Beváltotta ígéretét a Storyum - KÉPEKKEL
2022. november 19-én vasárnap, a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban a magát teátrális rockként illető, csallóközi zenészekből álló Storyum együttes saját stílusmegjelöléséhez híven nagyszabású, színházi jellegű koncerttel lepte meg közönségét, amely a műsort álló tapssal honorálta. A „bemelegítést” a komáromi Entrópia vállalta magára.
Nagyon régen voltam már amatőr zenekarok koncertjén egy komolyabb kultúrházban, talán amiatt is, mert most már egyre kevéssé rendeznek ilyet. Mindenesetre felcsapott bennem a bizsergető nosztalgia érzés.
A hetvenes-nyolcvanas évek időszaka volt a „kultúrházi rockzene” fénykora nemcsak Magyarországon, hanem nálunk is.
Az akkori nyarakon még nem volt (nem is nagyon lehetett) fesztiváldömping, és falunapok, gulyásfőzők végtelen sora sem kényeztette el a vidéki lakosokat, könnyűzenei klubélet meg csak a nagyvárosokban létezett, így maradtak a kultúrházas akciók, amelyeken nemegyszer többszáz fős közönség is összegyűlt egy helyi formáció fellépésére.
Meglepő módon, a hivatalosnak meghirdetett koncertkezdés előtt pár perccel már a húrokba csapott a szimpatikus fiatalokból álló komáromi metál alakulat, az Entrópia. A nagyjából három éve működő csapat már a tavalyi, 7. Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemlén is bemutatkozott, de megalakulásuk „apropója” a Tompa Mihály Országos Versenyhez fűződik, ahol Faludy György és Benkő Géza egy-egy versét adták elő saját megzenésítésükben.
A két vers szombaton is elhangzott, és az utóbbinak szomorú apropója volt, ugyanis színművészünk 5 évvel ezelőtt hunyt el. Hetekkel ezelőtt az is kérdéses volt, hogy az Entrópia egyáltalán el tudja-e vállalni a fellépést, ugyanis Telekes Bence dobos egy munkabaleset során megsebesítette az ujját. Textor Bencéék azonban végül színpadra tudtak állni, és a saját szerzemények mellett feldolgozásokkal is kedveskedtek rajongóiknak. A decens félház előtt zajló előadás szerethető volt, de a színpadi megjelenésen még lehetne javítani és olykor kisebb hibák is be-becsúsztak.
Alig több mint negyedóra múlva a visszaszámláló jelezte, hogy egy komoly produkciónak nézünk elébe. A közönség soraiban is többen lettek, és amikor (f)elgördült a függöny, impozáns látvány fogadott bennünket. Az intrót követően a Storyum zenekar tagjai a nézőtérről másztak fel a színpadra és elkezdődött a fényorgiával és kivetítővel megspékelt több mint másfél órás zenei színház.
Bevallom, vártam, hogy lesz szünet, de az együttes a ráadásblokkot is beleszámítva az 1 óra 35 perces műsorát egy az egyben „tolta le”, lényegében megállások nélkül, leszámítva a ráadások előtti pillanatokat. A zenészek profi módon „élték be” a színpadot, Flaškár Veronika énekesnő és Janik Zsolt gitáros-dalszerző-zenekarvezető rutinosan vitte a hátán a show-t, és egyes dalokban a két táncos hölgy is komolyabb szerepet kapott.
A vokálszekció kissé aránytalanul a rendezői bal szélre került, de hát hová is állíthatták volna őket, hiszen a dobemellvény, a billentyűs hangszerek dobogója és színpadi állványok a nem túl széles szerdahelyi pódium nagy részét betöltötték. Aztán ott volt még a hatalmas kivetítő, ami elé szintén nem állhattak az énekesek, és a táncosok útjába sem kerülhettek. Egy szó mint száz: ez a pódium már sok előadásnak bizonyult szűknek, de ilyen gondokkal 45 éve, a kultúrház átadásánál nem számoltak...
