Énekelni öröm
A nagymegyeri Kéknefelejcs Népdalkörről Varga László nyugalmazott tanár, helytörténész 2021-ben egy kis kiadványt jelentetett meg, amely a csoport addig eltelt 25 évét, történetét mutatja be, számos képpel illusztrálva, a kezdetektől (1996) a közelmúltig. Az aktuális történésekről Varga Évával, a népdalkör vezetőjével beszélgettem. Bár jövőre ünneplik megalakulásuk 30. évfordulóját, az ünnepi műsorra még nem próbálnak, de a Covid óta eltelt időszakban is történtek események a kórus életében.
Nem tudom, hogy a felvidéki magyar énekkarok között van-e még egy, amely nyugdíjas szervezet égisze alatt működik, és így értelemszerűen tagjai maguk is kizárólag nyugdíjasok. Már csak emiatt is különleges csoportról van szó, de természetesen a népdalkör erényei messze nem ebben merülnek ki. Varga László a brosúra Előszavában többek között ezt írja a visszapillantó „füzet” létrejötte, megírása ürügyén:
Az indulásuk esztendejében, tehát 1996-ban 550 tagja volt a nyugdíjas szervezetnek.
olvashatjuk a brosúrában, s ugorva egy nagyot azt is, hogy:
1996-ban a hölgyek kezdeményezésére a csoport vezetését Ág Erzsébet pedagógus vette át, és 2000-ben pedig férje, a jeles népzenekutató, karnagy, zenepedagógus, Ág Tibor vállalta a szakmai tanácsadást, lendületet adva ezzel a csoportnak. 2013-ban, Ág Erzsébet egészségi okok miatt lemondott a népdalkör irányításáról, és abban az évben hunyt el Ág Tibor. Ezt követően a kórus igazgatását Varga Éva vette át, aki mai napig vezeti a csoportot.
A Covid időszakáig nagyon sok fellépésük volt és komoly sikereket értek el. A 2018-as évben elért eredmények közül kiemelkedik, hogy a népdalkör a Tavaszi szél vizet áraszt országos népzenei verseny döntőjében arany sávos minősítést szerzett, tudósít a könyvecske.
Varga Évától megkérdeztem, mi történt azóta?
Gondolom, ha lassan is, de visszatért a csoport korábbi, fellépésekben gazdag időszaka.
Hát igen. Addig ugye rengeteg föllépésünk volt, de '21-ben talán kétszer vagy háromszor, ha tudtak találkozni a csoport tagjai az év során. A versenyek is leálltak, legfeljebb csak helyi rendezvényeken vettünk részt. '23-ban már a békei fellépésünk megvolt, aztán szintén '23-ban a Csallóközi Népművelési Központ szervezésében részt vettünk egy népzenei megmérettetésen, itt a járási versenyben arany sávot értünk el. Aztán jött a többi, a fesztiválok meg a Bíborpiros szép rózsa stb. Volt, hogy az egyik döntőben „csak” bronz sávot értünk el, de ezt én a kimaradt covidos évek rovására írom... Meg hát, sajnos mi is öregedtünk egy kicsit, próbából is kevesebb volt, bár amikor újra beindultak a próbák, mi minden héten találkoztunk...
Szerintem ezzel még a Guinness-rekordok Könyvébe is bekerülhetnének...
Oda nem pályáztunk, eddig... Úgyhogy 70 éves a legfiatalabb, és 80 éves a legidősebb. De ha valaki egyszer jól érzi magát köztünk, akkor csak jöjjön és énekeljen, versenyre meg nem muszáj menni, mert rengeteg a városi rendezvény. '24-ben volt 17 föllépésünk. Januárban a Petőfi-szobor avatásánál kezdtük, december 10-én pedig az „egyedülállók karácsonyával” , majd december 14-én a Plauter-kúriában történt fellépésünkkel fejeztük be az évet. Volt fellépés elég.
Ha bírják ebben a korban, akkor miért ne?
Szeretnek menni az asszonyok...
S a legutolsó Bíborpiros szép rózsa verseny válogatójában, júniusban hogyan szerepeltek?
Június 21-én itt tartották Nagymegyeren a válogatót, továbbjutottunk. De most lesz elődöntő is október 11-én, aztán ha továbbjutunk, akkor novemberben lesz az országos. Ez évben február 16-án a Csemadok-évzáróval indítottunk. Aztán nyugdíjas-évzáró, Ki mit tud?... A református temetőben, március 15-én megemlékezés, aztán Bartók-nap van mindig Nagymegyeren minden évben; itt is mindig föllépünk, de a tájháznál is, a májusfa felállításakor. Június 7-én a Daloló Csallóköz következett a Csallóközi Népművelési Központ szervezésében. De egy-egy versenyen ugye nemcsak a nyugdíjas csoportok mutatkoznak be, de oda fiatalok is érkeznek, tele energiával. Azt hiszem, nincs több ilyen, csak nyugdíjasokból álló csapat, mint amilyen a miénk, de nem nyomoztam ez ügyben, nem néztem utána. Mindenesetre a színvonalat próbáljuk tartani. De 30 éven keresztül nem lehetünk mindig csak arany sávosok, még a fiataloknál, gyerekeknél sem „működik” ez.
Az éneklés biztosan kedvezően járul hozzá ahhoz, hogy az idős ember közérzete jó legyen.
Az is lehet, hogy meghosszabbítja az életet. Két éve ment el tőlünk egy tagunk, ha jól tudom, 91 éves volt.
