A kurucvilág krónikása – Thaly Kálmán emlékezete
A Kassára látogató magyar turisták rendszerint nem hagyják ki a lehetőséget, hogy a Szent Erzsébet-dóm altemplomában megtekintsék II. Rákóczi Ferenc márványkoporsóját. A nagyságos fejedelem, továbbá édesanyja, Zrínyi Ilona és legidősebb fia, Rákóczi József hamvai 1906. október 29-e óta itt nyugszanak. Azt már sokkal kevesebben tudják, hogy a Rákóczi-emigráció tagjainak újratemetését Thaly Kálmán történész, a kuruckor egyik megszállott kutatója szorgalmazta kitartó igyekezettel és vitte sikerre.
Thaly Kálmán egy nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot 1839. január 3-án a Komárom megyei Csépen. 11 éves korában Pozsonyba küldték a gimnáziumba, majd Pápára került, ahol befejezte középiskolai tanulmányait. 1856-ban a pesti református teológiára iratkozott be, aztán meggondolta magát és az egyetemen jogot és bölcseletet hallgatott. 1860–1864-ben a Pesti Napló szerkesztőségében dolgozott, majd öt éven át magyar irodalomtörténetet oktatott a pesti evangélikus főgimnáziumban. 1869 márciusában a Honvédelmi Minisztérium titkára lett és a magyar honvédség szervezése körül ügyködött, miközben a magyar katonai műnyelv kidolgozásával is foglalatoskodott. 1875 őszéig volt a minisztérium állományában, de politikai okok miatt felmondott és ettől kezdve kizárólag történészként tevékenykedett.
Thaly egyébként szívesen írt Petőfi, Arany János és más 19. századi költők modorában is, de a kuruc korszakot különösen a szívén viselte és ezért még az efféle módszereket is hajlandó volt bevetni, hogy felhívja a magyar társadalom figyelmét a nagyságos fejedelem és társai tetteire. Rákóczit a legnagyobb magyarnak tartotta, saját magát pedig előszeretettel a fejedelem íródeákjaként aposztrofálta, ami egyeseknél megrökönyödést keltett.
Az olvasók körében nagy népszerűségre tett szert, talán ez ösztönözte arra, hogy aktívan politizáljon. 1878-ban a Függetlenségi Párt színeiben a Ferencvárosban parlamenti képviselővé választották, majd 1881-ben Debrecen juttatta be az országgyűlésbe. Ő javasolta, hogy a millenniumi megemlékezés alkalmából az ország hét különböző pontján emeljenek emlékművet, sőt kormánybiztosként a megvalósításban is közreműködött. Vitathatatlanul jó szervező volt, amit az is bizonyít, hogy az 1900. párizsi világkiállítás magyar részlegének a megszervezésében végzett munkája elismeréséül megkapta Ferenc Józseftől a Szent István Rend Lovagkeresztjét. Különösen a „huszárterem” ötletének a felvetését és kivitelezését díjazták.
Az országgyűlésben 1904-ben egy emlékezetes tettet vitt végbe: meggyőzte az ellenzéket, hogy hagyjanak fel a Tisza István kormánya ellen indított obstrukcióval és kössenek „fegyverszünetet” a kormánypárttal. Ennek az elismeréseként a parlamenti pártok emlékérmet verettek a tiszteletére.
Thaly több cikkében és az országgyűlési felszólalásaiban is kitartóan szorgalmazta a törökországi Rákóczi-emigráció legjelesebb képviselőinek a magyarországi újratemetését. Ennek nyomán gróf Tisza István miniszterelnök javaslatot terjesztett az uralkodó elé, aki 1904. április 18-án egy rendeletben hagyta jóvá a nagyságos fejedelem és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát Törökországból. A kormányfőnek címzett leiratban egyebek között ez olvasható:
Tisza István Thaly Kálmánt és a kassai származású Thallóczy Lajost (1857–1916) bízta meg a hamvak hazahozatalának és az újratemetésnek a megszervezésével. Időközben Wekerle Sándor lett ugyan a miniszterelnök, de a tervet ő is támogatta, így 1906. október 14-én Thaly Kálmán vezetésével egy öttagú küldöttség utazott Isztambulba. Thaly már 1889-ben is járt Törökországban a sírok azonosítása céljából, így nem volt ismeretlen számára a terep. Míg a küldöttség a hamvak összegyűjtésével foglalatoskodott, az országgyűlés 1906. október 20-án eltörölte a szabadságharcot megbélyegző 1715. évi határozatot és egyben megszavazta az újratemetésről és a felállítandó síremlék költségeiről rendelkező 1906. évi XX. törvényt.
A Rákóczi és társai hamvait, valamint különböző ereklyéket szállító szerelvény 1906. október 27-én Orsovánál érkezett magyar területre. Itt négy különvonatnyi előkelőség fogadta Thalyékat. A vonat útvonala mentén egészen Budapestig emlékmáglyák lángoltak és az egyes állomásokon ünneplő tömeg üdvözölte a szerelvényt. Az már korábban eldőlt, hogy Rákóczit és társait Kassán helyezik örök nyugalomra, míg Thököly Imre földi maradványai Késmárkra kerülnek. A „központi ünnepségre” azonban Budapesten került sor. A katolikusokat a Szent István Bazilikában, míg az evangélikus Thökölyt a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel. Mindkét helyen gyászmisét tartottak, ahol megjelentek az országgyűlési képviselők, a főrendek, a tudományos- és a közélet főszereplői, valamint az újratemetettek leszármazottai is. Még ezen a napon a Kerepesi utat Rákóczi útra, míg az ebbe csatlakozó Csömöri utat Thököly útra nevezték át. A szertartást követően ismét díszmenet kíséretében szállították a koporsókat a pályaudvarra és a szerelvény másnap reggel, október 29-én már a Felvidékre ért. Rákóczit és társait még aznap a kassai dómban végső nyugalomra helyezték, Thököly Imrét október 30-án temették el a késmárki új evangélikus templomban.
Thaly Kálmánt idősebb korában különböző betegségek kínozták. Utolsó éveiben legszívesebben Pozsonyban tartózkodott, itt egy lakása is volt. Igyekezett bekapcsolódni a társadalmi életbe is, tagja és egy időben elnöke is volt a pozsonyi Toldi Körnek. Időnként felkereste vidéken élő barátait, ahol igyekezett kipihenni a sok munka okozta fáradalmakat. 1909 szeptemberében a ma már Trencsénhez csatolt Zabláton tartózkodott egyik ottani barátja, Polyák Béla házában, amikor szeptember 26-án elhunyt. Pozsonyban helyezték örök nyugalomra.
