A hang és az íz keringője - beszélgetés Szarka Gyulával

Régi vágya volt, hogy ilyen albumot készítsen. Ehhez előbb adatokat gyűjtött, körbenézett a klasszikus irodalom háza táján, és kortárs költőket is felkért, hogy írjanak ételverseket. Az eredmény pedig ízes, zamatos, könnyed, miközben jóllakatja az ember lelkét.

Könnyű volt ételekről szóló verseket találni a magyar irodalom tárházában?

Az egészet a humor odaláról közelíteném meg: nem véletlenül az a lemez alcíme, hogy Jókedvű dalok a gasztronómia örömeiről. Úgy látszik, sok költőnk szerethette a jó falatokat, mert kutatómunkám során rábukkantam néhány gyöngyszemre. Ilyen Petőfi Disznótorban című verse vagy József Attila Kenyérdala. De hogy a mai rímfaragók is megszólalhassanak, felkértem néhány költő barátomat, hogy írjanak verseket a lemezre. Nagy örömömre Lackfi János, Zalán Tibor, Szőcs Géza – aki sajnos azóta eltávozott az élők sorából – és Dolák-Saly Róbert, az ismert humorista is meglepett hangulatos költeményekkel.

Ezek a versek nem titkoltan a magyaros ételeket dicsérik, ami már a címükből is kiderül. Ilyen a Ballada a miskolci kocsonyáról, de olyan sokakat érintő témával is foglalkozunk, mint a fogyókúra, s mindezt könnyen emészthető formában.

Nyáron lesz is néhány lemezbemutató, amit már alig várok, hiszen egy zenész nem lehet meg a közönsége nélkül. Az egyikre az Esztergomi Várszínházban augusztus 4-én kerítünk sort. Októberben egy felvidéki lemezbemutató koncertre is sor kerül Királyrévben, az Alma Fesztiválon. Kíváncsi vagyok a fogadtatásra.

Ugye, jól sejtem, hogy magában a főzésben is erősen érintett vagy? Családi alapon is, hiszen lányod, Zsófi ismert gasztroújságíró, a konyhaművészet megszállottja.

Nálunk mindenki szeret főzni. Jómagam leginkább bográcsban szoktam, ha a barátaink érkeznek hozzánk vendégségbe. De a grillezést is sűrűn gyakorlom, az amolyan férfi mulatság, ahol nem is annyira a végeredmény a fontos, mint az egésznek a folyamata. Közben ugyanis meg lehet beszélni olyan dolgokat, amikre máskor nem jut idő. Tény és való, hogy már jó anyám is nagy konyhát vitt, a feleségem is remekül főz. És bár Zsófi is a magyaros ételekre esküszik, ő már többet kísérletezik, továbbgondolja a magyar gasztronómia lehetőségeit. Mindig ünnepszámba megy nálunk, ha végre mindannyian, az egész család körül tudja ülni az asztalt. Nyilván más ételek készültek a középkorban, mint most, de a legfontosabb a jó, a minőségi alapanyag. Nekünk szerencsénk van, kistermelőktől megbízható és kiváló minőségű árut tudunk vásárolni, és kis konyhakertünkben is sok minden megterem. Ég és föld a különbség a bolti és a háztáji alapanyagokból készült ételek között, de a mostani fiatal generációk ezt a különbséget ebben a konzumvilágban sokszor már meg sem tudják tapasztalni, mert csak a boltiból főznek. Sejtelmük sincs, mit veszítenek.

Bor és a lányka címmel korábban már megjelent egy lemezed, ahol a magyarok kedvenc itala, a bor kapott főszerepet. A szőlészet-borászat ugyanakkor a te életedben is előkelő helyet foglal el.

Valóban, boros dalaim már vannak, nagy sikerrel játszom ezeket a koncerteken. Ez a mostani, ételekről szóló tulajdonképpen egy hiánypótló kiadvány, hiszen eddig még nem született olyan lemez, amely kizárólag a gasztronómiával foglalkozna. A borászkodásba pedig már tizennégy éve, hogy beleszerettem. A szőlőnk művelésében van segítségünk, de maga a borkészítés már az én dolgom. Szüretkor csodálatos időszak kezdődik a számomra, hiszen rajtam áll, hogy milyen bor kerül a palackokba a pincénkben.

Ez egy komoly szakma, állandó tanulást kíván, és én is folyamatosan gyarapítom a tudásomat. Nincs két egyforma évjárat, nincs két egyforma bor, és ez az izgalmas benne.

