Kassa

A 2022-es önkormányzati választások hivatalos eredményei

Az alábbi táblázatokban az önkormányzati választások hivatalos eredményeit olvashatják. Az önkormányzatba bejutó jelölteket fekete színnel jelöltük, a be nem kerülőket pedig szürkével.

Polaček Jaroslav
KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
20561
(36,79%)
Lesňák Milan
ZA ĽUDÍ
11849
(21,2%)
Klíma Miloslav
független
10655
(19,07%)
Kováčová Monika
független
4322
(7,73%)
Lasky Štefan
független
4178
(7,48%)
Novotný Viliam
SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
2453
(4,39%)
Karabin Jozef
független
1062
(1,9%)
Džunko Jaroslav
SMS
804
(1,44%)
  • Képviselők eredményei
    1. körzet
    Kundrát Matej
    független
    1526
    (8,65%)
    1. körzet
    Ténai František
    független
    1492
    (8,46%)
    1. körzet
    Gibóda Marcel
    független
    1210
    (6,86%)
    1. körzet
    Weiss Erik
    ZA ĽUDÍ
    1072
    (6,08%)
    2. körzet
    Ihnát Miloš
    független
    2682
    (16,77%)
    2. körzet
    Slivenská Zuzana
    független
    1866
    (11,67%)
    2. körzet
    Špak Miroslav
    független
    948
    (5,93%)
    2. körzet
    Fedoročko Marek
    független
    937
    (5,86%)
    3. körzet
    Iľaščíková Lucia
    STAROSTOVIA
    544
    (38,5%)
    4. körzet
    Šaňa Marcel
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    650
    (87,72%)
    5. körzet
    Gurbáľová Lucia
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    724
    (33%)
    6. körzet
    Karabin Jozef
    független
    453
    (20,15%)
    7. körzet
    Vrchota Marcel
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    2896
    (6,84%)
    7. körzet
    Karaffa Dominik
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    1927
    (4,55%)
    7. körzet
    Zemková Beáta
    független
    1817
    (4,29%)
    7. körzet
    Berinšter Peter
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    1631
    (3,85%)
    7. körzet
    Sitkár Andrej
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    1475
    (3,48%)
    7. körzet
    Bačinský Tibor
    PS
    1366
    (3,23%)
    7. körzet
    Lasky Štefan
    független
    1329
    (3,14%)
    8. körzet
    Súkeníková Anna
    független
    1605
    (9,52%)
    8. körzet
    Knap Viliam
    független
    1233
    (7,31%)
    8. körzet
    Géci Patrik
    Hlas-SD
    1011
    (6%)
    8. körzet
    Múdry Peter
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    1003
    (5,95%)
    9. körzet
    Saxa Vladimír
    független
    705
    (41,94%)
    10. körzet
    Petrovčik Igor
    STAROSTOVIA
    1931
    (13,79%)
    10. körzet
    Blaškovičová Ľubica
    ZA ĽUDÍ
    1361
    (9,72%)
    10. körzet
    Djordjevič Michal
    független
    1197
    (8,55%)
    11. körzet
    Kovačevičová Lenka
    STAROSTOVIA
    3271
    (18,31%)
    11. körzet
    Seman Martin
    független
    1974
    (11,05%)
    11. körzet
    Schwarcz Róbert
    független
    1636
    (9,16%)
    11. körzet
    Berberich Bernard
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    1374
    (7,69%)
    12. körzet
    Andrejčák Jozef
    STAROSTOVIA
    3353
    (16,47%)
    12. körzet
    Babušík Dominik
    független
    2735
    (13,43%)
    12. körzet
    Kandráč Marek
    STAROSTOVIA
    1307
    (6,42%)
    12. körzet
    Vasok Tomáš
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    1275
    (6,26%)
    12. körzet
    Sekáč Ján
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    982
    (4,82%)
    13. körzet
    Lörinc Ladislav
    független
    4256
    (23,49%)
    13. körzet
    Adamčíková Iveta
    független
    2404
    (13,27%)
    13. körzet
    Matoušek Roman
    független
    1893
    (10,45%)
    13. körzet
    Horenský Marián
    független
    1433
    (7,91%)
    14. körzet
    Krcho Michal
    STAROSTOVIA
    643
    (33,37%)
  • További képviselőjelöltek eredményei
    1. körzet
    Kupec Igor
    független
    1051
    (5,96%)
    1. körzet
    Filipko Jozef
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    1009
    (5,72%)
    1. körzet
    Sadovská Mária
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    849
    (4,81%)
    1. körzet
    Balčík Martin
    független
    687
    (3,89%)
    1. körzet
    Vágási Vladimír
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    676
    (3,83%)
    1. körzet
    Rogovský Martin
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    643
    (3,65%)
    1. körzet
    Petrvalský Jozef
    független
    606
    (3,44%)
    1. körzet
    Puškár Vladimír
    független
    530
    (3%)
    1. körzet
    Konček Alžbeta
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    527
    (2,99%)
    1. körzet
    Kertés Štefan
    Hlas-SD
    518
    (2,94%)
    1. körzet
    Ferencsik Štefan
    Hlas-SD
    494
    (2,8%)
    1. körzet
    Kravčík Michal
    ZA ĽUDÍ
    487
    (2,76%)
    1. körzet
    Takáčová Andreja
    független
    465
    (2,64%)
    1. körzet
    Ondrejčová Horosová Timea
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    396
    (2,25%)
    1. körzet
    Benko Štefan
    REPUBLIKA
    388
    (2,2%)
    1. körzet
    Štofka Matúš
    Hlas-SD
    350
    (1,98%)
    1. körzet
    Danečko Andrej
    Hlas-SD
    328
    (1,86%)
    1. körzet
    Masnyk Rastislav
    ZA ĽUDÍ
    319
    (1,81%)
    1. körzet
    Buchala František
    SOM Slovensko
    305
    (1,73%)
    1. körzet
    Kokošková Monika
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    302
    (1,71%)
    1. körzet
    Tomeková Natália
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    290
    (1,64%)
    1. körzet
    Surmánek Štefan
    REPUBLIKA
    226
    (1,28%)
    1. körzet
    Hric Radoslav
    független
    199
    (1,13%)
    1. körzet
    Hronecová Zuzana
    SHO
    171
    (0,97%)
    1. körzet
    Klapko Peter
    független
    160
    (0,91%)
    1. körzet
    Řeháková Arina
    független
    109
    (0,62%)
    1. körzet
    Lešták Miloš
    Zmena zdola, DÚ
    91
    (0,52%)
    1. körzet
    Székely Alexander
    SHO
    82
    (0,46%)
    1. körzet
    Horváth Jozef
    O NÁS
    80
    (0,45%)
    2. körzet
    Nigut Ján
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    911
    (5,7%)
    2. körzet
    Strojný Ladislav
    független
    900
    (5,63%)
    2. körzet
    Janitor Miroslav
    független
    841
    (5,26%)
    2. körzet
    Pavúk Ján
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    753
    (4,71%)
    2. körzet
    Jurkovič Tomáš
    független
    682
    (4,27%)
    2. körzet
    Zummerová Eva
    független
    598
    (3,74%)
    2. körzet
    Betuš Cyril
    Hlas-SD
    598
    (3,74%)
    2. körzet
    Mazák Juraj
    Demokrati
    576
    (3,6%)
    2. körzet
    Bereš Štefan
    független
    523
    (3,27%)
    2. körzet
    Petrvalský Emil
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    516
    (3,23%)
    2. körzet
    Cuper Martin
    Hlas-SD
    484
    (3,03%)
    2. körzet
    Žďára Jaroslav
    független
    398
    (2,49%)
    2. körzet
    Pribula Alexander
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    320
    (2%)
    2. körzet
    Olenič Richard
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    304
    (1,9%)
    2. körzet
    Proks Maroš
    Hlas-SD
    280
    (1,75%)
    2. körzet
    Moro Róbert
    Hlas-SD
    240
    (1,5%)
    2. körzet
    Rišian Daniel
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    209
    (1,31%)
    2. körzet
    Eštvan Vlastimil
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    195
    (1,22%)
    2. körzet
    Kuspan Vlastimil
    PRINCÍP
    87
    (0,54%)
    2. körzet
    Zajac Marián
    PRINCÍP
    85
    (0,53%)
    2. körzet
    Bojčík Daniel
    PRINCÍP
    57
    (0,36%)
    3. körzet
    Borošová Ľubomíra
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    328
    (23,21%)
    3. körzet
    Hutník Marek
    független
    274
    (19,39%)
    3. körzet
    Čisár Tibor
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    173
    (12,24%)
    3. körzet
    Železníková Natália
    Hlas-SD
    62
    (4,39%)
    3. körzet
    Árvai František
    ĽSNS
    23
    (1,63%)
    3. körzet
    Greguš Jaroslav
    független
    9
    (0,64%)
    4. körzet
    Horváth Tibor
    PATRIOT
    88
    (11,88%)
    4. körzet
    Lacko Ján
    SIM
    2
    (0,27%)
    4. körzet
    De Hertogh Antoine
    PS
    1
    (0,13%)
    5. körzet
    Puzderová Monika
    független
    571
    (26,03%)
    5. körzet
    Kuruc Jozef
    STAROSTOVIA
    378
    (17,23%)
    5. körzet
    Antal Daniel
    Socialisti
    254
    (11,58%)
    5. körzet
    Babiarová Lenka
    Hlas-SD
    112
    (5,1%)
    5. körzet
    Andruch Vladimír
    független
    84
    (3,83%)
    5. körzet
    Balázs Dezider
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    71
    (3,24%)
    6. körzet
    Šimková Iveta
    STAROSTOVIA
    426
    (18,95%)
    6. körzet
    Exner Damián
    SOM Slovensko
    418
    (18,59%)
    6. körzet
    Liba Tomáš
    Kresťanská únia
    355
    (15,79%)
    6. körzet
    Kasterko Peter
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    344
    (15,3%)
    6. körzet
    Jenčušová Soňa
    Hlas-SD
    132
    (5,87%)
    6. körzet
    Müller Michal
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    120
    (5,34%)
    7. körzet
    Liba Peter
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    1297
    (3,06%)
    7. körzet
    Gaál Filip
    PS
    1273
    (3,01%)
    7. körzet
    Huba Peter
    ZA ĽUDÍ
    1245
    (2,94%)
    7. körzet
    Jutka Igor
    STAROSTOVIA
    1228
    (2,9%)
    7. körzet
    Rovinský Ladislav
    független
    1189
    (2,81%)
    7. körzet
    Bojčík Jozef
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    1178
    (2,78%)
    7. körzet
    Helfenová Patrícia
    ZA ĽUDÍ
    1165
    (2,75%)
    7. körzet
    Adamčíková Margita
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    1164
    (2,75%)
    7. körzet
