Vészterhes időkben a kultúra szerepe felerősödik
Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a színházaink. A járvány miatt féléves kényszerpihenőt tartottak, és az új évad is tele van bizonytalansággal. Megpróbálni a maximális helytállást ebben a sosem tapasztalt helyzetben – talán így lehetne összegezni Czajlik Józsefnek, a kassai Thália Színház igazgatójának a véleményét, amikor az évadnyitóról kérdeztük.
A kassai Thália Színház augusztus harmadik hetében kapta meg az engedélyt, hogy újra játszhasson. A Komáromi Jókai Színházzal ellentétben a kassaiaknak nyáron elmaradtak az előadásaik.
– Augusztustól havi 7 ezer euróval kisebb lett a költségvetésünk, ami feltétlenül éreztetni fogja a hatását. Ennyivel kevesebbet ad a megye, de nemcsak nálunk faragtak le a költségvetésből, hanem a hozzájuk tartozó összes kulturális intézménynél.
Tudatában vagyunk annak, hogy ha valamit bezárnak majd, az elsők között lesznek a színházak. Ennek ellenére értékes előadásokkal próbáljuk megörvendeztetni a színházlátogató közönséget – avat be a teátrum jelenlegi állapotába az igazgató.
Czajlik azt is elárulja,
egyelőre sikerült elkerülniük, hogy tartozásaik keletkezzenek, a gazdasági részleg szorosan tartja a gyeplőt, és mindent időben be tudnak fizetni. Hogy meddig, az persze nyitott kérdés.
Fokozatosan pótlásra kerülnek a tavalyi bérletes előadások is. Jó hír, hogy a legtöbb bérletes a bizonytalanság ellenére bizalmat szavazott a színháznak, és megújította a bérletét. Természetesen sokan megkérdezik azt is, milyen biztonsági előírások lesznek érvényben a színházban, milyen lesz az ülésrend.
Emiatt előfordulhat, hogy egy-egy előadást kétszer kell lejátszanunk. A tájelőadásokon pedig a szervezők felelőssége vagy kockázata, hogy mennyi nézőt engednek be a terembe, ahol játszunk. Aggódó telefonokat már kaptunk, sőt akadtak, akik inkább lemondták a tervezett előadást, mások ugyanakkor ragaszkodnak hozzá, és várnak bennünket.
– Mindenképpen egy más világba csöppentünk, bár egy fokkal könnyebb a helyzetünk, mint a komáromi színháznak, hiszen mi sokat tájolunk, olyan előadásaink vannak, amelyeket eleve kisebb színpadokra álmodunk meg.
Napról napra változik a helyzet, van, aki kivár, mások inkább lemondják és egy részük ragaszkodik ahhoz, hogy játsszunk náluk. Mi a magunk részéről mindent elkövetünk, hogy betartsuk a szigorú előírásokat. A színészek és a többi alkalmazott testhőmérsékletét mérjük, és aki rosszul érzi magát, az nem jön be dolgozni, hanem az orvossal konzultál – sorolja a direktor.
Azt mindenképpen szeretnék elkerülni, hogy fertőzés üsse fel a fejét az intézményben, hiszen akkor legalább 2 hétig szüneteltetni kellene az előadásokat. Érthetően nem akarnak teljes leállást. A legrosszabb forgatókönyv esetén is, vagyis ha be kellene zárni a színházakat, legalább azt szeretnék, ha bizonyos feltételek mellett tovább működhetnének. Mire gondol? Elsősorban a darabok előkészítésére, a próbafolyamatok folytatására. Az igazgató szerint ezzel elő tudnák készíteni az előadásokat, és a fenntartó is jobb szívvel fizethetné ki az alkalmazottak teljes bérét, nem kellene levonásokat eszközölni azzal érvelve, hogy nincsenek előadások.
S hogy mi lesz repertoáron az idén a Thália Színházban? Egy darabot áthoztak az őszi szezonból és három új premierrel készülnek.
– A Parasztoperát „átmentettük” az elmúlt évadból, mert azt a járvány miatt már nem tudtuk bemutatni. Ezt követi a Tom Sawyer kalandjai, majd egyszerre két egyfelvonásost viszünk színpadra. A Karantén című teljes mértékben a mostani helyzethez passzol, a Grace és Gloria pedig, amit én rendezek, egy nagyon szívhez szóló történet arról, hogy egy halálos beteg idős nő és egy fiatal ápoló hogyan tanítják meg egymást élni és meghalni. Az utolsó bemutatónk Goldoni Bugrisok című komédiája lesz Matusek Attila rendezésében. Mindegyik darab valahol azt sugallja, hogy az új világ és a régi világ határán vagyunk – mondja a készülő premierekről. Hozzáteszi még, hogy
Olyan időket élünk, amikor senki sem tudja, mi lesz holnap, ezért Czajlik József szerint sokat segíthet a humor, a dolgok felülnézetből való látása, s természetesen egymásban is tartják a lelket.
– véli a direktor.
Megjelent a Magyar7 2020/38. számában.