A műsor nagyjából 3 tematikus egységből állt, ám ilyen szigorúan azért nem lehet elkülöníteni az egyes blokkokat. Az első részben a metálosabb, gótikus-melankolikus hatású dalok kaptak nagyobb szerepet. A komoly videoanimációval megtámogatott szerzemények többdimenziós élményt nyújtottak. Azt le kell szögeznünk, hogy az előadott szerzemények majd mindegyikében voltak olyan részek, amelyek kiemelték a dalt az átlagból, de talán a tempókkal többet lehetne kísérletezni, ugyanis a sok középtempójú dal egymás után valóban csak akkor nem válik fárasztóvá, ha kellő látvány társul hozzá.
A jelzőt természetesen nem kell szó szerint értelmezni, itt is rockról van szó, csak a dalok úgymond „táncolhatóbbak”, populárisabbak. Ezek a dallamosabb szerzemények véleményem szerint egyedibbek, igazán ekkor éreztem azt, hogy önazonos a csapat. Női énekessel kiálló gótikus-dark-szimfo produkcióból sok van már a piacon, a kitörés is jóval nehezebb.
A Storyum muzsikája kellőképpen modern, látványos és a szerzemények, az énekdallamok is kidolgozottak. Talán egy külső fül és egy jó hangszerelő még többet kihozhatna a végeredményből, mert hát ez esetben is érvényes az elcsépelt mondás, hogy a kevesebb néha több. Ez a fényekre is vonatkozik.
A Storyum csapata ugyanis hatalmas fényarzenált vetett be, ami ugyan rendkívül látványos volt, de egy célirányosabb, direktebb megközelítés sokkal többet hozzáadott volna a produkcióhoz.
A banda nem tagadja, hogy a billentyűk markáns szerepet játszanak a zenéjükben, azonban többet is variálhatnának a hangszínnel, és úgy gondolom, a gitárnak sem szabad ennyire a háttérben maradnia, mert az előadás súlyát általában az határozza meg. Talán a basszus alapok is lehettek volna markánsabbak, de tudom, az élő megszólalás elsősorban nem a zenekartól függ, és a lemezeken nincs is gond ezzel.
A táncosok is hozzátettek a dalokhoz, különösen a slágeres, ritmusos részeknél volt ez jól tettenérhető. Bizonyos esetekben azonban azt éreztem, hogy a saját koreográfia nincs annyira harmóniában a zenével, de ezt az apró hiányosságot bizonyára orvosolják majd a csapat tagjai, hiszen ne feledjük, ez volt az első ilyen jellegű fellépésük.
Bő háromnegyed óra múlva meglepődve vettem tudomásul, hogy már vége is lett a banzájnak és az utolsó szerzeményt konferálja be Janik Joe. Persze volt egy svédcsavar a dologban, ugyanis a ráadásblokk enyhe túlzással majdnem olyan hosszú volt, mint maga a műsor. Jött pár lassabb szerzemény és az Indulj el egy úton című magyar népdal egyedi újraértelmezése után nem véletlen, hogy a program végére maradtak a zenekar adujai, és ezekkel az ütőkártyákkal, vagyis legütősebb dalaikkal meg is nyerték az aznapi partit.
Joe azt nyilatkozta, hogy a csapat (videósok, „fényesek”, táncosok etc.) lényegében szabad utat kapott arra, hogy megvalósítsa az elképzeléseit. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ez valóban nélkülözhetetlen a kreatív munkához, azonban egyet nem szabad elfelejteni: ezt a kreatív munkát nem valósíthatják meg a saját ötleteik közvetlen kivetítéseként, mivel tudatosítaniuk kell, hogy egy csapatban dolgoznak, az érdek és a cél pedig közös. A gépezet ugyanis úgy működik a legütősebben, ha a kreatív energiák nem szanaszét áramolnak, hanem egy helyre összpontosulnak.
Az elhangzott dalok:
Prologue 22
Freedom
Own ghost
Deep
Sweet Killer
Shadow of The Fall
Genius
Alive
Do You Know Me
All-In
Inventions
We Are The Fire
------------------------
Ráadások:
Love song
Indulj el
Lost Land
Generations
Higher
Epilogue