    Petruško Martin
    Hlas-SD
    1093
    (2,58%)
    7. körzet
    Jakubov Ján
    Hlas-SD
    1078
    (2,55%)
    7. körzet
    Novotný Viliam
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    1072
    (2,53%)
    7. körzet
    Števkov Milan
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    1061
    (2,51%)
    7. körzet
    Suja Róbert
    Hlas-SD
    999
    (2,36%)
    7. körzet
    Hajdú Peter
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    947
    (2,24%)
    7. körzet
    Hrubý František
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    865
    (2,04%)
    7. körzet
    Starec Michal
    független
    706
    (1,67%)
    7. körzet
    Bucher Slavomír
    független
    705
    (1,66%)
    7. körzet
    Drotár Dušan
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    684
    (1,62%)
    7. körzet
    Badlíková Mária
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    681
    (1,61%)
    7. körzet
    Lipták Zdenko
    OKS
    668
    (1,58%)
    7. körzet
    Kohut Patrik
    ZA ĽUDÍ
    627
    (1,48%)
    7. körzet
    Mitterpák Marek
    Hlas-SD
    596
    (1,41%)
    7. körzet
    Hudák Miroslav
    Hlas-SD
    583
    (1,38%)
    7. körzet
    Lukáč Matúš
    Hlas-SD
    571
    (1,35%)
    7. körzet
    Vavrová Erna
    Hlas-SD
    554
    (1,31%)
    7. körzet
    Viktorius František
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    537
    (1,27%)
    7. körzet
    Kepič Matej
    Demokrati
    518
    (1,22%)
    7. körzet
    Gajdošová Katarína
    ZA ĽUDÍ
    513
    (1,21%)
    7. körzet
    Butalová Zuzana
    független
    492
    (1,16%)
    7. körzet
    Nohavica Patrik
    független
    475
    (1,12%)
    7. körzet
    Matiaščik Richard
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    433
    (1,02%)
    7. körzet
    Schwarcová Timea
    független
    397
    (0,94%)
    7. körzet
    Mako Michal
    Demokrati
    362
    (0,85%)
    7. körzet
    Škulecová Gabriela
    független
    360
    (0,85%)
    7. körzet
    Vosatko Štefan
    független
    301
    (0,71%)
    7. körzet
    Chriašteľ Július
    REPUBLIKA
    291
    (0,69%)
    7. körzet
    Vargová Jana
    PRINCÍP
    271
    (0,64%)
    7. körzet
    Metzger Katarína
    független
    269
    (0,64%)
    7. körzet
    Horrocks Otília
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    256
    (0,6%)
    7. körzet
    Škulec Alexander
    független
    250
    (0,59%)
    7. körzet
    Horňák Vlastimil
    Socialisti
    244
    (0,58%)
    7. körzet
    Jurčák Róbert
    O NÁS
    167
    (0,39%)
    7. körzet
    Vozárik Ladislav
    Demokrati
    158
    (0,37%)
    7. körzet
    Mantičová Eva
    SHO
    154
    (0,36%)
    7. körzet
    Šesták Mikuláš
    O NÁS
    120
    (0,28%)
    7. körzet
    Jurčák Róbert
    O NÁS
    109
    (0,26%)
    8. körzet
    Blanár Erich
    független
    972
    (5,77%)
    8. körzet
    Tragalová Andrea
    független
    946
    (5,61%)
    8. körzet
    Tobák Juraj
    független
    825
    (4,89%)
    8. körzet
    Hlinka Jaroslav
    Hlas-SD
    825
    (4,89%)
    8. körzet
    Kaifer Jaroslav
    Hlas-SD
    727
    (4,31%)
    8. körzet
    Bradovková Zuzana
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    700
    (4,15%)
    8. körzet
    Breicha Ladislav
    független
    646
    (3,83%)
    8. körzet
    Petrovič Vladimír
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    633
    (3,75%)
    8. körzet
    Očkaják Adam
    független
    602
    (3,57%)
    8. körzet
    Kozák Vladimír
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    510
    (3,03%)
    8. körzet
    Šramková Renáta
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    477
    (2,83%)
    8. körzet
    Belák Ján
    STAROSTOVIA
    446
    (2,65%)
    8. körzet
    Fischerová Alexandra
    Hlas-SD
    441
    (2,62%)
    8. körzet
    Porvažník Michal
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    431
    (2,56%)
    8. körzet
    Kulan Dušan
    független
    417
    (2,47%)
    8. körzet
    Čobík-Ferčík Ľuboslav
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    408
    (2,42%)
    8. körzet
    Surový Ľuboš
    ZA ĽUDÍ
    390
    (2,31%)
    8. körzet
    Tkáč Stanislav
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    340
    (2,02%)
    8. körzet
    Cengel Peter
    ZA ĽUDÍ
    287
    (1,7%)
    8. körzet
    Kočiš Emil
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    276
    (1,64%)
    8. körzet
    Chanas Jaroslav
    Kresťanská únia
    259
    (1,54%)
    8. körzet
    Hemlézi Jozef
    REPUBLIKA
    178
    (1,06%)
    8. körzet
    Klovanič Martin
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    141
    (0,84%)
    8. körzet
    Buday Ernest
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    130
    (0,77%)
    9. körzet
    Klik František
    STAROSTOVIA
    577
    (34,32%)
    9. körzet
    Tuleja Miroslav
    független
    258
    (15,35%)
    9. körzet
    Magyar Robert
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    95
    (5,65%)
    9. körzet
    Martinásek Ján
    Hlas-SD
    46
    (2,74%)
    10. körzet
    Galdunová Magdaléna
    STAROSTOVIA
    992
    (7,08%)
    10. körzet
    Priester Pavol
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    954
    (6,81%)
    10. körzet
    Eperješi Vladimír
    STAROSTOVIA
    912
    (6,51%)
    10. körzet
    Zvarová Bašistová Alena
    Hlas-SD
    644
    (4,6%)
    10. körzet
    Grega Ľubomír
    ZA ĽUDÍ
    614
    (4,38%)
    10. körzet
    Zolnaiová Renáta
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    573
    (4,09%)
    10. körzet
    Kudernáč Matej
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    563
    (4,02%)
    10. körzet
    Hulmečíková Eva
    független
    542
    (3,87%)
    10. körzet
    Bacsó Tibor
    független
    445
    (3,18%)
    10. körzet
    Glück Richard
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    433
    (3,09%)
    10. körzet
    Havrila Dušan
    Hlas-SD
    433
    (3,09%)
    10. körzet
    Kopka Michal
    PS
    380
    (2,71%)
    10. körzet
    Torkošová Martina
    független
    346
    (2,47%)
    10. körzet
    Trnka Dušan
    Hlas-SD
    315
    (2,25%)
    10. körzet
    Juhász Ján
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    225
    (1,61%)
    10. körzet
    Lučanský Kamil
    REPUBLIKA
    201
    (1,44%)
    10. körzet
    Petko Radomír
    REPUBLIKA
    189
    (1,35%)
    10. körzet
    Hvasta Miloslav
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    172
    (1,23%)
    10. körzet
    Štark Erik
    független
    129
    (0,92%)
    10. körzet
    Kornuciková Eva
    független
    105
    (0,75%)
    10. körzet
    Daoud Lucie
    független
    103
    (0,74%)
    10. körzet
    Ragan Ján
    PRINCÍP
    96
    (0,69%)
    10. körzet
    Staško Slavomír
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    77
    (0,55%)
    10. körzet
    Kavulič Marián
    PRINCÍP
    45
    (0,32%)
    10. körzet
    Staško Július
    Zmena zdola, DÚ
    29
    (0,21%)
    11. körzet
    Hricková Silvia
    független
    943
    (5,28%)
    11. körzet
    Jenčová Anna
    független
    938
    (5,25%)
    11. körzet
    Lenártová Renáta
    Hlas-SD
    885
    (4,95%)
    11. körzet
    Skonc Jozef
    független
    839
    (4,7%)
    11. körzet
    Kleinová Lucia
    STAROSTOVIA
    737
    (4,13%)
    11. körzet
    Čech Peter
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    726
    (4,06%)
    11. körzet
    Capcara Michal
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    679
    (3,8%)
    11. körzet
    Gajdošová Andrea
    STAROSTOVIA
    607
    (3,4%)
    11. körzet
    Hermelyová Katarína
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    586
    (3,28%)
    11. körzet
    Tirdil Jozef
    STAROSTOVIA
    442
    (2,47%)
    11. körzet
    Nováková Jana
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    402
    (2,25%)
    11. körzet
    Edery Lysina Martina
    PATRIOT
    401
    (2,24%)
    11. körzet
    Šmida Richard
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    351
    (1,96%)
    11. körzet
    Buchlák Peter
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    292
    (1,63%)
    11. körzet
    Hanko Alexej
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    284
    (1,59%)
    11. körzet
    Štrajt Jiří
    független
    248
    (1,39%)
    11. körzet
    Javnický Matej
    ĽSNS
    144
    (0,81%)
    11. körzet
    Sivák Dušan
    PATRIOT
    107
    (0,6%)
    12. körzet
    Michalov Michal
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    936
    (4,6%)
    12. körzet
    Dvorský Jaroslav
    Hlas-SD
    860
    (4,22%)
    12. körzet
    Križalkovič Roman
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    819
    (4,02%)
    12. körzet
    Paulo Martin
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    784
    (3,85%)
    12. körzet
    Vaľko František
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    741
    (3,64%)
    12. körzet
    Briškár Juraj
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    600
    (2,95%)
    12. körzet
    Pakan Adrián
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    523
    (2,57%)
    12. körzet
    Sobodová Dušana
    Hlas-SD
    506
    (2,49%)
    12. körzet
    Stanko Vladislav
    független
    464
    (2,28%)
    12. körzet
    Houdek Běhálová Vladimíra
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    451
    (2,22%)
    12. körzet
    Štefanisko Marek
    PS
    434
    (2,13%)
    12. körzet
    Palík Stanislav
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    415
    (2,04%)
    12. körzet
    Schlentcová Anna
    ZA ĽUDÍ
    385
    (1,89%)
    12. körzet
    Rusiňák Miloš
    független
    370
    (1,82%)
    12. körzet
    Drozda Július
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    356
    (1,75%)
    12. körzet
    Masica Milan
