Lehár Ferenc losonci évei
Az operett királyaként számontartott Lehár Ferenc 1889-ben felvette a császári-királyi mundért, és tagja lett az apja által vezetett bécsi 50. gyalogezred zenekarának. 1890-ben a saját útját kezdte járni; megpályázta és elnyerte a losonci 25. gyalogezred karmesteri státusát.
1890. október 12-én a Losoncz és Vidéke hetilap rövid hírben közölte: „Házi ezredünk zenekara új mestere ifj. Lehár Ferencz vezetése mellett tegnap tartotta meg első hangversenyét a következő műsorral: 1. Spanyol induló Ervintől, 2. Alessandro Stradella operának nyitánya Flotow-tól, 3. Jonathan keringő a Szegény Jonathan operetteből Millöckertől, 4. Czigánytánczok Nachez Tivadartól, 5. Perzsa induló hangversenydarab ifj. Lehár Ferencztől, 6. Nagy ábránd Verdi operáiból, 7. Lohengrin operának első felvonása Wagner R.-tól, 8. Nemes apródaink keringő Zihrer C. M.-től, 9. Villi király ballada Schubert Ferencztől, 10. Egyveleg a The Mikado operettből Sulliván Arthurtól. Érdekes és változatos műsor, melyben a magyar zene is helyet talált.”
A lap következő száma már értékelte is az új mester bemutatkozását:
„A fiatal zenész a zenekart nagy tűzzel és buzgósággal vezényelte (…) de különösen magán hegedűjátékával (czigány, helyesebben magyar tánczokat játszott) oly tetszést és elismerést aratott, akár mint az igazi virtuózt illeti.” Közölték a következő koncert műsorát is, amelyben Weber, Strauss és Wagner szerzeményei között helyet kapott a „Korallajkak polkamazur ifj. Lehár Ferencztől”.
Így kezdődött négyéves losonci működése Lehár Ferencnek, akiről az akkori losonciak nem sejthették, hogy világhírű zeneszerző lesz. A mai losonciak közül viszont kevesen tudják, miért viseli nevét a városban utca, kávéház, sőt egy söröző is.
Lehár losonci éveinek hiteles krónikása a Losoncz és Vidéke, melynek lapjain nyomon követhetjük itteni négy évét. 1891. februárjában a 25-ös tisztikarnak a helyi kórház javára rendezett hangversenyén Lehár ismét hallatott magáról: „Egy önmaga által összeállított magyar ábrándban ragyogtatta művészi hegedűjét, játéka után alig akart a taps elhallgatni.” Június végén a sajtó a Vigadóban tartandó katonai hangversenyről számolt be, melynek műsorában Lehár Ferenc „új szerzeménye a Villi-táncz czímű fantasztikus keringő is elő fog adatni”.
Az 1892-es év rendkívül mozgalmas volt zenei téren. Január 31-én a helyi lap lelkendező tudósítója szerint „Apollo (…) losonczi dalnok mesterét Lehár Ferencz cs. kir. karmester urat állította a művészet pódiumára, kezébe adva a hegedűt, hogy az sírjon s ríkasson (…) a karmester úr játszott a hogy játszani szokott, művészien! Azok a tapsok, a melyek a darab végén felhangzottak oly frappánsul s oly erővel törtek elő, hogy a közvetlenség teljes hatalmával hatottak. Karmester úr! Ön felidézte bennünk a szerelmi érzetek tengerét. De sok boldogtalan szerelmes boldog lenne, ha kedvesét az Ön Serenade romantique-jével tudná ablaka alatt meglágyítani.”
Hegedűjátékának losonci sikeréről később így írt a művész:
A népszerű dallamokon túl a komolyzenét is művelte a katonakarmester. A Lehár–Éder–Thaisz–Simon-vonósnégyes tagjaként kamararendezvényeken is szerepelt. Operettet még nem komponált ekkor, de zeneszerzéssel már foglalkozott. Losoncon írta első, Rodrigo című operáját és több indulót. A palóc környezet ihlette a Losonci indulót, amelyben felismerhető egy népdal dallama.
1892. február 13-án a tisztikar nagyszabású zenés estet rendezett a Vigadóban. A műsor fénypontja a Toggenburg lovag című operett bemutatója volt. A Franz Mögele által komponált zenemű szereplői nagyrészt a tisztek és családtagjaik voltak, de losonci műkedvelők is színre léptek. A zenekart vezénylő Lehár ekkor ismerte-szerette meg Czaczula Amália kisasszonyt, akinek kétszer kérte meg a kezét, de az apa nem tartotta jó partinak a fiatal muzsikust. 50 évvel később így emlékezett első szerelmére: „Bizony, ha Málcsi nem kosaraz ki, talán végleg Losoncon kötöttem volna ki.” Az operett-előadás után fénykép készült a közreműködőkről. Lehár a kép előterében, babérkoszorúval egyik, karmesteri pálcával a másik kezében hever a díszes szereplőgárda előtt.
A sajtó részletesen beszámolt a különleges eseményről:
Az 1893-as zenei évadot áprilisban nyitotta meg Lehár és zenekara. A tőle megszokott változatos műsorban nagy sikert aratott a jelenlévő zeneszerző, Serly Lajos (1855–1939) Palócz-rhapsódiája és Lehár szárnykürtre írt keringője: Egész világnak kikiáltanám. Az évadzáró „szilveszter-estélyen” Lehár Magyar dal-ábránd c. gordonkaszólójával lepte meg a közönségét.
Lehár Ferenc utolsó losonci évének első szereplésére 1894. február 24-én az evangélikus nőegylet jótékony célú hangversenyén került sor. A vonósnégyes Beethoven egyik művét játszotta, majd Lehár és Karstenfelsi Pacor Károly ezredes leánya, Ala hegedű-zongora kettőst és zongoranégykezest adott elő.
Néhány nappal ezután a losonci rajongók számára megdöbbentő hír jelent meg arról, hogy „Lehár karmester búcsúhangversenyét február 28-án esti 8 órakor tartja meg a vigadó nagytermében”. A mindkét oldal számára fájdalmas elválás kínos előzményét Lehár utóbb így foglalta össze: „Zenekarommal koncertet adtam a tiszti kaszinóban, s éjfél tájban vissza akartam vonulni. Ekkor egy őrnagy felkért, játsszak neki egy hegedűszólót, amit a kései időpontra való tekintettel visszautasítottam. Ő azonban kitartott óhaja mellett, végül erős kifejezéseket is használt, amire sarkon fordultam, és átmentem a szomszédos billiárdszobába. Másnap ezredraportra rendeltek, az ezredes felszólított, hogy kövessem meg az őrnagyot. Tiltakoztam, hogy én nem vagyok cigány, aki parancsra bozsevál. Az ezredes felmondással fenyegetett, én azonban már magammal hoztam a felmondásomat.”
A búcsúhangversenyre parádés műsort állított össze Lehár a szeretett losonciaknak. A Tarkaságok a hangok világából című egyvelegben felvonultatta a zeneirodalom nagyjait. A saját szerzeményei közül az Utolsó üdvözletek című hegedűszólót játszotta. A műsort ismertető cikk Lehár üzenetét is tartalmazta:
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/20. számában.
