A nőnek teremtett szépség - KÉPGALÉRIÁVAL
A kizárólag asszonyokat megillető, megfésült és összecsavart haj összetartására szolgáló főkötők páratlan darabjait tekinthetik meg az érdeklődök a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumban.
A történelmi Felvidék területén élő népek öltözködéskultúrájában fontos helyet foglalnak el a főkötők. Ezt a hagyományos öltözetdarabot nemcsak a természeti, társadalmi-gazdasági, és kulturális körülmények formálták, de ugyancsak befolyásolták a felvidéki népek migrációja, a különböző tilalmak és rendeletek, ahogy a korabeli divat és kereskedelem is.
A falusi közösségekben a főkötők viselete egyértelmű jelentőséggel bírt.
Azt igazolta, hogy az adott nő férjezett. Főkötőket azonban olyan hajadon lányok is viseltek, akiknek gyermekük volt (ún. leányanyák).
A főkötők különféle anyagokból készültek, és változatos formák jellemezték őket. Általánosságban az ünnepi főkötőkre drágább, minőségibb és díszesebb anyagokat használtak, míg a mindennapokon viselt darabokat egyszerűbb és olcsóbb anyagokból készítették.
Párta
A fejviselet egyik külön csoportjának számít a párta (vagy szűzpárta), ami a hajadon lányok fejét a szüzesség jelképeként övező pánt.
A párta már a honfoglalás korában is tartozéka volt a magyar női fejviseletnek. Felvidéken a lányok leginkább vasárnap viselték, amikor templomba mentek, és minden más fontosabb ünnepen. A pártát a hajadon lány esküvőjén viselhette utoljára.
A pártákat textíliával vonták be, hogy gazdagon lehessen díszíteni őket. Díszítésükre a lányok szalagokat, drágakőutánzatokat, gyöngyöket, ezüst és aranycsipkéket, vagy fémkorongokat használtak, amelyeket vásárokon és a helyi üzletekben szereztek be. A fejdíszt továbbá koszorúval, illetve rozmaringgal, mirtusszal, avagy más zöld növénnyel egészítettek ki. A 19. század végén sok felvidéki régióban virágkoszorúk váltották fel a hagyományos pártákat.
A ruha mint rangjelzés
A felvidéki lakosság társadalomban betöltött szerepe visszatükröződik a főnemesség és a köznemesség viseletén, amelyet a leginkább befolyásoltak az összeurópai divathullámok.
Habár a nemesség, a polgárság, az iparosok és a bányászok viseletén folyamatosan megfigyelhetők a világi divat elemei, egyidejűleg megtartják egyes archaikus alkotórészeiket is (pl. pendely, kötény, főkötő).
A kiállításon megtudhatjuk, hogy
Abaúj-Torna, illetve Zemplén vármegyékben az egyes népviseleteken megmutatkozik a lakosok nemzeti hovatartozása is.
Az ott élő magyar, kálvinista hitvallású asszonyokra jellemző volt, hogy sötét ruhákat viseltek, hosszú szoknyákkal kiegészítve, amelyeken szinte semmilyen dísz nem volt. Ellenben az ott élő szláv/szlovák lakosság nagyon díszes, színes hímzésekkel kivarrott népviseletben járt.
A főkötő szimbolikája
A hajviselet, vagyis a haj fésülési módja a legarchaikusabb és leghagyományosabb elemeket ötvözte. A férjezett asszonyok tipikus hajviselete hosszú hajat igényelt. A nők ezért kiskoruktól növesztették a hajukat, mivel az asszony-hajviselet megformázása bizonyos méretű és vastagságú hajat igényelt. Ha az illető nő mégis kevés hajjal rendelkezett, kender- vagy lenkóccal pótolták azt. A frizurát legvégül zsírból, viaszból, gyantából, cukros vízből, vajból, vagy szalonnából készült kencék segítségével igazították, formázták, és simították. Ezután az asszony feltette fejére a főkötőt, amely nem csak védte és díszítette a fejet, de más fontos jelentőségekkel is bírt.
A fennmaradt forrásokból tudjuk, hogy a férjezett asszony fejének bekötése fontos jelképként szolgált. Olyan nőt jelölt, aki férjezett, vagyis már egy bizonyos férfihoz tartozik. Ezenfelül
az asszonyok hajának a magyar néphit ősidők óta varázserőt tulajdonított, ezért asszonynak födetlen fővel mutatkozni nem illett.
Éppen ezért is egyik fontos eleme volt az esküvői népszokások sorában a hajadon lány fejének bekötése. Az esküvő után az adott nőnek tilos volt főkötő nélkül mutatkoznia, a hiedelem szerint ugyanis a főkötő nélkül járó nő bajt hozhat közvetlen környezetére, és saját magára is. Ezért nagy szégyenként kezelték, ha egy férjezett asszonyt hajadonfejjel látta valaki.
A főkőtök eltűnése
A fejviselet legváltozatosabb formái a 19. század második felére, és a 20. század első felére voltak jellemzők. Ez egyben az az időszak is, amikor a nők kezdtek fennhagyni a főkötő viselésével. A változást az idézte elő, hogy az asszonyok kezdték előnyben részesíteni a városi viseletet a hagyományos népviselettel szemben.
Ez a folyamat elsőként a felvidéki ipari központokra volt jellemző, ahová sok lakos érkezett munka után. Ennek hatására, ha haza is utaztak az asszonyok, bár megtartották népviseletüket, de némely archaikus elemtől megváltak, köztük a főkötőktől is.
Jellemző volt, hogy
a munkák során a nők kendőkkel cserélték fel a főkötőket, mivel könnyebben tudták tisztán tartani őket, és praktikusabbak is voltak.
Ugyancsak gondok okozott a nők számára a hagyományos, bonyolult, és sok időt igénylő frizurák elkészítése, így később (a főkötőkkel együtt) már csak az ünnepek folyamán viselték őket.
Kivételek voltak ez alól az idősebb asszonyok, akik továbbra is ragaszkodtak a főkötőhöz. Egyes régiókban a vasárnapi templomba és az ünnepek alkalmával viselték tovább a nők. A főkötők viselete legtovább az esküvői szokásokban maradt fenn.
P. O. Hviezdoslav édesanyjának főkötője is megtekinthető
A kiállításon Felvidék összes történelmi vármegyéjéből láthatunk szebbnél-szebb főkötőket.
Habár nagy részük a szlovák népviseletre jellemző, ugyancsak megtekintetünk magyar régiókból származó darabokat is.
Külön érdekesség, hogy a szlovák történelem egyik kiemelkedő alakja, Milan Rastislav Štefánik is előszeretettel gyűjtötte a szülőfaluja környékéről származó szlovák népviseletek egyes darabjait (csipkéket, hímzéseket, régi ruhadarabokat). Etnográfiai gyűjteményébe mintegy kétszáz tárgy tartozik, a kiállításon megtekinthetők az innen származó értékes főkötők is.
Ezenkívül egy másik kivételes darab is várja az ide látogatókat. A magyar felmenőkkel rendelkező, ám a szlovák költészet egyik úttörő egyénisége, Pavol Ország Hviezdoslav édesanyjának főkötője is a tárlat része.
A "Nőnek teremtett szépség" (Krása pre ženu stvorená) elnevezésű kiállítás szeptember 29-ig tart.