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    354
    (1,74%)
    12. körzet
    Švider Peter
    Hlas-SD
    329
    (1,62%)
    12. körzet
    Gajdošovci Juraj
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    295
    (1,45%)
    12. körzet
    Vehéc Pavol
    PRINCÍP
    260
    (1,28%)
    12. körzet
    Džaferi Gazmend
    Hlas-SD
    258
    (1,27%)
    12. körzet
    Šafranko Peter
    ZA ĽUDÍ
    252
    (1,24%)
    12. körzet
    Juško Jozef
    SHO
    224
    (1,1%)
    12. körzet
    Kociban Igor
    PRINCÍP
    93
    (0,46%)
    13. körzet
    Rusnák Daniel
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    1274
    (7,03%)
    13. körzet
    Podolinský Marián
    PS
    932
    (5,14%)
    13. körzet
    Tóth Vojtech
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    788
    (4,35%)
    13. körzet
    Kováčová Monika
    független
    744
    (4,11%)
    13. körzet
    Štefik Ondrej
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    627
    (3,46%)
    13. körzet
    Repovská Vladimíra
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    511
    (2,82%)
    13. körzet
    Mikulišin Marián
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    499
    (2,75%)
    13. körzet
    Popovec Pavol
    független
    457
    (2,52%)
    13. körzet
    Bomba Jozef
    Hlas-SD
    375
    (2,07%)
    13. körzet
    Chynoradský Ladislav
    Hlas-SD
    354
    (1,95%)
    13. körzet
    Boldi Attila
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    280
    (1,55%)
    13. körzet
    Kokarda Vladimír
    SPOLU/DS/ŠANCA/ODS
    260
    (1,44%)
    13. körzet
    Lastovecká Ivana
    STAROSTOVIA
    254
    (1,4%)
    13. körzet
    Mati Peter
    PRINCÍP
    173
    (0,95%)
    13. körzet
    Garaj Viktor
    független
    168
    (0,93%)
    13. körzet
    Petrik Hubová Lívia Myrna
    független
    162
    (0,89%)
    13. körzet
    Chromčo Štefan
    független
    138
    (0,76%)
    13. körzet
    Michalčík Mikuláš
    SHO
    136
    (0,75%)
    14. körzet
    Lesňák Milan
    ZA ĽUDÍ
    624
    (32,38%)
    14. körzet
    Mináriková Gabriela
    KDH/SaS/SME RODINA/NOVA/SZÖVETSÉG/SRK/DOBRÁ VOĽBA/OĽANO
    348
    (18,06%)
    14. körzet
    Kováčová Milana
    Hlas-SD
    180
    (9,34%)
    14. körzet
    Petrenka Dušan
    SMER - SD/SNS/ŽIVOT/SMS
    132
    (6,85%)
Košice
nagyváros
magyar lakosság 1910
67%
36 141
magyar lakosság 2011
3%
6 382
Népesség: 239 200
Terület: 242,80 km²
Tszf. magasság: 212 m
Körzethívószám: +421 (0) 055
Irányítószám: 04000
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Kassai-hegyalja - Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Alsó-Hernád-völgy - Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Alsó-Tarca-dombság - Északnyugati-Kárpátok, Gömör Szepesi-érchegység, Kassai-hegység 1918 előtti vármegye, járás, rang: törvényhatósági joggal felruházott város

Kassa Szlovákia keleti részének központja, az ország második legnagyobb városa, a Hernád két partján, a Tarca torkolata felett, 212 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Kassa Pozsonytól 404 km-re keletre, Budapesttől 260 km-re északkeletre, Eperjestől 38 km-re délre, Nagymihálytól 60 km-re nyugatra, Rimaszombattól 128 km-re északkeletre, Poprádtól pedig 118 km-re délkeletre található. A város 242,80 km²-es területe 177-840 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, legalacsonyabb pontját délkeleten, Abaszéplak kataszterében, a Hernád és Tarca összefolyásánál találjuk, legmagasabb pontja a város területének legészakabbi pontján, Abaújszakaly határánál, a Magas-hegy (Vysoký vrch, 854 m) déli lejtőin található. A város területének nagy részét és beépített területének csaknem egészét az Alsó-Hernád-völgy medencéjében találjuk, ettől nyugatra a Kassai-hegyalja dombvidéke és a Gömör-Szepesi érchegység legkeletebbi vonulata magasodik (Kassai-hegység v. Fekete-hegység). A két tájegységet a Miszla-patak (Miszlókai-patak) választja el egymástól. A Kassai-hegységnek a városhoz tartozó, csaknem teljes egészében erdővel borított részét a Csermely-patak osztja két részre, ettől délre emelkedik a 719 méter magas Eprestető (Jahodná), északon pedig a Fehér-patak völgye egészen a Magas-hegyig húzódik fel. A Hernád völgyétől keletre az Alsó-Tarca-dombság alacsony dombvidéke húzódik (Kassai-hegy, 360 m). 2010-ben Kassa területének 31,5 %-át (7471 ha) erdő, 25,3 %-át (5992 ha) szántóföld, 17,9 %-át (4244 ha) beépített terület, 7,1 %-át (1691 ha) rét és legelő, 5,2 %-át (1224 ha) kertek, 1,2 %-át (284 ha) pedig vízfelület foglalta el. A város erdeinek több, mint kétharmadát (4047 ha) Kassa-Észak városrész területént aláljuk, ahol egyben az erdősültség aránya is a legmagasabb (74,2 %) a kassai városrészek közül. Kimagasló az erdők aránya a Tihanyi-lakótelep (68,5 %), a Dargói Hősök-lakótelep (66,6 %), Hernádtihany (66,3 %) és Miszlóka (52,8 %) városrészekben, a 22 városrészből tíznek azonban egyáltalán nincs erdeje. A szántóföldek aránya Zsebes (79,0 %), Bárca (62,8 %), Luník IX. (58,9 %) és Pólyi (58,1 %) városrészekben, a beépített területeké Kassa-Óváros (80,0 %), Dzsungel (68,1 %), Kassa-Dél (63,9 %), Kassa-Nyugat (59,0 %), és a KVP-lakótelep (52,3 %) városrészekben a legmagasabb. A kertek aránya kimagaslóan nagy Peres (69,2 %) és Szilvásapáti (34,1 %) városrészekben. A vízfelület teszi ki a Tóvárosi-lakótelep városrész területének egytizedét, a rétek és legelők aránya egyedül Kavocsánban (50,0 %) számottevő. Kassát délnyugatról Nagyida, nyugatról Semse, Kisida, Baska, Alsótőkés és Felsőtőkés, északnyugatról Kassabéla és Nagyladna, északról Abaújszakaly, Hernádszentistván, és az egyesített Sároskisfalu-Tapolcsány (Družstevná pri Hornáde), északkeletről Budamér, keletről Benyék, Rás, Kassaolcsvár, Izdobabeszter és Lengyelfalva, délkeletről Felsőhutka, Alsóhutka, Alsómislye, délről pedig Abaújszina, Bocsárd, Abaújszakaly, Enyicke, Kassamindszent és Koksóbaksa községek határolják. Valamennyi Kassával határos község a Kassa-környéki járáshoz tartozik. Kassát a D1-es autópálya köti össze Eperjessel, jelenleg (2019) is épül keleti meghosszabbítása Magyarbőd felé, a tervek szerint egészen Nagymihályig kiépítik a jövőben. Az R1-es gyorsforgalmi út Kassát a szlovák-magyar határral (Miglécnémetivel) összekötő szakaszát 2010-2013 között építették ki. A korábbi 50-es számú országos főútvonalat, mely nyugat felé a cseh (Drétoma), kelet felé az ukrán határral kötötte össze Kassát, 2015-ben átnevezték, ma a 16-os országos főút Rozsnyón (70 km) és Rimaszombaton keresztül Zólyommal (249 km), a 19-es főút Gálszécsen (37 km) és Nagymihályon át Felsőnémetivel (97 km) teremt összeköttetést. A gyorsforgalmi út és autópálya mellett a régi 17-es főút vezet Miglécnémeti, a 20-as út Eperjes felé. A Kassáról kiinduló másodosztályú utak közül az 548-as út Jászóval (29 km), az 547-es út Margitfalvával (39 km), az 552-es út Nagyszaláncon (24 km) és Abarán (67 km) keresztül Nagykapossal (83 km) köti össze a várost. Kassa fontos vasúti csomópont: 1860-tól vasútvonal kötötte össze Miskolcon keresztül Pesttel, majd 1870-ben megépült a kassa-oderbergi vasútvonal, mely a sziléziai iparvidéket kötötte össze Zsolnán és Iglón keresztül Kassával. 1873-ben megnyíltak a Kassát Legenyemihályival (Sátoraljaújhely), 1890-ben pedig Tornával összekötő vasútvonalak is. A tornai vasútvonalat 1955-ben Kassáig hosszabbították meg, kialakítva így a Zólyom-Kassa vasútvonalat. 1966-tól a Kelet-szlovákiai vasművet szélesvágányú ipari vasútvonal kötötte össze a Szovjetunióval (Felsőnémetin keresztül). Kassán (Bárca városrész területén) található a Kassai Nemzetközi Repülőtér, az ország második legforgalmasabb repülőtere, mely 1950-55 között épült. Forgalma 2013-tól folyamatosan növekszik, utaslétszáma 2013-2018 között 237 ezerről 542 ezerre nőtt.

Közigazgatás

Kassa a Kassai kerület székhelye és Pozsony mellett Szlovákia másik speciális közigazgatással rendelkező városa, 4 városi járásra (1996. júliusa óta) és 22 városrészre oszlik. 1968 óta a Kassa-környéki járás központja. Városrészei 1990. október 1-je óta rendelkeznek saját önkormányzattal. Városrészeinek fele (11) a város belterületének és lakótelepeinek önkormányzattal rendelkező egysége („kerülete”), melyeknek zöme már 1968 előtt is Kassa része volt (Peres és a Tihanyi-lakótelep kivételével, előbbi Szentlőrincke, utóbbi Hernádtihany határából vált ki). Ezek a következők: Kassa-Óváros, Kassa-Észak, Kassa-Nyugat, Kassa-Dél, KVP-lakótelep, Luník IX, Peres, Tóvárosi-lakótelep, Dargói Hősök-lakótelep, Dzsungel, Tihanyi-lakótelep. A másik 11 városrész korábban önálló község volt, melyeket két hullámban csatoltak a városhoz: 1968. július 1-jén (Bárca, Kassaújfalu, Pólyi, Saca, Hernádtihany, Felsőapáti, Miszlóka) és 1976. január 21-én (Kavocsán, Abaszéplak, Szentlőrincke, Zsebes). Kassa 1347-től szabad királyi város, 1647-től Abaúj vármegye székhelye volt, 1881-től 1922-ig pedig az egyesített Abaúj-Torna vármegye székhelye. 1876-tól törvényhatósági jogú város lett. 1920-1938 között, majd 1945-1992 között Csehszlovákiához tartozott, 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A csehszlovák közigazgatásban 1923-1928 között Kassa megye (župa), 1949-1960 között a Kassai kerület (kraj), 1960-1990 között a Kelet-szlovákiai kerület székhelye volt. 1996-tól ismét kerületi székhely. A magyar közigazgatásban 1938-45 között a helyreállított Abaúj-Torna vármegye székhelye lett. 1960-ig a változó területű Kassai járás székhelye volt (a város a magyar közigazgatásban nem volt része a járásnak, a csehszlovákban 1968-ig igen), majd 1960-tól a Kassa-vidéki, 1996-tól pedig a Kassa-környéki járásé. A város területe 1968-ig csak kismértékben változott (1910-ben 94,03 km², 1921-ben 92,63 km²), mai területe az 1968-as és 1976-os községbeolvasztásokkal alakult ki, a korábbinak több mint két és félszeresére nőve (2011-ben 243,75 km²). Az egyes városrészek területe között hatalmas különbségek vannak: a legkisebb Dzsungel (0,47 km²) területét a legnagyobb Kassa-Északé (54,62 km²) több mint százszorosan meghaladja.

