„Mi csupán egyszerű gyalogosok vagyunk Liszt mellett”- 207 éve született Liszt Ferenc

Az egykori Pozsony városa gazdag, színvonalas zenei élettel büszkélkedhetett, amelyre pozitív hatással volt, hogy Pozsony koronázó város volt, egyben a rendi országgyűlések színhelye is, így a főnemesi udvarokban élénk társasági élet zajlott. A zenei fejlődésbe különösen nagy szerepet játszottak az Esterházyak, a Csákyak, és a Batthyányak akiknek köszönhetően a múlt hagyományai nagy szerephez jutottak.

Pozsony sokáig az Osztrák-Magyar Monarchia zenei életének fontos kulturális központjának szerepét töltötte be. A különböző színvonalas koncerteknek, hangversenyeknek, operaelőadásoknak olyan intézmények adtak otthont mint a pozsonyi Vigadó, a Városi Színház, a Primáspalota tükörterme, a zongorakészítő Schmidt Károly szalonja, a Megyeháza koncertterme, az Érseki palota, a Pálffy-palota és annak kertje, a Szent Márton-dóm, a Zöldfa szálló szalonja, vagy a Pálffyék nyári rezidenciája.

A hangversenyekről, zenei eseményekről részletesen tudósított a Pressburger Zeitung nevezetű pozsonyi német nyelvű lap (1764-1929 között kiadva), amely jelentős mértékben hozzájárult a széles nyilvánosság tájékozottságához, és zenei ízlésének formálásához. Liszt Ferenc tehát a kulturális értékekben gazdag időszak alkonyát élhette meg Pozsonyban.

A kilencéves „csodagyerek”

Liszt Ferenc zongoraművészi pályájának kezdete Pozsony városához kötődik. 1811. október 22-én született az akkoriban Magyar Királysághoz tartozó, Sopron megyében található Doborján nevű faluban (ma Raiding, Ausztria része). Édesapja, Liszt Ádám, korán felismerte fiának kivételes zenei tehetségét. A kilencéves „csodagyerek“ 1820-ban Eszterházy Mihály gróf pozsonyi palotájának kerti pavilonjában (ma az Egyetemi Könyvtár épülete) mutatta be a pozsonyi főnemesség előtt kivételes tehetségét. A hangversenyről a Pressburger Zeitung-ban is beszámoltak:„(...) E művész rendkívüli felkészültsége valamint gyors áttekintése a legnehezebb darabok előadását illetőleg, melyeket lapról való lejátszás céljából eléje tettek, általános csodálatot keltett és a legnagyobb reményekre jogosít."

Az említett pozsonyi koncert indította el a kis virtuózt nemzetközi karrierje felé, és egyben a tovább tanulásra szükséges anyagi támogatást is megszerezte, így Bécsben folytathatta zenei tanulmányait. Maga Liszt Ferenc is sorsdöntő momentumként tekintett erre az eseményre: „Az önök városának és közönségének örökké hálás maradok, mert itt Pozsonyban dőlt el a sorsom." 

Liszt Ferenc több alkalommal is járt Pozsonyban

Liszt a sikeres ifjúkori koncertje után tizenkilenc évvel később látogatott újra Pozsonyba, ezek után a város koncertéletét nyolc alkalommal gazdagította zongoraművészként. Elismert és ünnepelt zongoravirtuózként először 1839-ben szerepelt a pozsonyi Vigadóban, látogatása a korabeli sajtó szerint a legnagyobb kulturális eseménynek számított. Annyira nagy volt az érdeklődés a Grassalkovich-palotában (ma Elnöki Palota) rendezett koncertjei iránt, hogy három egymást követő napon is fellépett, melyből az egyik hangverseny bevételét jótékonysági célokra ajánlotta fel. Közreműködésével így 500 aranyat sikerült összegyűjteni két pozsonyi kórház javára.

Liszt további pozsonyi szerepléseire a következő éven, 1840 elején került sor. A három előadott hangversenyből a harmadikat jótékonysági céllal hirdették meg a Városi Színházban. Liszt páratlan sikert aratott, koncertjének bevételét - 745 aranyat - az Egyházzenei Egylet javára fordították. Liszt utolsó pozsonyi hangversenyére 1881-ben került sor, jótékonysági céllal, Pozsony szülötte, Johann Nepomuk Hummel zongorista, zeneszerző emlékműve javára. Ez volt Liszt utolsó pozsonyi hangversenye. 

1885-ben váratlanul megjelent Anton Rubinstein orosz zeneszerző koncertjén, ahol a helyi polgármester Rubinsteint köszöntötte a következő szavakkal: „Szép napja volt Pozsonynak, amikor Liszt Hummel emlékműve javára adott koncertet, de ma a város a két legnagyobb zongoravirtuózt köszöntheti falai között”. Mire Rubinstein csak annyit válaszolt: „Mi mindannyian csupán egyszerű gyalogosok vagyunk Liszt marsall mellett”.

