Gelle
A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől 11 km-re nyugatra, Somorjától 15 km-re keletre fekszik. Nyugatról Sárosfa, északról Lég és Lögérpatony, északkeletről Szentmihályfa és Diósförgepatony, keletről Dunakisfalud és Lúcs, délről Felbár, délnyugatról Nagyszarva községekkel határos. Területébe ékelődik Dunakisfalud exklávéja ("Poteho osada"). A 63-as főút Dunaszerdahely és Pozsony közötti szakasza érinti a községet. Mellékutak kötik össze a szomszédos Szentmihályfával (4 km), Lögérpatonnyal (5,5 km), Lúccsal (4 km) és Felbárral (7 km).
A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozik. A község 8 elődtelepülése 1940-ig 8 önálló községet alkotott. 1920-ig az összes község Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolásuk után is a Dunaszerdahelyi járáshoz tartoztak. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1940-ben a magyar közigazgatásban Beketfa, Csallóközpósfa, Egyházgelle és Ógelle egyesítésével létrehozták Gelle községet (15,35 km²), Cséfa és Csentőfa egyesítésével Cséfalva községet (3,90 km²), valamint Kis- és Nagybudafa egyesítésével Budafalva (3,97 km²) községet. A három községet már a csehszlovák közigazgatás egyesítette 1960-ban, így jött létre a mai Gelle község. A község központját az egybeépült Egyházgelle és Csallóközposfa alkotja. A nyolc elődtelepülés ma is 8 különálló településrészt és kataszteri területet alkot, melyek területe 1921 óta változatlan: * Beketfa (2,73 km²) * Csallóközpósfa (4,43 km²) * Egyházgelle (2,80 km²) * Ógelle (5,39 km²) * Cséfalva (2,10 km²) * Csentőfa (1,80 km²) * Kisbudafa (2,00 km²) * Nagybudafa (1,97 km²)
1941-1970 között a népességszám még 17 %-kal növekedett, azóta stabilitást mutat. Lakosságának döntő többsége magyar, az ezredfordulóig színmagyar településnek tekinthető, 2001 óta azonban (a népességnövekedéssel párhuzamosan) egyre növekszik a szlovákok aránya, ma már a lakosság 1/10-ére tehető. A lakosság 90 %-a római katolikus vallású.
1245-ben említi először oklevél Gala néven. 1253-ban királyi udvarnokok falujaként Pozsony várának tartozéka volt, ekkor említi először oklevél a falu templomát is, mely Szent Péter és Pál apostoloknak volt szentelve. 1328-ban az ún. Gelle szék megalakulásával szabadalmakat kapott, jobbágyai minden adótól és szolgálattól mentesültek. Gelle szék önálló közigazgatási egység volt úriszékkel. Hunyadi Mátyás a térség központi településének, Egyházgellének városi rangot adott, majd 1524-ben II. Lajos tovább terjesztette ki a székhez tartozó falvak szabadalmait. 1533-ban Egyházgelle királyi birtok 4 portával, az egyház 5 portával rendelkezett. 1599-től a Pálffy család birtoka. A mai Gelle 1940-ben Beketfa, Csallóközpósfa, Egyházgelle és Ógelle egyesítésével jött létre, amelyhez 1960-ban hozzácsatolták Cséfalvát, Csentőfát, valamint a Nagybudafa és Kisbudafa egyesítésével létrejött Budafalvát.
Magyar tanítási nyelvű központi alapiskolával (a királyfiakarcsai és lúcsi gyerekek is ide járnak) és két óvodával rendelkezik. A település kéttornyú római katolikus temploma a Csallóköz egyik legfontosabb középkori műemléke, 13. sz. első felében épült késő román stílusban, a 14. sz. végén gótikus, 1633-ban pedig reneszánsz stílusban építették át. Beketfa egykori várkastélyából mára csak két romos gazdasági épület maradt. A község gazdag szakrális kisemlékekben, fontos nevezetessége a központjában álló évszázados tölgyfa.
