Zsigárd
A község a Kisalföldön, a Mátyusföld keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Holt-Vág mentén fekszik, Vágsellyétől 12 km-re délre, Gútától 25 km-re északnyugatra, a Vágsellye-Negyed vasútvonal ("Csángó") mellett (vasútállomás). Mellékutak kötik össze Vágfarkasddal (8 km), Királyrévvel (5 km), valamint Pereden (5 km) keresztül Vágsellyével. Északnyugatról Pered, északról Vágsellye, keletről Sókszelőce, délről Vágfarkasd, nyugatról pedig Királyrév községekkel határos. Északnyugati, nyugati, déli határát a Gútai-, Királyrévi- és Szelőcei-csatornák, keleti határának egy részét az 573-as főút alkotja. Keleti határa egyben Pozsony és Nyitra vármegyék történelmi határa.
A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). 1957-ben területének 29,9 %-át elveszítette Érsekmajor Királyrévhez csatolásával, területe így 24,31 km²-ről 17,05 km²-re csökkent.
A községnek 1910-ben 2626, 1921-ben 2663, 1939-ben 2601, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1947-es lakosságcsere során lakosságának egyötödét áttelepítették Magyarországra és a betelepítésekkel vegyes magyar-szlovák nemzetiségűvé vált. Az 1939-1991 közötti időszakban népességének 38,5 %-át elveszítette és lakosságszáma 1600-ra csökkent. Az 1990-es évek stagnálása után 2001-2011 között kismértékű népességnövekedés figyelhető meg (1592-ről 1638-ra). A szlovákok aránya 1991-2011 között másfélszeresére nőtt (20,2 %-ról 31,3 %-ra). A romák aránya 18,8 %. A lakosság többsége (60,4 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 1921-hez (37,5 %) képest csaknem felére (21,6 %) csökkent.
Neve valószínűleg a német Sieghard személynévből ered. A község hajdan nem a mai helyén, hanem a Faluhely nevű dűlőn állt – ez a török világban pusztult el. A Zsigárdy család ősi fészke, amelyben I. Károly megerősítette őket. A 16. századtól az esztergomi érsekség nagyszombati uradalmához tartozott, de a század második felében teljesen elpusztították a portyázó törökök – ezután nem az eredeti helyén épült újjá, hanem ott, ahol ma is áll. A 17. században a Szalay család kezére került, de az esztergomi érsekség is megtartott nagyobb birtokokat. Ekkoriban mezőváros volt, vásártartási joggal. Iskoláját 1756-ban említik először. Az 1848/49-es szabadságharc végjátékában a honvédsereg csatát vesztett Zsigárdnál a császári-cári csapatok ellen, és az osztrákok felgyújtották a falut. Lakosai mezőgazdasággal foglalkoztak, a falu környéki kiváló minőségű legelőknek hála pedig nemcsak a szarvasmarha- és lótartás virágzott, de még eladásra is jutott a szénából. Az itt élők sokat küzdöttek az árvízzel, amely 1813-ban elöntötte, a 19. század későbbi éveiben viszont csak kisebb károkat okozott. A trianoni békediktátum Csehszlovákiához csatolta, a két háború között rendszeresen sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. A második világháború után az itt élő magyarokat is súlyosan érintette a lakosságcsere és a csehországi deportálások. A szocializmus első éveiben téglagyár épült. 1993-tól Szlovákia része. Eredetileg színmagyar nagyközség volt, de 1945 után, a 147 családot érintő lakosságcserével, a deportálásokkal és a reszlovakizációval erőszakosan megváltoztatták az etnikai arányokat. Magyar népessége a rendszerváltás óta különösen gyorsan fogy, már a felét sem éri el az egykorinak. A szlovákok aránya eközben lendületesen növekszik, mostanra ők teszik ki a lakosság egyharmadát. A lakosok szűk kétharmada római katolikus, egynegyede református.
A községben magyar és szlovák alapiskola, óvoda, valamint könyvtár működik. Szent Józsefnek szentelt katolikus temploma 1728-1730-ban épült barokk stílusban, a klasszicista stílusú református templom pedig 1784-ben épült. Szűz Mária nevének szentelt kápolnáját 1814-ben emelték. 1999-ben avatták fel a zsigárdi csata emlékművét a csata 150. évfordulóján.
