Kőtés, csíramálé, csiripiszli, Ön hogyan ismeri? Megsütöttük, mind megettük - VIDEÓ
A kőtés, más néven csiripiszli, köttés, kőtís, szaladós, biracs, méra, csiramálé a történelmi Magyarország némely vidékein őseink idejétől ismert, leggyakrabban a böjti időszakban fogyasztott édes kásaszerű étek.
Történetére a Csemadok oldalán is rábukkanhatunk. Elkészítésének tudománya anyáról leányra szállva maradt fönt, egyes elbeszélések egészen a honfoglalás korig vezetik vissza eredetét. Eszerint őseink sikerrel alkalmazták daganatos betegek gyógyulási folyamatában, mint kizárólagos táplálékot. Szakirodalom nem ismert. Az étel a mai napig a köznép birtokában van és maradt. A szegények édességének is hívják. Számukra az étel a teljességet is képviselte, mivel mind az öt elem szükséges az elkészítéséhez:
– a víz amely nélkül nem volna csíra sem búza,
– a levegő, mely nélkül a búza csírázásakor befülled, megpenészedik, a sütésnél pedig a beleszúrt nádszálon át távozik az ételből
– a tűz a nap erejével és a hosszan tartó sütési folyamattal
– és az emberi tényező a napokon át tartó állandó gondoskodás és odafigyelés.
A zsigárdi Habán Erika déd- és nagyanyja gyakran készítették a családnak a kőttést. Ám miután elmentek, a család kőttés nélkül maradt. Mivel Erika édesapja ezen nőtt fel, kedveskedni szeretett volna apukájának és addig-addig kísérletezett az elkészítésével, míg tökéletesre fejlesztette azt. Azóta messzi földre elért a híre, vannak, akik sok kilométert utazva jönnek Erika finomságaiért. Bízunk benne, hogy az Önök kedvét is meghozzuk a kóstoláshoz!