A Szent György-hegy, ahol a pincészetünk van, olyan borokat terem, amelyek a párjukat ritkítják. Az idei szőlőtermés egyelőre nagyon ígéretesnek látszik, a sok tavaszi eső után a száraz meleg jót tett a fürtöknek. De szüretig még bármi történhet, a mezőgazdaság már csak ilyen kiszámíthatatlan.

 Milyen fajtákat nevelsz?

A badacsonyi borvidékre legjellemzőbbeket, olaszrizlinget, szürkebarátot és kéknyelűt. Mindegyik más bánásmódot igényel. Fahordós érleléssel, spontán erjesztéssel foglalkozom, gyakorlatilag a lehető legtermészetesebb borokat készítem. Előfordul, hogy egy-két évig is hordóban van a nedű, mire palackokba töltjük. Egy része eladásra, boltokba kerül, a többit pedig barátoknak ajándékozom, vagy jó ebédek, vacsorák mellé fogyasztjuk. A bor ugyanis arra való, azért készül, hogy megigyuk.

Hogyan vészelted át a karantént? Nehéz volt elviselni, hogy hosszú hónapokig nem léphettél közönség elé?

Hát nem tett jót, az biztos, habár az Ének a konyhából jórészt pont akkor készült, mondhatnánk, karanténlemez. Szerencsémre amúgy sem ülhettem otthon ölbe tett kézzel, mivel két színházi darab zenéjén is dolgoztam a soproni Petőfi Színház felkérésre. Az egyiknek, az Ördögölő Józsiásnak most lesz a bemutatója.

A koncertek, a közönség persze nagyon hiányoztak. Egy-két online koncertet ugyan csináltunk, de őszintén szólva, annak nem sok értelmét látom. Ezért is várjuk a nyári és az őszi találkozásokat a közönséggel. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan feladatokat bíz rám, amelyekkel meg tudok birkózni, és a tudásom legjavát adhatom. S hogy abból élhetek, amit a legjobban szeretek. A zenéből.

Egész munkásságod arról szól, hogy mindenhez – nem csupán a magyar ételekhez és borokhoz – ragaszkodsz, ami értéket őriz. Honnan hozod ezt a szemléletet?

A meglévő értékek, mint amilyen a népdal, már nagyon régóta fontosak a számomra. Meggyőződésem, hogy nem múzeumokba és adattárakba valók, hanem inkább mindennapi használatra. Nemcsak önmagukban élvezhetők, de modern zenei környezetbe is jól beépíthetők. Csillagokként ott ragyognak az égbolton a költőink, a zeneszerzőink, akikre büszkék lehetünk, és attól vagyunk magyarok, hogy ismerjük a saját, egyedi kultúránkat. Nekünk olyan kincsünk van, amivel kevés más nemzet büszkélkedhet. Bőséges, csodálatos, végtelenül színes és változatos. Van mire támaszkodnunk, van mire építenünk. A Tücsöklakodalom című gyermeklemezem bemutatóin a gyerekek úgy éneklik a népdalokat, hogy azt öröm hallani és látni. Egyszerűen a génjeikben van. Annyira érzelemdús, látványos és különleges a mi magyar kultúránk, hogy bárhol a világon tátott szájjal figyelik.

Fotó:  Sz. Gy. FB

Milyen további tervek vannak a tarsolyodban?

Sopron, a hűség városa arra készül, hogy méltóképpen megünnepelje a 100. évfordulóját az emlékezetes népszavazásnak, amikor eldöntötték, hogy Magyarországhoz akarnak tartozni. Erre készül egy balettelőadás, amelynek a zenéjét írom a soproni szimfonikus zenekar számára. Ez nem kis kihívás, mert szimfonikus zenekar számára még nem szereztem zenét. Szeptemberre kell elkészülnöm vele.

A darab egy regény adaptációja, amely egy szerelmi szálon keresztül mutatja be, hogyan zajlottak az események.

Különlegesen izgalmas munka ez, hiszen példamutató volt az a kiállás és hazaszeretet, amiről a soproniak tanúbizonyságot tettek. Hogy ihletet nyerjek az alkotáshoz, ahhoz általában kicsit elmerülök az adott történelmi korban és regényben. Ez egy happy enddel végződő történet, amely azt bizonyítja, hogy összefogással, megfelelő érzelmi töltöttséggel, hazaszeretettel még a kilátástalannak tűnő dolgokat is véghez lehet vinni. Jövőre pedig Petőfi-év lesz, és én imádom a költészetét. A lánglelkű költő szerepe vitathatatlan a magyar irodalomban. Ő egy csillag. Szeretnék egy válogatást készíteni a költeményeiből.

Az interjú megjelent a Magyar7 hetilap 2021/29-es számában.