Megelevenedik a dicső múlt
A Felvidéken elsőként augusztus 20-án Dunaszerdahelyen mutatják be a Zenta 1697 című rockoperát. A zenemű egy dicsőséges diadalnak állít emléket, amikor 1697. szeptember 11-én a Savoyai Jenő által vezetett egyesült keresztény seregek Zenta határában meghatározó csatát nyertek a török haderővel szemben. Az ingyenes előadást, melyben dunaszerdahelyi gyermekek is közreműködnek, a városi Sportcsarnokban tekintheti meg a nagyérdemű.
Zenta Dunaszerdahely testvérvárosa, ezért adódott az ötlet, hogy az ottaniak fényes győzelméről szóló zenemű a Csallóköz szívében is bemutatásra kerüljön. Élményt és felemelő hangulatot kívánunk vele biztosítani az ittenieknek, mondta el a ma tartott sajtótájékoztatón Hájos Zoltán, a város polgármestere.
A több mint 60 szereplős darabot a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház közösen viszi színpadra Pataki András, Jászai Mari-díjas rendező elképzelésében, parádés szereposztásban. Nemzeti identitásunk megélése miatt fontos az ilyen művek létrejötte, ami nem tragikus történelmi pillanatnak, hanem egy nagy győzelemnek állít emléket, hangsúlyozta a rendező. A rockopera megtekintését tízéves kortól mindenkinek ajánlja, korhatár nélkül, mivel jóval többet ad, mint egy bekezdés a történelem tankönyvekből. A valós tényekre épülő történetben csupán a szerelmi szál fiktív, s gyönyörű korabeli jelmezekben állnak színpadra a szereplők. A dunaszerdahelyi gyermekek angyalként fognak részt venni az előadásban, s egyúttal a jövőt, a reménységet is meg fogják testesíteni.
A főbb szerepekben Vastag Tamás, Stéphanie Schlesser/Békefi Viktória/Demeter Helga, Wischer Johann, Szomor György, Savanyu Gergely, Papp Attila, Nagy Gábor, Horányi László, Kósa Zsolt és Major Zsolt látható. A Sopron Balett tagjai, valamint vajdasági néptáncosok is részt vesznek majd a nyári előadásokban.
Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója, aki maga is szerepel a rockoperában, az együttgondolkodás eredményként értékelte, hogy Dunaszerdahelyen is bemutatásra kerül a zenemű. Az együttműködés is legalább ennyire fontos volt, hiszen kamaraszínházuk társulata túl kicsi lett volna ahhoz, hogy egy ilyen monumentális darabot színre vigyen. Szólt arról is, hogy a darabban öt ország művészei szerepelnek, tehát a nemzetköziség is jellemezi. Bár ez egy kissé meg is nehezítette az előkészítést, a próbákat, nagy összehangolásra és összefogásra volt szükség ehhez, akárcsak egykor, a zentai csata idején.
Csupán pár hónap állt a rendelkezésére Szarka Gyula, Kossuth-díjas zeneszerzőnek, előadóművésznek, a Ghymes együttes alapító tagjának ahhoz, hogy megírja a zenét, de elmondása szerint imádja ezt a történelmi korszakot, és hálás téma ez egy zeneszerzőnek. Tulajdonképpen két tábor, a császári és a török feszül egymásnak, és az egész egy híd köré épül, amely végül nem bírja el az azon átkelni akaró roppant török hadsereg súlyát és az ellenség a Tiszába veszik. A szerelmi szálról szólva Gyula elmondta, hogy a francia lányt, aki beleszeret a magyar huszárba, valóban egy francia színésznő játssza, de magyarul, nagyon bájos francia akcentussal. A darabnak pozitív a kicsengése: ha erősek vagyunk és összetartunk, nagy dolgokra vagyunk képesek.
Forgatókönyv alapján írta meg a zenét, a színpadképekre és hangulatokra építve próbált dallamokat „szabni” az egyes jelenetekre.
„Először a zenék születtek meg, aztán pedig a dalszövegek, Szálinger Balázs (József Attila-díjas költő – a szerk. megjegyzése) tollából. Az alkotás során korabeli hangszereket is becsempésztem a zenébe, még ha ez egy rockopera is. Már a Ghymes együttesben is a hagyományosabb vonalat képviseltem, és a régi hangszereket szeretem. A török tábort valahogy el kellett különíteni zenében is, ott meg kell szólalni olyan hangszereknek, mint például a török síp, a hagyományos dobok, ami olyan hangulatot ad, ami csak rájuk jellemző. A másik csapatban pedig megszólalt a tárogató, a koboz vagy éppen a tökcitera, de emellett persze mai hangzású, rockos hangulatú az egész darab” – árulta el az alkotás folyamatáról portálunknak a zeneszerző.
