Táncház a Turul „szárnyai” alatt
A múlt hétvége nemcsak drasztikus lehűlést, hanem sajnos tragédiákat és súlyos károkat is okozott Európa-szerte. Tájainkon ugyan megúsztuk a nagyobb katasztrófát, azonban a hétvégi rendezvényeknek nem tett jót az évszakhoz képest szokatlanul hideg, szeles és esős idő. Így volt ez Gellén is, ahol a Pósfa zenekar hagyományos táncházait tartja.
Egy biztos, a jó hangulat nem a muzsikusokon múlt, és azt még az időjárás sem tudta elrontani. A résztvevők száma viszont elmaradt a szokásostól, de ez nem csak az időjárás számlájára írható, hiszen ilyenkor sokan nyaralnak. Egy szó, mint száz, a nyári szezon a táncházak szempontjából mindig is „kakukktojásnak” számít. Bizony fel kellett venni a meleg ruhát és még táncolás közben sem izzadt meg a közönség.
A Pósfa-féle gellei táncház két fő részből áll, ezt már a zenekar vezetője Iván András korábban összefoglalta:
Talán logikai bukfencnek tűnhet, de a hagyományos táncház ezúttal rendhagyó is volt... Egyrészt a helyszín miatt. Nyáron mindig ez az „otthonotok”?
2018 szeptemberében tartottuk az első gellei táncházunkat, amelynek már akkor a Turul Vendéglő volt a helyszíne. Akkor még havonta szerveztük, mert még győztük idővel, de később ezen változtatnunk kellett. A zenélés és a magánélet egyeztetése nem volt könnyű úgy, hogy minden hónapra szerveznem kellett egy ilyen nagyobb volumenű rendezvényt – ezek anyagi hátteréről nem is beszélve. Szóval a helyszín jó választásnak bizonyult, de az időjárás már az első táncház estéjén is a tető alól bekényszerített bennünket – az akkor még csekély létszámú társaságot – a vendéglő épületébe. A következőket a kultúrházban tartottuk, majd tavasszal, amint kellően megenyhült az idő, visszatértünk a Turul Vendéglő udvarára, a tetőzet alá. Ha Gellén tartunk táncházat, ez a két helyszín, a „téli szálláshely” és a „nyári szálláshely” váltogatják egymást. Azóta a látogatók száma is változott, a Covid-járvány is változtatott az emberek és a kulturális programok viszonyán, de elmondhatjuk, hogy van egy kemény mag, fiatal néptáncos baráti körök, akik rendszeresen eljárnak, megtisztelnek bennünket jelenlétükkel és lankadatlan jókedvükkel.
A tegnapi zenekar összetétele kissé eltért a szokásostól. Jól láttam, hogy három csapat tagjai is találkoztak a színpadon? Kérlek, sorold fel, kik jelenleg a zenekar tagjai és kik vendégeskedtek?
Legutóbb, a Gombaszögi Nyári Táborban, a Folkszöglet színpadán ebben a nagy felállásban adtunk egy hetven perces koncertet. A táncházban annyiban volt más a helyzet, hogy helyettesíteni is kellett, mert a nyár nekünk, a zenekari tagoknak is mozgalmas, de szerencsére a zenészbarátok között mindig számíthatunk egymásra. Így került a „képbe” Langschadl Dávid brácsán a Bellő zenekarból, ahogy Szabó Mátyás barátunk, a Gereben zenekar prímása sem hagyta ki, hogy egy jót muzsikáljunk együtt, Kuti Sándor cimbalmos pedig, mondhatni állandó vendége a zenekarnak.
A gyerektáncházat Mészáros Magdi, a Megyer Néptáncegyüttes táncosa tartotta, aki természetesen néptáncot is tanít gyermekeknek. Gondolom, sok növendéke visszajár, és emiatt sem kell már nagyon „mutogatnia”, hiszen a legtöbb apróság ismeri a lépéseket.
A legtöbb esetben ugyanazok a táncok „mennek” a gyermektáncházban. A gyerekek szeretik a repetitív dolgokat, ami végül is a tanulási folyamat fontos része. Tehát, aki rendszeresen családostul jár a táncházunkba, felnőttként is beállhat a fiával, lányával táncolni, így a lépéseket könnyedén el is sajátíthatja, legyen az egy polgári tánc vagy épp egy moldvai tánc.
Az oktató saját növendékei nagyban megkönnyítik a gyermekek bevonását a táncba. S a szülőkre nézve jó példának sem utolsó, hogy látják, mi felé érdemes terelni a gyereket – egy szabadidős tevékenység felé, amely hosszú távon ötvözi a szórakozást, a tanulást és a kultúrája megélését.