Népesség

Kassa a 13. század közepén a tatárjárás során elpusztult magyar falvak helyén, német telepesközségként jött létre. Német többségét a 16. századig megőrizte, bár már a középkorban többnemzetiségű város volt. A 14. század elejétől (a Kárpátok keleti részének szlovák benépesítésétől) fogva a magyar-szlovák nyelvhatár Kassánál húzódott, a környező falvak zöme a 17. század második feléig magyar lakosságú volt. 1480-ban a város lakossága mintegy 10 ezer fő volt. A mohácsi vész (1526) után a török előrenyomulás elől északra húzódó magyar lakosság telepedett le Kassán. A 17. század második felében a pusztító hadjáratok és a járványok eredményeként a város népessége mintegy 40 %-kal csökkent (1650-96 között), 1700-ban már csak 4 ezer lakosa volt. Ekkor a környező falvak egész sora néptelenedett el, újratelepítésükre (főként szlovákokkal és ruszinokkal) a 18. század elején került sor, Kassától délre tolva el a magyar-szlovák nyelvhatárt. Magában Kassában is folyamatosan nőtt a szlovákok aránya, a 19. század közepére már relatív többséget alkottak. A városnak 1817-ben 11 963, 1850-ben 13 034 lakosa volt. Német lakossága a 19. század második felére nagyrészt beolvadt a magyarságba, 1880-ban a lakosság egyhatoda, 1910-ben már csak 7,2 %-a vallotta magát német anyanyelvűnek, 1930-ban 5,1 %-a német nemzetiségűnek. 1880-ban a magyarok (38,4 %) és szlovákok (39,5 %) aránya csaknem megegyezett, később a magyarok aránya fokozatosan nőtt a város népességének gyors növekedése (1880-1921 a lakosság száma a duplájára, 26 097 főről 52 898 főre nőtt) és a kettős identitású lakosság körében a magyar identitás előtérbe kerülése révén. 1910-ben 44 211 lakosának már háromnegyede (75,4 %) magyar anyanyelvű volt, a szlovák anyanyelvűek a népesség egyhatodát (14,8 %) tették ki. A város Csehszlovákiához csatolása alapvetően megváltoztatta a nemzetiségi összetételt, 1921-ben már a népesség 59,7 %-a, 1930-ban pedig 62,5 %-a vallotta csehszlováknak magát, ezzel párhuzamosan csökkent a magyar nemzetiségűek aránya (1921-ben 21,2 %. 1930-ban 19,8 %). A (nagyrészt magyar nyelvű és identitású) zsidó lakosság a 19. század második felétől a város népességének jelentős részét alkotta, 1921-ben a népesség egyhatodát (16,6 %), 1938-ban egyötödét (19,7 %) tették ki az izraelita vallásúak. Az első csehszlovák népszámlálás során bevezették a zsidó nemzetiség fogalmát is (1930-ban 10,6 %) ezzel tovább csökkentve a magyarság részarányát. Az első csehszlovák köztársaság idején tovább növelte a (cseh)szlovákok arányát a magyar hivatalnokok tömeges elmenekülése és helyettesítésük cseh tisztségviselőkkel. A bécsi döntés után ismét tömeges identitásváltás ment végbe, 1938-ban már a lakosság háromnegyede (76,6 %), 1941-ben 89,4 %-a magyarnak vallotta magát. 1945 után a város nemzetiségi arculata alapvetően megváltozott, csaknem homogén szlovák lakosságúvá vált. Ehhez hozzájárult a kettős identitás megszűnése, a magyar identitású zsidó lakosság koncentrációs táborba hurcolása és elpusztítása (1944), valamint a magyar lakosság nagy részének elűzése és kitelepítése 1945 után. Az iparosítással és a tömeges szlovák betelepüléssel az 1960-as évektől Kassa nagyvárossá nőtt: 1950-ben népessége (60,7 ezer fő) csak kevéssel haladta meg az 1938-ast (58 090 fő), ez 1961-re egyharmadával nőtt (79,4 ezer fő). Az 1960-as években 70 ezerrel, csaknem duplájára nőtt a népessége, az 1970-es években pedig további 50 ezerrel (1970-ben 149 555, 1980-ban már 202 368 lakosa volt) gyarapodott. Ebben az időszakban épült a város új lakótelepeinek zöme és 11 község hozzácsatolásával (két hullámban) ekkor alakult ki mai területe is. A rohamos lakosságszám-növekedés az 1980-as években lelassult, de még ekkor is egyhatodával nőtt a város lakossága (a Dargói-lakótelepé több mint tízezer fővel), 1980-1991 között 202 368 főről 235 160 főre. A rendszerváltás után ez a folyamat megállt, bár a város legújabb lakótelepének, a Tihanyi-lakótelepnek az építését az 1990-es években fejezték be (1991-2001 között a városrész népessége 13 433 főről 22 522-re ugrott), de ez kivételnek mondható – egész Kassa népessége csak kismértékben nőtt, 1991-2011 között 2,2 %-kal. 2011-2017 között már 0,6 %-os fogyás (240 433 főről 239 095 főre) figyelhető meg. Az 1991-2011 közötti időszakra jellemző a belső városrészek népességének csökkenése (Óváros, Kassa-Észak, Kassa-Nyugat, Kassa-Dél), a kertvárosi (Peres) és a meginduló szuburbanizáció révén a korábban falusias városrészek (Szentlőrincke, Szilvásapáti, Abaszéplak, Hernádtihany) népességének gyors növekedése. Peres népessége több mint háromszorosára, Szentlőrinckéé és Dzsungelé több mint duplájára, Szilvásapáti, Abaszéplak, Hernádtihany és a Tihanyi-lakótelep népessége pedig több mint másfélszeresére nőtt 1991-2011 között. A roma gettóvá vált Luník IX. népessége több mint két és félszeresére (2439 főről 6032-re) ugrott ebben az időszakban. Kassa Szlovákia második legnépesebb városa, 2011-ben 240 433 lakosa volt, melynek 73,9 %-a vallotta magát szlovák, 2,7 %-a magyar, 2,0 %-a pedig roma nemzetiségűnek, csaknem egyötödük (19,0 %) viszont nem nyilatkozott nemzetiségéről. A magyar anyanyelvűek száma (8584 fő) több mint egyharmadával meghaladja a magyar nemzetiségűekét (6382 fő). 1980-1991 között a magukat magyar nemzetiségűnek vallók száma (8070 főről 10 128 főre) és aránya (4,0 %-ról 4,6 %-ra) is nőtt, de 1991-2011 között a kassai magyarság száma már több mint egyharmadával csökkent (10 128 főről 6382 főre). A szórványhelyzetbe került, 1945 előtt a város lakosságának többségét alkotó kassai magyarságot erősen sújtja az asszimiláció és az elöregedés. A városrészek közül az Óvárosban a legmagasabb a magyarok aránya (4,3 %), a városi átlagot meghaladó arány figyelhető meg a belvárosi városrészekben is (Kassa-Dél 3,8 %, Kassa-Észak 3,3 %, Kassa-Nyugat 2,8 %). A Kassához csatolt községek közül 1921-ben Abaszéplakon (56,1 %), Sacán (16,7 %) és Pólyin (11,1 %) élt jelentősebb számú magyar lakosság, mely mára csaknem teljesen eltűnt. A város roma népessége az 1980-as évektől kezdődő gettósodási folyamat során nagyrészt kiszorult a belső városrészekből és a Luník IX. városrészben összpontosult, ahol 2011-ben a lakosság 56,7 %-a vallotta roma nemzetiségűnek magát. A romák aránya (a Roma Atlasz 2013-as becslése szerint 7,6 %) többszörösen meghaladja a népszámlálási adatokat (2,0 % roma nemzetiségű, 2,6 %-a roma anyanyelvű). A város életében egykor meghatározó szerepet játszó német lakosság száma 2011-ben alig 308 fő (0,1 %) volt. 2011-ben a lakosság 45,0 %-a volt római katolikus, 6,1 %-a görög katolikus, 3,1 %-a evangélikus és 2,0 %-a református vallású, 16,6 %-a felekezeten kívüli, csaknem egynegyede (23,8 %) viszont nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. 1921-ben a római katolikusok még a lakosság csaknem kétharmadát (62,8 %) alkották, ekkor a görög katolikusok (6,7 %), a reformátusok (3,2 %) és az evangélikusok (4,0 %) aránya egyaránt hasonló volt a maihoz. Az izraelita vallásúak (1921-ben 16,0 %) az 1944-es népirtásig a második legnépesebb felekezetet alkották a városban (2011-ben számuk alig 267 fő volt). A 2011-es népszámlálás adatai szerint Kassa városrészei közül Kassa-Nyugat volt a legnépesebb (40 599 fő), népes belvárosi és lakótelepekből álló városrészeinek lakossága 20-28 ezer fő között volt, a Kassához csatolt egykori községek közül Saca (5612 fő) volt a legnépesebb, Szentlőrincke (441 fő), Zsebes (663 fő) és Pólyi (1107 fő) viszont a legkisebb népességű. A város népsűrűsége 2011-ben 986 fő/km² volt, itt található egész Szlovákia legsűrűbben lakott helyi önkormányzata, a KVP-lakótelep (14 223 fő/km²), de kiemelkedően magas Kassa-Nyugat (7342 fő/km²), a Tóvárosi-lakótelep (7041 fő/km²), a Luník IX (5637 fő/km²) és az Óváros (4745 fő/km²) népsűrűsége. Városrészei közül Pólyi (85 fő/km²), Kavocsán (113 fő/km²), Saca (123 fő/km²) és Zsebes (130 fő/km²) a legkevésbé sűrűn lakottak.

