Mikrofonvégen a kanadai turnéján szép élményekkel gazdagodott Zsapka Attila
Legutóbb az október 21-31. közti kanadai turnéjára való készülődés során adott interjút a Ma7-nek az Udvardon élő Zsapka Attila énekes, gitáros, dalszerző, a Kor-Zár együttes közkedvelt alapító tagja. Akkor elárulta: nagy álma válik valóra e „missziós körúttal“, s megígérte, hogy a hazatérése után a Ma7 olvasóinak is szívesen beszámol az átélt élményeiről. November 4-én meg is ejtettük a sokak által várt beszélgetést.
Bár a családjával együtt csak november 3-án este tért haza, ma délben már a délutáni kürti koncertjére készült Attila, akinek vidám hangján is hallatszott, hogy az Énekelt versek című műsorával sikerült meghódítania a kanadai magyar közönséget.
Elöljáróban áruld el nekünk azt, hogy e pandémiás időszakban oda-vissza zökkenőmentes volt-e hosszú repülőutatok és milyen volt a vendéglátóid fogadtatása?
Szerencsére mindkét irányba különösebb problémák nélkül repültünk, nem töröltek el járatokat, és a csomagjaink sem vesztek el. Csak az időeltolódást viseltem kissé nehezen, ami esetemben ugyan fáradtsághoz vezetett, de a turném megvalósulását nem gátolta. A házigazdák részéről nagyon szeretetteljes, kellemes fogadtatásban részesültünk. Már az odaérkezésünk napján, október 21-én felléptem Torontóban, ahol nagyon kedves csapat várt ránk.
Kissé fáradtan léptem színpadra, de új energiával töltött fel az, hogy a helyi magyarok tetszésnyilvánítással fogadták a dalaimat, megvették a CD-jeimet, autogramot kértek tőlem, és sokan gratuláltak nekem.
Hasonlóképpen fogadtak a további 6 városban: Ottawában, Montrealban, Hamiltonban, Windsorban, Cambridge-ben és Wellandban is. A szervezők a koncertjeimet a gasztronómiával, a magyar konyha ínyencségeinek kínálatával kötötték össze...
Az idő alatt tartották az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról való megemlékezéseket is. Azokon a magyar családok apraja-nagyja részt vett?
Mindenütt bemutattam az Énekelt versek című műsoromat, amellyel az eddigi munkásságomból nyújtottam válogatást. Persze, abban az ´56-os megemlékezések során témába vágó, megzenésített versek, dalok is helyet kaptak. Például a 66. évforduló napján éppen Montrealban léptem színpadra.
Másutt többnyire az idősebb emigránsok és a középkorú leszármazottaik előtt, akik az esti műsorra csak kevés gyermeket hoztak magukkal. Egyedül Montrealban azért volt jelen több fiatal, mert az ottani ünnepségen cserkészek is közreműködtek. A megemlékezéseken a magyar nagykövetség képviselőinek és a helyi személyiségeknek a beszédei, valamint magyar versek is elhangzottak, továbbá koszorúzásokra is sor került az ´56-os emlékhelyeken. Megtudtam, hogy sajnos, az ifik elég gyéren járnak a magyar kulturális estekre, talán a hiányos magyar nyelvtudásuk miatt. E téren a „magyar iskolák“ nyelvi foglalkozásain igyekeznek fejlődni.
Két iskolai fellépést is szerveztek neked. Azok hogyan sikerültek?
Két „magyar iskolában“ a Csiribik című gyermekkoncertem részleteit hallhatta a kisgyerekekből, kamaszokból és szülőkből álló közönség. A koncert a zenekarommal együtt 2019-ben készített, Csiribik című album dalaira épül, olyan neves költők szellemes és mókás gyermekverseivel, mint Keszeli Ferenc, Kulcsár Ferenc, Z. Németh István, Gál Sándor, Romhányi József, Simkó Tibor és mások.
Akadtak, akik magyarul, míg mások angolul reagáltak az összekötő szövegeimre, de a válaszaik azt bizonyították, hogy megértették az általam magyarul mondottakat. Sőt, sikerült megénekeltetnem és bevonnom őket a feleselős versikébe, a közös rímkeresésbe is.
Úgy tűnt, hogy mindnyájan jól éreztük magunkat. Akárcsak akkor, amikor ottani magyar családoknál voltunk elszállásolva, s barátkoztunk a nagyon kedves vendéglátóinkkal.
A turné során maradt-e elég időtök a helyi nevezetességek megtekintésére, családi lazulásra? Mi volt a legszebb közösen átélt kanadai élményetek?
Bár a körút inkább a munkáról szólt, s elég feszes tempóban folyt a program, de a turista-látványosságok megtekintését nem hagyhattuk ki.
Gyorsított eljárásban híres kilátót, tornyot, kastélyt kerestünk fel, s a Niagara-vízesést is megcsodálhattuk. Majd bejutottunk az indiánok ottawai rezervátumába, ahol ők őshonos lakosokként különféle előjogokat és adókedvezményeket is élveznek. Mindenütt szép élményekkel gazdagodtunk. Azok közül kiemelném, hogy belopakodtunk a híres torontói konzervatóriumba, amelynek magyar igazgatója van.
Ott elbeszélgettünk egy magyarországi hegedűművésszel, aki éppen akkor fejezte be a mesterkurzusát. Majd nagy örömmel fedeztük fel Bartók Béla és Liszt Ferenc állószobrát, amelyek léte is bizonyítja azt, hogy a kanadai kulturális-oktatási közegben ily´módon is jelen van a magyar kultúra. Ez a felfedezés meghatározó élményt jelent számomra.
Jelenleg még kipihened az intenzív turné és utazás fáradalmait, vagy már új hazai terveket szövögetsz?
Tegnap este értünk haza, de nincs sok időm pihengetni, mert el kell végeznem azokat a tennivalóimat, amelyek a kanadai utazás miatt elmaradtak. Ma délután már a kürti alapiskola által szervezett családi délutánon, Petőfi Sándor-emlékműsorral lépek fel.
Vasárnap 18 órától pedig négy zenészbarátommal, Sipos Dáviddal, Lakatos Róberttel, Vadkerti Imrével és Jánoska Tiborral együtt jótékonysági koncertet adunk Császár László felépüléséért, a zsigárdi református templomban.
Ezeknek a meghívásoknak is szívesen teszek eleget, s ha lehetőségem lesz, egyszer majd a tengerentúlra is szívesen visszatérnék. Ezúton is köszönöm Bede Fazekas Zsoltnak és valamennyi támogatómnak ezt a nagyszerű lehetőséget!
