Paleocsontevés, avagy régészek gyerekcipőben
November 27-én került sor Polgár Anikó Paleocsontevés című gyermekverskötetének bemutatójára a Csemadok pozsonyi székházában.
Mi lenne, ha tüske nőne a hátadon? Hogyan kell lassan, közepesen és gyorsan aludni? Hogyan működik a papírinternet? Mi lenne, ha hóból lenne az anyukád? Mit mondanak a csigák? – ezeket a kérdéseket igyekszik megválaszolni Polgár Anikó Paleocsontevés című gyermekverskötetében.
A könyvet méltatta Csanda Gábor irodalomtörténész. Mint elmondta,
Polgár Anikó gyermekverseinek egyik legszembetűnőbb vonása a közvetlenség. Pontosabban a nyíltság, fesztelenség, mesterkéletlenség, természetesség és a szókimondás.
Mivel a versekben megszólalók gyerekek, ezért a nyíltság, őszinteség és egyenesség magától értetődő. A gyermekek értékrendjében ugyanis ezek a tulajdonságok teljesen természetesnek számítanak, feltéve ha nyílt és mindenre nyitott családban nevelkednek.
A versben szereplő szülők hús-vér emberek, ám gyermek szemmel egy külön világot jelentenek, furcsák és tele vannak törődéssel.
A kötet másik fontos jellemvonása a meghittség és családiasság. Betekintést kapunk a költőnő és egyben az anya családjába. A gyerekek – Flóra és Kornél - a kötetnek úgy alkotóelemei, hogy kötetszervező alanyai is egyben. Az ő szemszögükből látjuk és vizsgáljuk a világot, mely eléggé tágas ahhoz, hogy gondtalanul belakható legyen és a gyermeki fantázia is tágíthat rajta – fogalmazott Csanda Gábor.
A meghitt családi légkörnek szerves része a testvériesség, az összetartás jóban-rosszban. Nincs irigység, nincs telhetetlenség, csak közösség és egymásrautaltság.
A kötetben nagy hangsúly kerül az evésre, nem hiába tűnik fel ez a szó a könyv címében is. Az evés mindent visz, és mindent felülír. Nincs is annál jobb és egészségesebb, mint amikor a gyereknek jó az étvágya.
Az ínyenc gyermek a csontot is megeszi. Erről szól a Paleocsontevés című vers, amely annyiból gyerekszáj történet, amennyiben időskori visszaemlékezés is
– mondta Csanda Gábor.
Arról az idilli régmúltról szól, amikor még az elbeszélő csontot evett, egyszersmind pazar képben egyé vált vele: „Mikor csontevő voltam, csontból voltam én is”. Hasonló jellegű a Régészgyomor c. vers, amelyben az étkezés rétegei fedődnek fel. Természetesen a kötetben nem hiányozhat egy olyan vers sem, amelynek Éhes vagyok! lett a címe.
Polgár Anikó elmondta, verskötete több év és hosszú szelekció eredménye. Vannak benne versek, amelyek gyermekei totyogós időszakáról mesélnek (játszótér, hinta), de ugyancsak olyanok, amelyek a későbbi időszakok történeteit elevenítik fel.
A költőnő a játszótéren, séták során is jegyzetelt. Gyűjtötte az ötleteket, és a gyermekek aranyköpéseit, tündéri beszólásait.
Mint elmondta, a gyermekeknek nagyon érdekes nézőpontja van, teljesen más irányból tekintenek a dolgokra és ezen a felnőtt sokszor meglepődik.
Olyan ez, mintha lehajolnánk és a lábaink között néznénk át – valahogy így látják a gyerekek a világot. Tehát ugyan az a kép tárul eléjük, mint a felnőtteknek, csak más irányból figyelik azt - fejtette ki Polgár Anikó.