Történelem

Kassa első írásos említése 1230-ból származik, ekkor Villa Cassa néven említik. Neve magyar személynévi eredetű (a Kosa névből), a szlovák Košice (tkp. Kosa hozzátartozói, háznépe) a 15. századtól adatolható. A település a tatárjárás során (1241-42) teljesen elpusztult. Ezután telepedtek le itt német hospesek, akik részére IV. Béla király 1249-ben adott ki szabadalomlevelet. Ekkor a település királyi falu volt („villa regia”) a várispán joghatósága alá tartozó koronabirtokként. 1261-ben V. István oklevele adományozta Kassának a tőle északra húzódó erdős területeket és a Csermely-patak völgyét, az akkor Felső-Kassának nevezett földet. A hegyvidék és a síkság találkozásánál létrejött település fontos kereskedelmi csomóponttá vált és gyors fejlődésnek indult. Különösen fontos volt a Lengyelországgal folytatott borkereskedelem. Kassa Abaúj (Újvár) vármegye, illetve az egri püspök joghatósága alá tartozott 1347-ig, a szabad királyi városi cím elnyeréséig. A későbbi dóm helyén épült, Szent Erzsébetnek szentelt templomát 1283-ban említik először. E templom mellett temető is volt, ennek kápolnájaként épült a város legrégebbi, ma is álló épülete, a Szent Mihály-kápolna. Ugyanebben az évben szerepelt először írásos forrásban a déli elővárosban álló Szentlélek-ispotálytemplom. Kassa a 14. század elejére Felső-Magyarország egyik legfontosabb városává vált, jelentős polgári réteggel, iparral, pénzforgalommal és kereskedelemmel, 1297-től a kamaraispán székhelye is itt volt. A szűcsök ipari szabadlomlevele 1307-ből ismert. Ekkor már várfal védte a várost, mely az Árpád-ház kihalása után a cseh király pártjára állt, majd Károly Róbert Aba Amadénak adományozta. Az ő uralma alatt épült fel a Hradován (Várhegyen) a Hernád-völgy ellenőrzésére a kassai vár. A város polgárságát sanyargató oligarchát 1311. novemberében gyilkolták meg a kassaiak, majd 1312. június 15-én a királyi seregek a rozgonyi csatában aratott győzelemmel vetettek véget az Amadé-uralomnak. Ekkor a vár is megrongálódott, később már nem játszott szerepet a város történelmében, ma már romjai is alig láthatóak. Károly Róbert uralkodása alatt már pénzverde is működött Kassán. 1319-ben lakóit felmentették a vámfizetés alól Újvár és Zemplén vármegyékben. 1335-től itt tartották Abaúj és Sáros megye nemesei közgyűléseiket. I. Lajos uralkodása alatt a domonkos rend telepedett le a városban, ekkor épült a város egyik legrégebbi egyházi emléke, a Nagyboldogasszonynak szentelt domonkos templom. A szabad királyi városi címet és pallosjogot 1347-ben nyerte el a város jelentős pénzösszeg fejében. Ugyanebben az évben jogot kapott országos vásár rendezésére is eredetileg Szent Mihály, 1355-től a Szentháromság napján. 1369-ben Nagy Lajos címert is adományozott a városnak (Magyarország legrégebbi városi címerlevelével), melyet utódai 1502-ig három további címerlevéllel újítottak meg. Ekkoriban jelentős volt Kassa szőlőtermesztése is (a Heringesen, a Vörös-hegyen és a Várhegyen), de a kassaiaknak más településeken is voltak szőlőig egészen Tokajig. 1370-ben itt tárgyalt a lengyel királlyá választott I. Lajos a lengyel rendekkel, majd 1374-ben országgyűlés színhelye volt. 1374-ben egy tűzvész során leégett régi temploma, ekkor kezdték meg a Szent Erzsébet-székesegyház építését, mely 1508-ig tartott (a 15. század elejétől már miséztek benne). A város hamarosan maga is hűbérbirtokossá vált: 1382-ben Miszlóka és Tőkés, 1397-ben Tehány (Hernádtihany), 1423-ban pedig Kavocsán falvak kerültek a birtokába, a 16. században már tizenhat település tartozott a joghatósága alá (köztük Forró mezőváros is), ez az állapot egészen a jobbágyfelszabadításig fennmaradt. I. Zsigmond uralkodása alatt a város privilégiumai tovább bővültek (országos vámmentesség, barhetkészítési privilégium, katonáskodás alóli mentesség, stb.). 1405-ben szentelték fel a ferencesek templomát. 1439-ből ismertek a város legrégebbi céhlevelei, a takácsoké és az erszénygyártóké. Ebben az évben, I. Albert halála után a város az özvegy királyné által behívott és főkapitánnyá kinevezett Giskra zsoldosvezér kezére került, akinek Kassán volt a főhadiszállása. I. Ulászló hadai 1441-ben és 1442-ben is sikertelenül ostromolták. 1449-ben a város alatt verte meg Giskra cseh serege Székely Tamás magyar seregét, s a csatában a magyar hadvezér is elesett. Kassa egészen 1462-ig a (később Mátyás király szolgálatába álló) Giskra uralma alatt maradt. I. Mátyás uralkodása alatt a város pénzverési jogot kapott (1458), a székesegyház építése folytatódott (maga a király is több alkalommal járult hozzá anyagilag) és 1484-ben egy második várfalat is építettek a város körül. A város új hűbéres falvakra is szert tett: 1459-ben Aranyida, 1466-ban Garadna, 1479-ben Szebenye, 1480-ban pedig Kalsa községek kerültek a birtokába. Mátyás halála után, 1491-ben János Albert lengyel trónkövetelő fél évig ostromolta a várost. 1502-ben II. Ulászló adományozta Kassának ma is használt címerét. Kassa a mohácsi csatavesztés után Habsburg Ferdinánd pártjára állt, ezért 1528-ban Szapolyai János seregei a város ellen indultak, de vereséget szenvedtek a szinai mocsaraknál vívott csatában a Kacziáner vezette császári seregektől. 1536. december 4-én a város mégis Szapolyai kezére került, amikor Lónyay Gergely helytartó megnyitotta a déli városkaput a seregei előtt. Szapolyai bosszút állt címerének kilenc évvel korábbi kassai meggyalázásáért és megvonta a város privilégiumait, a városi tanács tagjait és 55 előkelő polgárt pedig elhurcoltatott. Ekkoriban került a városban túlsúlyba a magyar nyelvhasználat a német rovására, az Alföldről az előrenyomuló török elől északra menekülő lakosság a nemzetiségi arányokat is módosította (1550-ben a város már magyar többségű volt). Súlyos csapást jelentett ugyanakkor az észak és nyugat felé folytatott kereskedelem megszakadása. A városban gyorsan terjedt a reformáció, már 1531-ben hirdette az új hitet Dévai Bíró Mátyás, akit ezért el is fogattak és Bécsbe hurcoltak. A reformáció terjesztője lett a városban Henkel János lelkész is, miután 1526-ban visszatért a királyi udvarból, ahol megismerkedett Luther tanításaival. 1552-ben a város Ferdinánd uralma alá került, ugyanebben az évben a felsőmagyarországi kapitányok hivatalos székhelyévé vált. Ekkor már német lakossága nagyrészt lutheránus, magyar lakossága pedig kálvinista hitre tért. 1553-ban a dominikánus szerzeteseket is elűzték Kassáról. 1556. április 13-án csaknem az egész város leégett, alig 128 ház maradt épen, leégett a székesegyház és a bástyák egy része is (1566-68-ban építették újjá őket). A tűzvész után a várost nyolc évre felmentették a királyi adó fizetése alól. 1560-ban az ellenreformáció első kassai aktusaként az egri érsek elfogatta Huszár Gál prédikátort, akit azonban hívei kiszabadítottak. Később a lutheránus kassai polgárság részéről is üldözés érte a kálvinistákat. 1568-ban Kassára helyezték át Lőcséről a szepesi kamarát. Ekkoriban a 36 hektáros, várfalakon belüli városban mintegy 1500-an éltek. I. Rudolf uralkodása alatt a korábban tolerált lutheránusok ellen is felléptek, 1596-ban, Eger elfoglalása után az egri káptalan is Kassára költözött (1613-ig, ekkor Jászóra települt át) és hamarosan megérkeztek a jezsuiták is, 1601-1602-ben Pázmány Péter is itt tartózkodott. 1604. január 7-én Barbiano főkapitány katonai erővel vette vissza a székesegyházat a káptalan számára. Ez vezetett a városi polgárság szembefordulásához (Bocatius János főbíró vezetésével) a Habsburgokkal és Bocskai István seregének behívásához (1604. december 11.). A fejedelem 1606-ban két országgyűlést is tartott Kassán és itt is halt meg 1606. december 29-én. A megmérgezésével gyanúsított Kátay Mihály kancellárt 1607. február 13-án a város főterén a hajdúk felkoncolták. Bocskai halála után, 1607-ben Kassa meghódolt Rudolf királynak. 1610-ben alapította meg Kassán az első könyvnyomdát Fischer János. 1619. július 12-én a város nyugati része leégett. 1619. szeptember 6-án ismét az erdélyi fejedelem kezére került, ekkor vonult be Bethlen Gábor vezére, Rákóczi György, a későbbi fejedelem, akit a város főkapitányának neveztek ki. A város elfoglalásakor három jezsuitát gyilkoltak meg (ők a később szentté avatott kassai vértanúk). Bethlen Gábor 1621-ben rövid időre Kassára vitte a Szent Koronát, 1626-ban pedig itt tartotta fényes menyegzőjét Brandenburgi Katalinnal. 1629-ben, Bethlen Gábor halála után újra a Habsburgoknak hódolt a város, 1644-ben viszont már a város falai alá vonuló I. Rákóczi György fejedelemnek. 1632-ben főterén végezték ki az abaúji és zempléni jobbágyfelkelők vezérét, Császár Pétert. 1647-ben Kassa lett Abaúj vármegye székhelye. A következő évben a város a linzi béke értelmében ismét a Habsburgok kezére került, de a pozsonyi országgyűlés után azok kénytelenek voltak engedélyezni a szabad vallásgyakorlást és a reformátusok első templomának felépítését (1652-55). 