamelles kérget kapjon.

Tálalás:

Mélyebb tányérok aljába merjük a langyos vaníliasodót, egyenletesen elterítjük. Megszórjuk a barna cukorral és zsebsárkánnyal ropogósra égetjük, amíg üvegesre olvad és illatozni kezd. Erre ültetjük középre halmozva a forró, vajas császármorzsát. Meghintjük porcukorral.

Így minden kanálban benne van a törés és az olvadás. Alul a hidegebb, karamelles vanília, felül a meleg morzsa.

Ez nem gyors fogás, hanem ráérős. Tudjuk, nálunk a húsleves és a rántott hús rendje szent, ez a tányér nem is akar versenyezni vele. Ez a köztes idő édessége, amikor csak azért főzünk, mert jó együtt lenni a konyhában.