Nemcsak Ketten – KÉPEKKEL

Csütörtökön a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár a SZMAZE társrendezésében első ízben szervezett akusztikus zenés estet. A lévai Ketten zenekar saját dalai mellett versfeldolgozásokkal, népdalok átirataival és kevéssé ismert átvett dalok áthangszerelésével telt ház előtt varázsolt kellemes hangulatot a könyvtár olvasótermébe.

+13 kép a galériában

Göbő Sánor, Göbő Anna és Lacza Ilona

Fotó: Lacza Gergely

Tegnap azon gondolkodtam, milyen érdekes összetételű, verseket megzenésítő zenekaraink vannak nekünk, felvidéki magyaroknak: az egyiket egy tanár és annak egykori tanítványa alkotja, kettőben házaspár muzsikál(t) közösen, de van, amelyikben unokatestvérek gitároznak, és olyan is akad, ahol apa ás leánya zenélnek. Ez utóbbi, a Ketten zenekar látogatott el hozzánk, melynek tagjai Göbő Anna és Sándor. Pár éve ismerkedtem meg velük épp Dunaszerdahelyen, ahová Huszár Laci barátom hívta meg a duót. Már akkor ambiciózus, pozitív beállítottságú emberekként ismertem meg őket, de különös volt megtapasztalni azt, hogy egy kamaszkorát épp elhagyó lány ilyen harmonikusan együtt tud működni édesapjával, pedig ebben az életkorban a fiatalok általában hallani sem akarnak a szüleikről.

Aztán rádöbbentettek, hogy a zene nemcsak szórakoztatni és gyógyítani tud, hanem összekötő kapocsként is szolgál.

Ketten: Göbő Sánor ás Anna

Fotó: Lacza Gergely

Sándor már ötödikes korában elkészítette első versmegzenésítését.

Egy akkori osztálytársam édesapja, aki muzeológusként dolgozott, Kersék Jánosról készített előadást, aki verseket is írt. Egyszer csak ez a Karcsi bácsi elém áll és megkérdezi: »Úgy hallom, Sanyi, hogy te gitározol.« Mondom, igen. »Tessék, itt van öt vers, zenésítsd meg!« Ő már tudta, hogy mi fán terem a versmegzenésítés, de én még nem. Végül az öt versből hárommal megpróbálkoztam, sikerült valamilyen dallamot írnom, de azért azt még nem nevezném versmegzenésítésnek. Ezeket végül Karcsi bácsi el is fogadta és azt mondta: »Jó, akkor ez mehet!« Ha nagyon komolyan venném ezt a dolgot, akkor azt mondanám, hogy ekkortól datálhatók versmegzenésítéseim. A saját dalok azonban csak a középiskolában jöttek”,

mesélte Sándor.

Akkoriban Sándor már dalszövegeketg is írt. Néhány a süllyesztőben végezte, másokat viszont Annával leporoltak, zenét írtak rá és jó pár közülük még a műsorukba is bekerült.

„A közös munka iskolai és egyházi fellépésekkel kezdődött”,

emlékezett vissza a kezdetekre Anna, aki kicsi korában sokat énekelt. Amikor édesapja dallamait is dúdolgatni kezdte, akkor néha már közös otthoni zenélgetésekre is sor került.

Göbő Anna

Fotó: Lacza Gergely

Egyszer anyuka benyitott a szobába és megkérdezte, hogy miért nem csinálunk ebből egy műsort? Ekkor Annával összenéztünk, de eleinte nem vettük komolyan. Később azonban már gyűltek a dalok és mi is úgy éreztük, hogy akár szerencsét is próbálhatnánk egy önálló műsorral”,

mesélte lelkesen Sándor.

Azóta három alkalommal is sikerrel szerepeltek a Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemlén, melynek jóvoltából eljutottak a budapesti A38-as hajóra és stúdiós videoklipet is forgathattak. Már csak egy saját hangzóanyag hiányzik, hiszen a dalok megvannak hozzá.

„A Szemlén az egyik zsűritag azt mondta, amikor a felkonferáló szövegben meghallotta, hogy a következő zenekar az énekelt versek műfajában „utazik”, letette a tollát és hátradőlt, arra gondolván, mit keresnek ezek itt a pop- és rockzenekarok között. Mikor elkezdtünk játszani, akkor újra előre dőlt, kezébe vette a tollat és elkezdett figyelni. Akkor vallotta be, hogy neki a megzenésített versek hallatán eddig automatikusan a pátosszal előadott, több évtizede jelen lévő, konzervatív megközelítésben előadott dalok jutottak az eszébe, és el nem tudta képzelni, hogy ezt másféleképpen is lehet művelni. A végén azt is elmondta, hogy nagyon tetszett neki a produkció és utólag is elnézést kér tőlünk amiatt, amit az elején gondolt. Ez a vélemény számunkra azért esett jól, mert akkor azt mondtuk, hogy ha egy kicsit máshogy közelítünk ehhez a dologhoz mint mások, akkor ennek van értelme”,

foglalta össze a Szemlén tapasztalt egyik legérdekesebb élményét az édesapa.

Ketten: Göbő Sánor ás Anna

Fotó: Lacza Gergely

A Ketten stílusa valóban színes, nem köthető egy adott műfajhoz. Merít a régi nagy előadóktól is, de a népzene, a swing, a dzsessz, a latin zene és a soul éppúgy jelen van a muzsikájukban, mint a populárisabb megközelítés.

Hogy egy adott dal milyen stílusban íródik meg, azt mindig a vers dönti el. Egy jó kertész sem vághat, nyesegethet minden fát ugyanolyanra”,

tette hozzá a gitáros-billentyűs. A közönség is hasonlóképpen vélekedett, nemcsak Ketten hallgatták volna őket még sokáig, így Göbő Annát és Sándort nem engedték haza ráadás nélkül. A rendezvény tehát elérte a célját, így tervben van az akusztikus zenei est folytatása egy következő előadóval, akinek kilétére hamarosan fény derül.