1654-ben a jezsuiták kapták meg a főkapitányok egykori székházát, ahol 1657-ben Kisdy Benedek egri püspök adományából egyetemet is létesítettek (Academia Cassoviensis). Az ellenreformáció 1670 után felerősödött, 1671-ben a dómot visszakapták a katolikusok, a következő évben a reformátusokat is megfosztották templomuktól. Spankau Páris tábornok elnyomta a város polgárságát, utóda, Kobb Farkas Frigyes pedig 1677-ben öt ellenszegülő polgárt kivégeztetett. 1671-ben, a Wesselényi-féle összeesküvés meghiúsulása után új, modern csillag alaprajzú erődítmény (citadella) építését kezdték meg a város délkeleti peremén. Ugyancsak ekkor kezdték meg az új jezsuita templom építését Báthory Zsófia alapítványából. 1674-ben a jezsuiták tudományos nyomdát alapítottak Kassán (fiát, I. Rákóczi Ferencet is itt temették el 1677-ben, majd négy évvel később őt is). Ugyanebben az évben, augusztus 22-én a város mintegy fele (155 ház) leégett, a puskaportorony felrobbanásakor számos lakos és katona vesztette életét. 1682. augusztus 15-én Thököly Imre csapatai foglalták el Kassát, ezután a protestánsok helyett immár a katolikusokat üldözték. 1685. október 25-én a császáriak Caprara vezetésével visszafoglalták a várost. 1687-ben az eperjesi vésztörvényszéken kivégeztették többek között Feja Dávid volt kassai bírót, ebben az évben került véglegesen katolikus kézre a székesegyház. A reformátusok csak 1696-ban építhettek új fatemplomot a külvárosban. 1696-ban a Maria Imaculata-szobor helyén lévő vesztőhelyen 26 városi polgárt fejeztek le, akiket a császári helyőrség elleni összeesküvéssel vádoltak. 1697-ben letelepedett a városban az Orsolya-apácák rendje, 1699-ben pedig a dominikánusok is visszatérhettek kolostorukba. A rekatolizálás keretében a protestánsokat a városi tanácsból is kiszorították. A város a 17. század második felében az állandó háborúskodás és a gyakori járványok közepette hanyatlásnak indult, 1650 és 1696 között 40 százalékkal csökkent a népessége, 1700-ban alig 4 ezer lakosa volt. Gyakran pusztított a városban a pestisjárvány a 16. századtól kezdve (1575-77, 1586, 1650, 1653-54, 1662-63, 1696), ehhez hozzájárult a Kassát délről övező lápos, mocsaras vidék. 1667-ben a várfalakon belül összesen 520 ház volt a városban, 1696-ban már csak 292. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc kurucai vették ostrom alá a várost, melyet 1704. október 20-án foglaltak el Forgách Simon vezetésével. A kurucok visszaállították a vallásszabadságot és a francia Le Maire tervei alapján megerősítették a város erődítéseit, melyek 1706. októberében ki is állták Rabutin seregének kilenc napon át tartó bombázását. 1706. decemberében rendi gyűlés színhelye volt, melyen a fejedelem is megjelent, aki 1707. januárjáig tartózkodott a városban. Kassa a felső-magyarországi megyéket magába foglaló főkapitányság székhelye lett. 1707-ben a városból kitiltották a jezsuitákat. 1709-1710-ben súlyos pestisjárvány pusztított a városban, mely 1710. nyarán naponta húsz áldozatot szedett. A szabadságharc bukása után, 1711. április 27-én vonultak be Kassára a császáriak. A megtorlás során Pongrácz János kuruc ezredest felnégyeltették. A városban diadalmaskodott az ellenreformáció és megkezdődött az újranémetesítés is. 1713-ban megkezdték a citadella lerombolását és ugyanebben az évben a város utcáinak kikövezését is. A pestisjárvány után, 1715-ben nyitották meg a Rozália-temetőt. 1720-ban a városnak 272 háza volt. 1732-ben Királyi Jogakadémiát alapítottak a városban. A falakon túlra eső külvárosai (németül hochstad; ebből ered a máig fennmaradt magyar hostát és szlovák hušťáky elnevezés) már a 14. század óta léteztek, de az állandó háborúskodás során időről időre elpusztultak (ostrom idején a kassaiak kötelessége volt mindent lerombolni és elpusztítani a falakon kívül), jelentős növekedésük csak a 18. században kezdődött meg. A század végére a városfalaktól északra, délre és nyugatra egyaránt népes elővárosok jöttek létre (a Felső-, Középső- és Alsó-külváros 1861-ben kapta a Ferenc-, József- és Erzsébetváros nevet), 1799-ben már a város lakosságának több, mint egyharmada (3600 fő) itt élt. A város német jellegének megerősödésével egyre jelentősebb a szlovákok száma is, 1756-tól már szlovák nyelven is miséztek a székesegyházban. 1771-ben felszámolták a dóm körüli régi temetőt és új temetőt nyitottak a nyugati külvárosban. Ugyanebben az évben a városnak 5130 lakosa volt, több mint négyötödük római katolikus vallású. A főutca déli részén 1726-ban hatalmas kaszárnyát létesítettek, 1732-ben kezdik meg a gimnázium építését, 1767-ben újraépítik a domonkosok kolostorát, 1779-ben pedig felépül az új vármegyeháza, a következő évben pedig a városháza is. 1773-ban a jezsuita rend feloszlatásával a kassai egyetem is megszűnik. 1777-ben jogakadémiát, főgimnáziumot és könyvtárat alapítottak Kassán. II. József trónörökösként is császárként is meglátogatta a várost, a közigazgatás átszervezésével Kassát egy négy megye összevonásával létrehozott kerület székhelyévé tette (1785-90 között). 1782-ben megnyílt a Fekete Sas-szálló, 1784-ben az újra megnyitott Forgách-kapu (vagy József-kapu, 1827-ben lebontották), 1790-ben pedig a középkori városháza helyén a Vigadó. 1788-tól állandó kőszínház működött a városban, ahol azonban 1816-ig csak németül játszottak. 1788-ban Kassán jelent meg Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid szerkesztésében a Magyar Museum, az első magyar nyelvű folyóirat, melyet 1790-ben a Kazinczy szerkesztette Orpheus követett. A 18. század végén elkezdték a város további terjeszkedését gátló városfalak bontását, ez azonban egészen 1854-ig elhúzódott. A város lassú, de folyamatos gyarapodásával a 19. század elejére elérte a háromszáz évvel korábbi lakosságszámát, 1808-ban 8357, 1817-ben pedig 11 963 lakosa volt. A 19. században mint garnizonvárosban jelentős számú katonaság is állomásozott (1817-ben 1500 fő, az 1880-as években már mintegy 8 ezres állomány, ekkor ez a város népességének egynegyede volt). 1803-ban a citadella utolsó maradványainak elbontásával egyenes utat nyitottak Bárca felé (Pesti út). 1804-ben Kassa római katolikus püspöki székhely lett, a püspökség Abaúj, Sáros és Zemplén megyékre terjedt ki. 1805-ben I. Ferenc császár a francia sereg közeledte hírére gyerekeit, köztük Ferdinánd trónörököst Kassára küldte, akiket a Hadik-Barkóczy-palotában szállásoltak el. 1806. januárjában a Kutuzov vezette orosz csapatok Kassán át vonultak vissza a három császár csatájából. 1811-ben a reformátusok, 1816-ban pedig az evangélikusok is saját állandó templomot építettek. 1813-ban nagy áradás pusztított, 1820-ben pedig a középső külvárosban 99 ház esett a tűzvész áldozatául (ennek emlékét őrzi a ma is álló Szent Flórián-szobor). 1825-ben adták ki a Dulházy Mihály által szerkesztett Felsőmagyarországi Minerva című folyóiratot. 1831-ben 12 042 lakosa volt a városnak, ugyanebben az évben súlyos kolerajárvány pusztított a nyári hónapokban, melynek 678 halálos áldozata volt. Kassáról indult ki a parasztlázadásba torkolló rémhír is a bizmut-porral történő szándékos mérgezésekről. 1833-ban Kassán adták elő elsőként Katona József drámáját, a Bánk bánt. 1834. október 15-én földrengés okozott nagy riadalmat a városban. 1839-től napi postakocsijáratok kötötték össze Eperjessel és Pest-Budával. 1840-ben nyílt meg a város első óvodája, a Ferdinandeum. Ugyanebben az éveben bontották le a nyugati sáncfalakat, melyeknek helyén később a Rákóczi körutat (ma Moyzes utca) alakították ki. 1840-ben a Mészáros utca egy része és az Orsolyák temploma, 1841-ben pedig a püspöki palota égett le. 1841 után engedélyezték a zsidók letelepedését Kassán. Az első zsinagóga 1842-ben, a zsidó temető 1844-ben nyílt meg. 1844-ben jött létre az első kassai pénzintézet és váltotta fel a latin nyelvű gimnáziumi oktatást a magyar. 1845-ben árvíz, 1846-ban újra tűzvész (a Forgách utcában) pusztított. 1847. júniusában József nádor tett látogatást Kassán. 1848. májusában a városban alakult meg a híres 9. vörössipkás zászlóalj. 1848. december 11-én a Kassai-hegyen és Budamér határában vívott csatában a Pulszky Sándor vezette forradalmi magyar hadsereg és a lengyel légió vereséget szenvedett a Schlick táborszernagy vezette osztrákoktól. A városba bevonuló Schlick minden politikai szabadságjogot elnyomott, a sajtószabadságot is megszüntette. 1849. január 4-én a magyar sereg a hadügyminiszter, Mészáros Lázár vezérlete sikertelenül kísérelte meg Kassa visszafoglalását Bárca irányából. 1849. februárjában a branyiszkói győzelem után tíz napra ismét magyar kézre került a város, majd Rhamberg György altábornagy császári seregének bevonulásával jutott végleg az ellenforradalom kezére. Márciusban Blaudek Ferenc és Miloslav Hurban császárpárti szlovák szabadcsapatai is megjelentek a városban, de toborzásuk csekély eredménnyel járt. 1849. júniusában kétszázezres orosz hadsereg vonult keresztül a városon, a katonák közt pusztító kolerajárvány áldozatait az ekkor megnyitott Kálvária-temetőben temették el. A szabadságharc leverése során az abszolutizmus bevezetésével a vármegyéket megszüntették, Kassa 1854-1860 között kerületi székhely lett. Bevezették a német nyelvű oktatást, a kassai gimnáziumot 1853-1861 között elvették a premontreiektől és világi német tanárokra bízták. I. Ferenc József 1853-ban és 1857-ben is meglátogatta a várost, második látogatásakor megtekintette az ipari kiállítást is. 1854-ben katonai nevelőintézetet, 1858-ban pedig katonai kórházat alapítottak Kassán. 