Liszt Ferenc legalább 15 alkalommal tett látogatást Pozsonyban, ahol a koncertezésen, és műveinek bemutatás kívül tiszteletét tette barátainál is, többek között a Vrábely családnál, a városi posta igazgatójának családjánál, Hailler püspöknél, és az egykori városi levéltárosnál Batka Jánosnál. Éppen Batka Jánossal, Liszt egyik legnagyobb pozsonyi csodálójával, folytatott levelezései a legjelentősebb hagyaték közé tartoznak (köztük van 29 eredeti Liszt által írott levél), amellyel nyomon követhetőek a zongoraművész szereplései, kapcsolatai, népszerűsége, és kulturális életre való hatása. Batka ezen kívül egész élete során lelkesen népszerűsítette Liszt munkáit, és hála neki a nagy művész több alkalommal is ellátogatott Pozsonyba.

Liszt Ferenc emléke Pozsonyban

A pozsonyi Óváros szívében, a Rudnay-térről Szent Márton-dómhoz vezető lépcső jobb oldalán található a világhírű zeneszerző bronz mellszobra. Az öntött bronzszobrot Tilgner Viktor, a pozsonyi születésű ám Bécsben működő szobrász modellezte, melyen Liszt fedetlen fővel, és jellegzetes félhosszú hajviseletében van ábrázolva. Érdekességnek számít, hogy a mellszobrot körülölelő fémrács egy kottát formáz, mégpedig Liszt híres Koronázási miséjének első öt taktusát. A művet ugyanis budapesti ősbemutatója után éppen itt, a pozsonyi Szent Márton-dómban játszották el másodszor 1884-ben. A mellszobor Liszt születésének 100. évfordulója alkalmából került a Dóm előtti parkba 1911-ben. Liszt életében egyik fontos színhely volt a Szent Márton-dóm egyházi szerzeményeinek népszerűsítésében.

Az emlékművel kapcsolatban ismeretes, hogy Batka János volt az, aki még Liszt életében kezdeményezte egy pozsonyi Liszt-emlékmű felállítását, amelyhez a művész – kelletlenül, és rábeszélés után - modellt ült Tilgner Viktornak 1884-ben.

Ugyancsak az Óvárosban található, a Ventúr-utcai (Ventúrska ulica) egykori Pauli-palotának falán (ma az Egyetemi Könyvtár épülete) egy Liszt Ferencnek állított dombormű, amely a zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából készült. Erre a helyválasztásra azért került sor, mert éppen ebben az épületben adott a kilencéves Liszt Ferenc nyilvános hangversenyt 1820-ban. Erről értesít a domborművön olvasható felirat is. Az alkotás 1961-ban készült, szerzője Pavel Chrťan. Sajnos a domborművön csak szlovák nyelvű felirat olvasható.

A mai Egyetemi Könyvtáron keresztül lehet eljutni abba a XV. századból származó kertbe, amely ma Liszt Ferenc nevét viseli (Lisztova záhrada). A hely kevésbé ismert, mivel a nyilvánosság számára nem engedélyezett a belépés. A meleg nyárias idő alatt olvasókertként szolgál, avagy különböző rendezvényeknek add helyet. A kertben megtalálható Liszt Ferenc egészalakos szobra is. Az olvasókertbe egy kisebb termen - az ún. Liszt-pavilonon (Lisztov pavilon) keresztül léphetünk be.

A Pozsonyi Városi Színház épületének homlokzatát neves személyiségek domborművei ékesítik, köztük található Liszt Ferenc is. A zongoraművész pozsonyi kultuszának ápolásában tevékeny szerepet tölt be az 1979-ben alakult Liszt Ferenc Társaság is.

2012-től, a neves zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából, Liszt Ferenc nevét viseli a pozsonyi főpályaudvar előtti tért (Námestie Franza Liszta). Mellesleg már az Osztrák-Magyar Monarchia idején is a vasútállomás előtt húzódott utca Liszt Ferenc nevét viselte (ma Čajkovského).

Liszt Ferenc nemzeti hovatartozása

A legtöbb életrajzi mű azt boncolgatja, Liszt német, vagy magyar nemzetiségű volt-e. Azonban mára már olyan tanulmányok is napvilágot láttak, amelyek szlovák nemzetiségűnek állítják be a neves zongoravirtuóz. Liszt Ferenc apja magyar volt, édesanyja osztrák. Magát magyarnak vallotta, amit számos kijelentésben megerősített, habár ismeretes, hogy a magyar nyelvtudással problémái voltak. 

Felhasznált irodalom:
Csehi Ágota: Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művészete Pozsonyban. Emlékezés a két zeneszerző bicentenáriuma alkalmából.
Sipos Szilvia: Liszt Ferenc és pozsonyi barátai.