Lokálpatriotizmus és ismeretterjesztés olvasmányos stílusban
Nagy Attila helytörténész, kutató, szerkesztő, fotós 100 szerdahelyi történet című könyvét telt ház előtt mutatta be kedden Vajda Barnabás a Mathias Corvinus Collegium dunaszerdahelyi képzési központjában.
Mikor először kézbe vettem Nagy Attila vadonatúj kötetét, máris megragadott az igényes külcsín, a jól tagolt, látványos elrendezés, a „beszélő” fényképek, a rövid, de velős történetek. A kötet szövege azonkívül, hogy sok évszázadon átutazva történeteken keresztül vezet bennünket Dunaszerdahelyre, nemcsak egy „külhoninak” mondhat újat, hanem a szerdahelyieknek is, hiszen jó pár történet, anekdota számukra is teljesen ismeretlen lehet. Még a közismertebb sztorikat is komoly kutatómunka előzte meg, hiszen városi legendák Dunaszerdahelyen is akadnak és az oral history-k (elbeszélt vagy emlékező történelem) adatközlői nem mindig emlékeznek pontosan a történtekre.
Egy nézői kérdésre válaszolva Nagy Attila ki is fejtette, hogy minimum két, de ha lehet, akkor több forrásból dolgozott, hogy ezek a történetek valóban hitelesek legyenek. A színes, képekkel gazdagon illusztrált várostörténeti album 100 rövid írása izgalmas, érdekfeszítő. Mint ahogy a hátlapon is olvashatjuk, a kötet célja az ismeretterjesztés, a várostörténet mozaikjainak, fehér foltjainak további „kirakása”, a helyi és a regionális történelem kiszínezése, élettel való megtöltése – ugyanis maga a szöveg, de a képanyag is rengeteg új információt tartalmaz, érintve többek között a település életmódtörténetét, gazdasági és társadalmi viszonyait vagy éppen gasztronómiáját, fotótörténetét, jeles személyiségeit, illetve történelmének kulcsfontosságú állomásait.
A történetek legtöbbször kronologikusan követik egymást személyes történeteken, sorsfordító pillanatokon vagy éppen példamutató egyéniségek bemutatásán keresztül egészen az ókortól a közelmúltig, ezzel Dunaszerdahelynek mintegy alternatív történetét is elénk tárva. A kötet nem burkoltan több céllal készült, ám az egyik célkitűzés éppen a folyamatosság megragadása volt, ami nem csupán a kronologikus elrendezés miatt tud megnyilvánulni. Dunaszerdahelynek tehát van egyfajta fejlődéstörténete is, ami elsősorban a sorok között bontakozik ki. Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy a kötet, olvasmányos jellege ellenére, kiváló forrásanyag, mert e kettő általában kizárja egymást. Ezért is nagyon értékes, és bátran ajánlható a diákok és általában a nagyközönség számára, akik nem elsősorban a kutatás, vagy más cél érdekében fognak könyvet a kezükbe, hanem pusztán szórakozásból vagy kíváncsiságból, a kötet ugyanis mindkét igényt kielégíti, viszont felpiszkálja az egyénben a „kisördögöt”, hogy esetleg további kutatásokba bocsátkozzék. Az írások között vannak olyanok, amelyek már korábban megjelentek a Csallóköz hetilap hasábjain vagy a dunaszerdahelyi.sk portálon, de a szerző azokat is „feljavította”, aktualizálta. Ezek mellett számos új történet is bekerült a kötetbe.
Elsőként Pomichal Krisztián, a MCC Felvidék igazgatója köszöntötte a vendégeket. A szerzővel Vajda Barnabás történész, a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának docense beszélgetett, s első körben a villámkérdéseire egyértelmű villámválaszokat várt, nem kis humorral fűszerezve.
kérdezte humorosan provokatív stílusban a szerzőt Vajda Barnabás, mindenre igen kérdést várva, amit természetesen meg is kapott Nagy Attilától.
kommentálta a várható válaszokat Vajda, mintegy rámutatva a kötet tartalmi színességére (is), majd megállapította, hogy a szerző csodálatosan dolgozik a forrásaival. Ennek kapcsán rögtön rá is kérdezett, hogy melyik volt a kedvenc forrása, amit a kötethez felhasznált. Nagy Attila meglepő módon az 1800-as évek eleji kihallgatási okiratot említett, ugyanis az archaikus stílusban fogant írás kibogarászása, illetve az elsőre nem értelmezhető passzusok másod- illetve harmadforrásból történő megfejtése nem kevés fáradságot és időt, de annál nagyobb gyönyört eredményez egy kutató számára. Azonban minden forrás a maga módján nagyon különböző, de nagyon izgalmas, legyen szó egy latin szövegről, egy újságcikkről egy jegyzőkönyvről vagy másról. Vajda kifejtette, hogy ez végülis a szerző első szintetizáló kötete, mivel eddig résztörténetekről adott ki könyveket. Nagy Attila erre reflektállva elmondta, hogy fő célként mindenből szeretett volna fölvillantani egy picit, mert
mondta ki a zárszót Nagy Attila.