1854-ben a városfal utolsó megmaradt részeit is lebontották. A város gyors fejlődésnek indult, 1857-ben távíróvonal, 1860-ban pedig már vasútvonal kötötte össze Pesttel. Az új pályaudvarra július 5-én érkezett meg az első gőzmozdony. 1870-ben megépült a kassa-oderbergi vasútvonal, 1873-ben a Kassát Legenyemihályival, 1890-ben pedig Tornával összekötő vasútvonalak is. Az 1850-ben még 13 034 lakosú városnak 1870-ben már 21 742, 1880-ban 26 097 lakosa volt. 1868-ban megalakult a Kassai Hitelbank, 1869-ben a Kazinczy Kör, 1870-ben bevezették a gázvilágítást, 1871-ben pedig felépült az Igazságügyi Palota. 1872-ben kolerajárvány pusztított a városban, melynek 4533 áldozata volt. 1872-től Kassa törvényhatósági jogú város lett. 1874-ben megalakult a Tűzoltóegylet, 1875-ben pedig a mezőgazdasági iskola (1906-tól Mezőgazdasági Akadémia). 1876-ban megnyílt a Felső-Magyarországi Múzeum, melyet a következő évben harmadszor Kassára látogató császár is megtekintett. 1882-ben új reáliskola, 1886-ban felső ipariskola létesült, 1903-1907-ben pedig felépült a katolikus főgimnázium új épülete is. 1885-ben megkezdődött az utcák aszfaltozása, 1891-ben megnyílt a városi tömegközlekedés elődjének számító lóvasút, mely a vasútállomástól kezdetben a Bárányka-vendéglőig, majd a Csermely-völgyi kioszkig közlekedett. A később gőzüzeművé átalakított járatot 1912-től villamossá alakították át. 1896-ban szentelték újra a Steindl Imre tervei alapján restaurált székesegyházat. 1898-ban megépült a múzeum új épülete, egy évvel később pedig átadták a Nemzeti Színházat is. Az 1890-es években Kassa már Magyarország egyik legfejlettebb és legiparosodottabb városa volt, legnagyobb iparvállalata az 1851-ben alapított, 1600 munkást foglalkoztató dohánygyár volt. Fontosabb ipari üzemei voltak az Eisler-féle hajlított fabútorgyár (250 munkás), a Fleischer-féle gépgyár és vasöntöde (130 munkás), Dunkl Vilmos parkettagyára (60 munkás), a Siposs-féle kötőszövőgyár (60 munkás), valamint egy vasbútorgyár, egy kékárugyár, a csermelyvölgyi papírgyár, két nagy műmalom, két sörgyár, pótkávé-, búzakeményítő- és légszeszgyár és több téglagyár. 1895-ben 1842 ház állt a városban. 1880-1921 között megduplázódott a lakosság száma, 1910-ben 44 211, 1921-ben már 52 898 lakosa volt Kassának. 1903-ban elkészült a városi csatornázási rendszer, ezzel föld alá került a kassai Főutcán korábban végigfolyó Csermely-patak. 1906. október 29-én II. Rákóczi Ferenc és fia, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós hamvait Törökországból Kassára hozták és ünnepélyesen újratemették a székesegyház kriptájában. Mint hadtestparancsnoksági székhelyen, városszerte számos kaszárnya és katonai épület épült. 1914-ben szűnt meg Kassa német nyelvű napilapja, a Kaschauer Rundschau. A város új közkórháza a déli elővárosban épült 1914-1918 között. 1918. decemberében a magyar kormány támogatását élvező úgynevezett Keleti-Tót Nemzeti Tanács itt kiáltotta ki a Tót Népköztársaságot. 1918. december 29-én a cseh legionáriusok bevonulásával kezdetét vette a húsz évig tartó első csehszlovák uralom. A megszállók több polgári lakost agyonlőttek és március 17-én ledöntötték a főtéren álló Honvéd-emlékművet. A Tanácsköztársaság hadserege 1919. június 6. – július 5. között visszafoglalta a várost, június 11-én a tanácshatalom vezetői, Kun Béla és Garbai Sándor is bevonultak Kassára. A Vörös Hadsereg azonban a Clemenceau-jegyzék elfogadása után hamarosan visszavonulni kényszerült. Az első Csehszlovák Köztársaság idején hatósági intézkedésekkel (a zsidó nemzetiség bevezetése, az állampolgárság megtagadása a magyar lakosság egy részétől) és a hivatalnokréteg tömeges Magyarországra költözésével és cseh hivatalnokok betelepítésével, valamint a kettős identitásúak nemzetiségváltásával jelentősen megváltoztak a város etnikai arányai, 1921-ben már csak a lakosság 21,2 %-a, 1930-ban 16,4 %-a vallotta magyarnak magát. A hivatali kétnyelvűséget is megszüntették 1932-ben a népszámlálási adatokra hivatkozva. A szimbolikus térfoglalás jegyében az utcaneveket megváltoztatták (a Ferenc József teret Husziták terének, az Erzsébet teret Legionáriusok terének nevezték el) és a főtéren szobrot emeltek M.R. Štefániknak, akiről a Fő utcát is elnevezték (1929) és Szent Vencelnek (1936). A lakosságszám tovább gyarapodott (1930-ban 70 117 fő), elsősorban az északi és a déli elővárosokban épültek új, családi házas lakóövezetek (Csermely-völgy, Erzsébetváros, Kis-Prága). A korszak jellegzetes épületei az erzsébetvárosi tűzoltólaktanya (1927), a fedett uszoda és strand (1936), a főposta (1928-30), az Őry Lajos által tervezett bérházak és a Baťa cipőkonszern belvárosi üzletháza (1931), de ekkor épült fel az ortodox (1926-27) és a neológ zsinagóga (1927) is. 1931-ben létesült a banktisztviselők lakótelepe (Masarykova kolónia). A csehszlovák állam katonai repülőteret is létesített a város közelében (a Pesti úton) 1920-ban, 1924-ben pedig megindult az első polgári légijárat Kassa és Pozsony között. 1938-ban Kassa adott otthon a Kelet-szlovákiai Kiállításnak. A csehszlovák uralom alatt a városban egyetlen magyar alapiskola maradt és a középfokú magyar nyelvű oktatást is felszámolták az államosított gimnázium és az ipariskola magyar tagozata (utóbbi 1927-ben vált önállóvá) kivételével. A Jogakadémiát 1922-ben felszámolták, 1937-ben viszont Műszaki főiskolát (1952-től egyetem) alapítottak a városban. A két világháború közötti időszakban Kassa a szlovákiai magyarság egyik fontos kulturális központjává vált, itt alapították meg 1928-ban a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Egyesületek Szövetségét, ugyanebben az évben indult meg a kassai stúdióból a szlovákiai magyar rádiózás. Számos magyar sajtótermék jelent meg a városban (Kassai Újság, Kassai Munkás, A Nép, Új Élet, Kassai Hírlap, Szlovenszkói Színházi Élet) ebben az időszakban. 1935-ben a Szepesi Kamara egykori székházában felfedezték a híres kassai aranykincset. 1938-ban felszentelték Rákóczi Ferenc-emlékművét a székesegyház bejáratánál. Az első bécsi döntés által megvont új magyar-csehszlovák határ Kassától északra húzódott, így a város ismét magyar fennhatóság alá került. A magyar uralom 1938. november 11-én Horthy Miklós bevonulásával vette kezdetét. A város ismét megyeszékhellyé vált, 1938-ban 58 090, 1941-ben már 67 010 lakosa (8200 háza) volt, lakosainak túlnyomó többsége (1941-ben 89,4 %) magyarnak vallotta magát. Ebben az időszakban létesült a Műszaki Múzeum (1942) és kezdték el Rákóczi rodostói háza másolatának az építését. Bankófürdőn Budapest városa munkásüdülőt létesített. Több közterületet neveztek el a Horthy-rendszer prominens politikusairól (Teleki Pál, Gömbös Gyula) és magáról Horthyról is (az egykori Erzsébet teret). 1939-ben Kereskedelmi Főiskolát alapítottak a városban, ugyanebben az évben pedig ideköltöztették a Honvéd Repülőakadémiát. 1941. június 26-án a várost azonosítatlan repülőgépek bombázták (találat érte a postapalotát és a tüzérségi laktanyát, a támadás 32 halálos áldozatot követelt). A légitámadás szolgált ürügyül Magyarország hadbalépésére a Szovjetunió ellen a németek oldalán. 1943. nyarán szövetséges légitámadás érte a kassai repülőteret. A lakosság mintegy egyötödét kitevő zsidó vallású és a zsidónak nyilvánított lakosság fokozatos diszkriminációja 1944-ben, a német megszállás után népirtásba torkollott: először a mai Felszabadítók lakótelepe helyén létrehozták a gettót, majd 1944. április 27-én megkezdődött a városi és vármegyei zsidóság gyűjtőtáborba hurcolása (a tábort a Szepsi úton, az ottani téglagyárakban alakították ki). A téglagyárakból mintegy 16 ezer főt szállítottak május 15 – június 2. között az auschwitzi megsemmisítő táborba, csak töredékük (450 fő) tért vissza a háború után. A nyilas hatalomátvétel után (október 15.) több száz személyt (antifasisztákat, bujkáló zsidókat és katonaszökevényeket) gyilkoltak meg a városban. A nyilasterror különösen vadul tombolt itt, mivel már korábban is a párt egyik erősségének számított a város (itt született Szálasi Ferenc is). A város 1945. január 19-én szabadult fel, a IV. Ukrán Front csapatainak bevonulásával Ivan Jefimovics Petrov parancsnoksága alatt. A csehszlovák uralom alá visszatért városban 1945. április 5-én hirdették ki a kassai kormányprogramot, mely az 1945-48 közötti koalíciós kormányzat alapja volt, deklarálta a cseh-szlovák nemzetállamot, egyben a német és magyar kisebbség teljes jogfosztását. A város magyar lakosságának egy része elmenekült, más részét kitelepítették, megszűnt a magyar nyelvű oktatás és a magyarellenes atrocitások a kommunista hatalomátvételig napirenden maradtak. A városban az 1950-es években megkezdődtek az első lakótelep-építések (1954-58 között épült a Kassa I. és II.-lakótelep és a Komenský utcai lakótelep) és a szocialista nagyipar fejlesztése (magnezitüzem, gépgyár). Ekkor létesült a Csermely-völgyi úttörővasút (1955-56), majd 1958-61 között sorra épültek a mai Kassa-Észak városrész lakótelepei (Béke-, Malomárok-, Észak-, Szolovjev-lakótelep). 