András, feleséged, Iván Zlatarits Anett nem első alkalommal tart kézműves foglalkozást a szünetekben. Ez még inkább a családi vonalat erősíti…
Még mielőtt megismertem volna őt, már akkor aktívan foglalkozott gyerekekkel a környékbeli nyári táborokban, ahol hasonló kézműves- és egyéb foglalkozásokat is tartott nekik, így nem is volt kérdés, hogy kit kérjek fel erre a feladatra. Az első gellei táncház óta ő „viszi” a kézműves asztalt, gyakran tematikussá is téve a foglalkozást. Természetes és egyszerű anyagokat használ. Olyan otthon is elkészíthető dolgok készülnek belőlük, amiket a gyerekek hazavihetnek, később is használhatnak, de továbbgondolhatják a készítésüket, a díszítésüket, felhasználásukat. A gyerekeket a tánc mellett próbáljuk egyszerű ötletekkel lekötni, fejleszteni a fantáziájukat és finommotoros készségeiket.
Ezúttal Csepi Zsuzsát is meghívtátok, aki csodaszép aratókoszorút készített. Jól láttam, hogy a felnőttek is bekapcsolódtak a kézműves munkába?
A kézműves asztal ezúttal egy tematikus felnőtt részleggel is bővült. A nyári hónapokra sok, az aratáshoz kötődő hiedelem, hagyomány és érdekesség maradt fenn, ilyen az aratókoszorú is. A táncházba látogató felnőttek a gellei aratókoszorú készítésében vehettek részt. Csepi Zsuzsa vezetésével készült el a szép gellei aratókoszorú, aminek elkészítését meg lehetett tanulni. Gyermekként is eltanultunk nagyon sok mindent pusztán azzal, ha valamilyen módon részt vettünk a munkafolyamatban.
Magyarics Attila és Mészáros Magdi a felnőtteknek ezúttal rábaközi táncokat tanított. Mennyire ismerték ezt a vendégek? Mi alapján választjátok ki, hogy milyen tájegység tánca legyen soron épp aznap?
Kevesebb résztvevő gyűlt össze a szokásosnál, ám annál lelkesebbnek bizonyultak. Akik megpróbálkoztak a rábaközivel, egy részüknek úgy látszott, már ismerősek a lépések, de figyelték Attilát és Magdit, hátha valami újat is elleshetnek. Akiknek új volt, azoknak viszont egy kiadós, háromnegyed órás rábaköziben lehetett részük.
Egyeztetni kell a táncos kollégákkal, miben mozognak otthonosan, mi az, amit bármikor „csípőből” kiráznak, vagy mi az, aminek utána kell járniuk, átismételni, mert nem éppen tegnap foglalkoztak vele utoljára. És persze nekünk, a zenekarnak is összhangban kell lennünk a tánccal, hogy az ahhoz megfelelő muzsika szóljon, tehát nekünk is hasonlóan fel kell készülnünk a választott anyagból. Előnyben részesítjük a felvidéki témát, de sok-sok izgalmas táncot tartogat még számunkra a Kárpát-medence, úgyhogy haladunk szépen sorjában. Az első gellei táncház óta már voltak csallóközi polgári táncok, Vág-Garam közi táncok, Ipoly menti, zoboralji, gömöri, magyarbődi és bodrogközi táncok a Felvidékről, ahogy a klasszikus erdélyi táncházas hármas: széki, kalotaszegi, mezőségi is tanulható volt már. Kis-Magyarországra ezen a téren már egyszer elkalandoztunk, akkor szatmári táncokat tanulhattak a résztvevők, akkor is éppen Magyarics Attilától. Most egy másik szomszédos régió, Rábaköz került sorra a kis-magyarországi térségek közül, amit véletlenül ismét Magyarics Attila oktatott, ezúttal Mészáros Magdival, akivel – kisebb időbeli eltéréssel – egykor mindketten az Ifjú Szivekben ropták.
Mikor lesz a következő gellei táncház és mivel készültök legközelebb?
Még nem tudni pontosan, de várhatóan novemberben, még az adventi időszak előtt – utána jöhet a karácsony előtti elcsendesedés, várakozás. Ami biztos, a következő táncház a Pósfa zenekarral Csiliznyáradon lesz, a táncház témája és oktatója pedig maradjon meglepetés. Bizonyosan jó lesz, úgyhogy október 7-én várjuk is a táncos kedvűeket a csiliznyáradi kultúrházba, és mindazokat, akik szeretik az élő muzsikát, vagy csak egy jó hangulatú estére vágynak.
