A katolikusok ünnepi asztalának elfelejtett éke a sárgatúró
„Húsvétkor készítjük, omlós, mégis szépen szeletelhető, sonkára, torma fölé, két kalács közé tesszük, sárga, édes és egy kicsit sós is, mi az?” Ezt a találós kérdést tették fel nekem évekkel ezelőtt, amikor leültem egy szépen megterített húsvéti asztalhoz. Megérkezett a sonkát követő legfontosabb „szereplő”, a sajtszerű sárgatúró, amit azóta sem felejtettem el, és már én is készítem.
Ez a finomság igencsak a valláshoz kapcsolódó, húsvéti étel, amit először a görög-, majd a római katolikusok készítettek. Az első receptek a Hajdúságban és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bukkantak fel, és olyan gyorsan terjedt a híre, hogy a mai napig fennmaradt a sárgatúró és rengeteg asztal ékes dísze az ünnepen. Több néven ismert, sárga- vagy édestúró, túrócska, valamint a magyar–szláv vidékeken a szirikk vagy szirka nevet kapta.
Nézzünk egy kicsit szét a nagyvilágban, mit esznek mások húsvétkor! Németországban például bárány alakú sütemény készül piros tojással, Görögországban magiritsát készítenek, azaz báránybelsőségekből főznek levest, Lengyelországban pedig sót és vodkát szolgálnak fel a kalácshoz. Svédországban a pillangós, színes tányérokon húsos pitéket kínálnak, heringet, bárányt és szendvicstortát. Spanyolországban sózott tőkehal, paprikasaláta, bárányhús, fokhagymaleves és nagyon sok friss, szezonális zöldség kerül a húsvéti asztalra. Az olaszok ezzel szemben apró, sós süteményeket eszegetnek a nyúlraguval, kenegetik májpástétommal és zöldséges palacsintákat szolgálnak fel. Elmondható, hogy mindenki egy kicsit szimbolikusan, de mégis az országára jellemző alapanyagokkal rakja tele az ünnepi asztalát.
A nyírségi sárgatúró omlós, mégis szeletelhető, sonkára, torma fölé, két kalács közé teszik, és még édes is. A kisgömböc alakú különlegességet minden háznál elkészítik húsvétkor, de előfordul, hogy máskor is kedvet kapnak hozzá. Fontosnak tartják az édességét, bár van, ahol már zöldfűszeresen gyúrják. Azért többnyire az édes ízét kedvelik vaníliával kiegészítve, hogy egyensúlyozza a sós szendvicsek karakterét. Teraszon, pincében, lugason, vagy csak a tornácon lógatják érésig, akár egy sajtot vagy egy házi sonkát. Gyerekek kedvence, így nagy adagot, azaz legalább két gömböcöt, de van az úgy, hogy még többet készítenek belőle, gyakran egymásra licitálva a háziasszonyok. Ez utóbbi esetben jól látható helyre lógatják fel, hogy a szomszéd is lássa, és mérgében átvegye a sárga túró színét!
Bevásárlólista
10 db tojás
1 l tej (házi vagy 3.5%)
1 db vaníliarúd vagy 2 csomag vaníliás cukor
2 ek. cukor
1 kk. só
áztatott mazsola, ízlés szerint (elhagyható)
Elkészítés
A tejet felforraljuk egy vastagabb falú edényben, hogy ne égjen le. A tojásokat egy tálban alaposan felverjük kézi habverővel és hozzáadjuk a cukrot és a sót. Amikor már gyöngyözik a tej, vékony sugárban hozzácsorgatjuk a tojást, és folyamatosan keverjük, míg darabossá nem válik! Előkészítünk egy gézzel vagy vékony szövésű konyharuhával kibélelt szűrőt, és beleöntjük. A konyharuha két ellentétes csücskét összecsípjük, megkötjük, a túrót pedig olyan helyre akasztjuk, ahol csepeghet. Minimum egy éjszakát pihen, ekkor már szeletelhető, a továbbiakban pedig hűtőben tartandó! Kalácsra, sonkára téve isteni!
Megjelent a Magyar7 2025/14. számában.
