A 100 éve szétszabdalt Ausztria–Magyarország városai és tájai elevenedtek volna meg 200 képeslapon, amelyeket 1895–1918 között postáztak, és magángyűjteményben fennmaradtak.
1859. május 24-én, az újjáépített losonci református templomban „gyászünnepet” rendeztek „boldog emlékezetű Kubinyi Ferenczné született Gyürky Francziska asszony” emlékének adózva.
November végéig, tehát ezen a héten még látható a Feszty Árpád munkásságát bemutató vándorkiállítás Rimaszombatban, valamint Losoncon a kínai agyagkatonákat felvonultató tárlat.
Kiállítással, emléknappal, legutóbb pedig városnéző sétával adóztak Winkler Oszkár emlékének a losonciak. A jeles építőművész, aki 110 esztendeje született Zólyomban, életének és főleg alkotói periódusának nagy részét Losoncon töltötte.
A losonci kulturális rendezvényeken egyre gyakrabban látni telt házat, és hallani elismerő szavakat egy-egy rendezvény kapcsán. Jó kezekben van a helyi kultúra, mondják az emberek.
Az oktrojált ideológia ellenére országszerte alakultak a Csemadok-szervezetek, amelyekben az 1945 után szétzilált magyarság különböző rétegei együtt tudtak működni.
Február 21-én, Losoncon, a Szabó Gyula Emlékházban került sor az emlékház 10 évét összefoglaló dokumentumfilm bemutatására, melynek összeállítását Szekeres Éva és Lichtmanegger László, rimaszombati alkotópáros jegyzi.
Az 1894‑ben Nagy Virgil és Kolbenheyer Viktor budapesti építőművészek terve alapján eklektikus‑neoreneszánsz stílusban épült losonci Városháza több mint száz évig szolgált eredeti rendeltetésének, a közügyek intézésének.