1950-1955 között Bárca határában felépült az új kassai repülőtér. Az 1960-as években a Kelet-szlovákiai vasmű felépítésével (1960-65, 1966-tól szélesvágányú vasútvonal kötötte össze a Szovjetunióval) Kassa ipari nagyvárossá nőtt, 1961-ben 79,4 ezres népessége 1970-re 149 555-re, 1980-ra 202 368-ra ugrott. Sorra épültek a zöldmezős beruházásként létrejövő új lakótelepek, ekkor épült ki Kassa-Dél és Kassa-Nyugat (vagy Terasz, 1962-71) városrész, valamint az Óváros nyugati részén a Kuzmány-lakótelep (1967-73). A város közigazgatási területe is két és félszeresére nőtt: 1968. július 1-jén Bárca, Kassaújfalu, Pólyi, Saca, Hernádtihany, Felsőapáti és Miszlóka, 1976. január 21-jén pedig Kavocsán, Abaszéplak, Szentlőrincke és Zsebes községeket olvasztották be a városba. A város oktatási intézményeinek sora is bővült: 1949-ben Állatorvosi Főiskola (1969-től egyetem), 1952-ben Műszaki Egyetem létesült, 1958-ban pedig létrehozták a Pavol Jozef Šafárikról elbevezett egyetemet, ezt követte 1973-ban a M.R. Štefánik Repülőkadémia. 1952-ben jött létre a Kelet-szlovákiai Képtár, 1959-ben a Bábszínház, 1968-ban pedig az Állami Filharmónia. A magyar nyelvű oktatás 1949-ben indult újra, 1969-ben alakult meg a Thália Színház, az 1960-as években a Batsányi Kör, a Csemadok 1967-ben rendezte meg először a Kazinczy Nyelvművelő Napokat, 1974-2004 között pedig a Fábry Napokat. Az 1950-1960-as években magyar nyelvű járási hetilap is megjelent a városban („Keleti Hajnal”). A városkép teljes átalakításának számos történelmi jelentőségű épület és városrész is áldozatul esett: lebontották az egykori Hostát nagy részét, a Schalkház-szállót, a Brósz- és Éder-villát, a Csermely-völgyi kioszkot és a régi vasútállomást is, betemették a Malom-árok nagy részét. 1966-ban az Orbán-torony is leégett és harangja megsemmisült, de később újjáépítették. 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés bevonuló csapatai 7 tüntetőt lelőttek a Tuzex áruház előtt. 1976-1982 között felépült a város keletről övező Furcsa-dombon a Dargói Hősök-lakótelep, ezt a kassai kormányprogramról elnevezett KVP-lakótelep (1980-88) és a már a rendszerváltás után befejezett Tihanyi-lakótelep (1988-1997) követte. Az 1980-as évek első felében, Rudolf Schuster (későbbi szlovák államfő) tanácselnöksége idején kezdődött el az egyre elhanyagoltabbá váló történelmi városmag rehabilitációja, ezzel együtt a leromlott állapotú házakban élő romák kiköltöztetése a Luník IX.-lakótelepre, mely az 1990-es évekre etnikai gettóvá vált. Az 1980-as években már lelassult a város növekedése, de még mindig több, mint 30 ezer új lakossal gyarapodott a város, ezt az 1990-es években stagnálás váltotta fel. Az államszocialista rendszer utolsó reprezentatív építkezése a város új adminisztatív központja („Fehér ház”) volt (1985), mely előtt 1987-1990 között Lenin bronzszobra állt. A rendszerváltás politikai és gazdasági átalakulást is hozott Kassa számára: 1990-ben megszűnt a Kelet-szlovákiai kerület, ugyanakkor városrészei saját önkormányzatot választhattak. 1996-ban vált újra kerületi székhellyé, a Kassai kerület önkormányzata 2002-ben jött létre. A város ipari üzemeinek nagy része megszűnt (1997-ben a sörgyár és a magnezitgyár, 2013-ban pedig hosszas hanyatlás után a Kelet-szlovákiai gépgyár is), a vasmű 2000-ben egy multinacionális nagyvállalat kezébe került (US Steel). Az ezredforduló után Kassán is felerősödtek a szuburbanizációs folyamatok, új „lakóparkok” létesültek a városhoz tartozó falvakban (Abaszéplak, Szentlőrince, Miszlóka) és a városhatáron túl is (Baska, Kisida, Enyicke, Benyék). A városközpontban is új lakókomplexumok épültek, illetve épülnek ma is (Rezidencia Cassovar, Mlynská Bašta, Pri Radnici). 1999-ben épült fel az első hipermarket Dzsungel városrészben, ezt egyre nagyobb alapterületű bevásárlóközpontok (Atrium Optima, Aupark, Cassovia stb.) követték a 2000-es évektől. Kassán is megjelentek az új építésű irodaházak és üzleti központok (Košice Business Centre, Business Center Moldavská stb.). Számos új közterületi szobrot avattak fel a városban (Štefan Moysesét 1997-ben, Jakuby Gyuláét 2001-ben, Márai Sándorét 2004-ben, Rákóczy Ferencét 2006-ban).

Mai jelentősége

Kassa az ország második legnépesebb városa, Kelet-Szlovákia gazdasági és kulturális központja, a Kassai-kerület székhelyeként fontos közigazgatási központ, 1992-től a Szlovák Alkotmánybíróság székhelye. Fontos oktatási központ: itt található a Kassai Műszaki Egyetem (1937), a Pavol Jozef Šafárik Egyetem (1959), az Állaorvosi Egyetem (1969), valamint a M.R. Štefánik Repülőakadémia (1973). A városban a Szlovák Tudományos Akadémia nyolc kihelyezett kutatóintézete működik. Színházai közül az Állami Színházat 1945-ben, a Bábszínházat 1959-ben alapították, a magyar nyelvű Kassai Thália Színház 1969-ben, a roma nyelvű Romathan Színház pedig 1992-ben kezdte meg működését. A ma Kelet-szlovákiai Múzeum néven működő városi múzeumot 1872-ben alapították, a Kelet-szlovákiai Képtár 1951-től működik. 2013-ban Kassa volt Európa kulturális fővárosa. A város a szlovákiai magyar kulturális élet fontos központja, magyar tannyelvű alapiskolával és gimnáziummal (Márai Sándor Gimnázium), valamint magyar nyelven is oktató ipari szakközépiskolával és kereskedelmi akadémiával. 2019-ben összesen 19 gimnázium és 24 szakközépiskola működött a városban. A Csemadok Kassán rendezi meg a Kazinczy Nyelvművelő Napokat (1967 óta) és 1974-2004 között itt rendezték meg a Fábry Napokat is. 2003-ban alapították Kassán a magyar nyelvű Hernád lap- és könyvkiadót. Kassa Szlovákia keleti részének fontos gazdasági és ipari központja, elsősorban napjainkban is számottevő nehézipara révén. A Kelet-szlovákiai Vasművet 1960-1965 között létesítették, a hagyományos kohászati körzetektől eltérően külső nyersanyagokra (sziléziai szénre és ukrajnai vasércre) támaszkodva, melyeket vasúton szállítottak a Saca városrész mai területén kiépített hatalmas kohászati komplexumba. Szlovákia legnagyobb nehézipari üzeme 2000-ben a US Steel multinacionális vállalat tulajdonába került. 2016-ban mintegy 10 ezer munkás dolgozott itt, ezzel ma is a régió legnagyobb foglalkoztatója. A kohászatra épült rá a város (mára jelentőségét vesztett) hagyományos gépipara (Kelet-szlovákiai Gépgyár), napjainkban egyre nagyobb az autóipari beszállító cégek jelenléte a városban (Bárca, Kassa-Dél, Hernádtihany) és környékén. Egykor számottevő magnezitbányászata és kohászata 1996-ban megszűnt. Kassa-Észak városrészben a Hernádon kis vízierőmű üzemel, illetve a közelmúltban számos napkollektor-telep létesült. Említésre méltó a város élelmiszer-, építőanyag- és nyomdaipara is. A történelmi városmag 1983 óta 85 hektáron védett műemlékegyüttes, mely Kassát egyben fontos idegenforgalmi célponttá is teszi. Történelmi nevezetességeinek túlnyomó többsége Kassa-Óváros területén található. Orsó alakban középen kiszélesedő főterén/főutcáján egymás mellett sorakoznak a város legértékesebb műemlékei: a tér közepén az 1378-1508 között gótikus stílusban épült, Steindl Imre tervei alapján felújított Szent Erzsébet-székesegyház, tőle délre a 14. század elején épült Szent Mihály kápolna (1902-ben újjáépítették), északra pedig az 1628-ban reneszánsz stílusban épült, később barokkosított Orbán-torony, előtte az 1557-ben öntött Orbán-haranggal. Az Állami Színház 1897-1899 között eklektikus stílusban épült, tőle északra az egykori vesztőhely helyén áll az 1720-23 között barokk stílusban emelt Maria Imaculata-szoborcsoport. A Fő utca nyugati oldalán található a püspöki palota (1805), a Hadik-Barkóczy-palota (18. század), az Orsolya-rendi-kolostor (1850), Szepesi Kamara egykori székháza, az első megyeháza (1647), a klasszicista stílusú Csáky-Desewffy-palota (1907) és az egykori Főkapitányok palotája vagy Rákóczi-ház (16. század, ma műszaki múzeum). A Fő utca keleti oldalán áll a Fekete Sas Fogadó (1782), a copf stílusú egykori vármegyeháza (ma Kassai Kormányprogram Háza, 1780), a régi, klasszicista stílusú városháza (1779), a gótikus Lőcsei-ház (14. század), a kora barokk premontrei (korábban jezsuita) templom (1671-84) és a hozzá csatlakozó rendház, a neobarokk Andrássy-palota (1898) és a Páduai Szent Antalnak szentelt ferences templom (14. századi, 1764-65-ben barokk stílusban átépítették). A történelmi városmag nyugati részében találjuk az eredetileg 13. században épült, majd barokk stílusban újjáépített domonkosrendi (Szentháromság-) templomot, a barokk Orsolya-rendi templomot (1663), a Mária születésének szentelt görög katolikus templomot (neoromán, 1882-86) a neológ zsinagógát (1927, ma Művészetek háza) és Márai Sándor egykori szülő- és lakóházát. A Fő utcától keletre áll a református templom (1805-11, historizáló), az empire stílusú evangélikus templom (1804-16), az ortodox zsinagóga (1926-27), a Miklós-börtön (13-14. század, ma múzeum), az egykori várfal megmaradt része, a Hóhér-bástya (15. század), valamint Rákóczi Ferenc rodostói házának másolata (1906).

Emlékhelyek és hírességek

Szomszédos települések