Tom Stoppard halott
Ma, december 2-án a londoni West End színházai két percre sötétbe borulnak, ezzel (is) tisztelegve a november 29-én, angliai, dorseti otthonában 88 évesen elhunyt legendás angol dráma- és forgatókönyvíró, Tom Stoppard életműve és emléke előtt, akiről nem sokan tudják, hogy cseh zsidó családban született Tomáš Sträussler néven. Világhírnevét igazából egyik első színdarabjának, a még 1966-ban megjelent Rosencrantz és Guildenstern halottnak köszönheti, amelyet később maga rendez meg filmen is. Ahogy ez, úgy a kétezres években világsikert aratott Szerelmes Shakespeare című romantikus vígjátéka is az angol drámaíró zsenihez köti, de nem feledkezett el szülőföldjéről sem, a 2006-ban írt Rock 'n' Roll című drámája a hatvanas és nyolcvanas évek Prágáját idézi meg.
Bár 2002-ben válogatott drámakötete jelenik meg az Európa Kiadónál, amely hét drámáját (Rosencrantz és Guildenstern halott, Az igazi bulldog hadnagy, Magritte után, Salto Mortale, Travesztiák, Az igazi, A szerelem mint találmány) is tartalmazza, Magyarországon a közel hat évtized alatt igazából csak a Rosencrantz és Guildenstern halott című darabját vették komolyan, s elő olykor-olykor. Ja, és természetesen a Szerelmes Shakespeare-t, miután annak John Madden-rendezte filmváltozata Joseph Fiennes. Gwynneth Paltrow és Judy Dench főszereplésével világsikert aratott, s Stoppard a legjobb forgatókönyvért járó Oscart is begyűjtötte.
De ezen kívül csak a Pesti Színházban bemutatott Ez az igazi (rendezte: Valló Péter) és a Katona József Színházban elővett Árkádia (rendezte: Ascher Tamás) bemutatója érdemel említést, de egyik sem verte ki a színházi biztosítékot. A hatvanas években a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Marton Endre volt a kortárs angol és amerikai drámák megszállottja, neki köszönhető többek között Arthur Miller drámáinak az ősbemutatói is, így nem meglepő, hogy alig öt évvel a megjelenése után Vas István fordításában megrendezte Stoppard darabját is, amelynek két címszerepét Sinkovits Imre és Avar István játszotta.
A darab többszörös színház a színházban játék, hisz maga a két címszereplő is a Hamlet két mellékalakja, Hamlet állítólagos barátai, akik a királyfit kísérik el végzetesnek szánt útjára, amelynek a végállomása a pallos lenne. De Hamlet rájön mostohaapja aljasságára, kicseréli a kivégzéséről rendelkező levelet, s így az őt kísérő két szerencsétlen esik áldozatul, úgy, hogy életük utolsó pillanatáig sem jönnek rá, milyen politikai/emberi cselszövés áldozatai lettek.
A darabot a kilencvenes években a Kamrába is bemutatták Máté Gábor rendezésében, ugyanazon a helyen, ahol épp akkoriban Zsámbéki Gábor rendezésében a Hamletet is előadták Ternyák Zoltánnal, majd Kaszás Gergővel a címszerepben. Máté Gábor rendezésében a két címszereplőt Tóth József és Bán János alakította. A tízes években a Szkénében viszont Kaszás Gergőt már Guildenstern szerepében látjuk viszont (itt Rosencrantz Nagypál Gábor). A darab annyira hozzánőtt Stoppardhoz, hogy azt filmen is ő rendezte meg, Gary Oldmannel és Tim Roth-hal, s a film megkapta Velencében a legjobb filmnek járó Arany Oroszlán-díjat is.
Tom Stoppard, vagyis Tomáš Sträussler cseh zsidó családban született a morvaországi Zlínben, ahol apja orvosként dolgozott Tomáš Baťa cipőgyárában. Az utolsó pillanatban, mielőtt a németek lerohanták volna Csehországot, Baťa az összes zsidó származású munkatársát evakuálta, így a Sträussler-család Szingapúrba került, ahol Baťának szintén volt cipőüzeme.
De sokáig itt sem maradhattak, a japánok ugyanis megtámadták Szingapúrt, apja ekkoriban esett el önkéntesként, miután a hadihajót, amelyen szolgált, japán támadás érte. Az édesanyjuk a két fiukkal az indiai Dardzsilingbe menekül tovább. A háború végeztével anyjuk, Martha férjhez ment a brit hadsereg őrnagyához, Kenneth Stoppardhoz, aki angol vezetéknevet adott a fiúknak, majd visszatérnek Európába, Angliába. Stoppard még a középiskolát sem fejezi be, nagyon korán eljegyzi magát az újságírással s mivel megbízzák színikritikák írásával, így a színházzal is. Kétségtelen, a Rosencrantz és Guildenstern halott című darabjával robbant be a köztudatba, s valahogy az is tartotta ott (főleg Magyarországon), de a világban számos más drámáját nagy sikerrel játszották, ahogy a világ egyik legkeresettebb filmforgatókönyvírói közé is beverekedte magát.
Neki köszönhetjük többek között olyan legendás filmek szellemes dialógusait, mint a Brazil, A Bourne-ultimátum, a Vatel, A tulipánláz, a Joe Wright által 2012-ben rendezett Annak Karenina vagy az Enigma remekbe szabott dialógusait is. A Szerelmes Shakespeare-ről már nem is beszélve, amelyet Marc Norman társaságában követett el, s amelyet zenével feldúsítva annak idején a Madách Színház is bemutatott Szabó T. Anna fordításában Szirtes Tamás rendezésében.
Shakespeare-t Nagy Sándor és Solti Ádám, Violát a szép emlékezetű, tragikusan korán elhunyt Tompos Kátya és Petrik Andrea, míg Erzsébet királynét Csákányi Eszter, Kerekes Éva és Sáfár Mónika alakította pazar kiállításban. S II. Erzsébet volt, aki lovaggá ütötte.
A londoni Nemzeti Színház 1984-ben az ő átiratában mutatta be Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művét, s már 1979-ben elkészítette a szintén magyar származású Arthur Schnitzler Ismeretlen táj angol változatát is, melyet 1979-ben mutatott be a londoni Nemzeti. A darabot a napokban mutatja be egy másik átiratban a Vígszínház Valló Péter rendezésében. Szóljunk még két, minket is érintő darabjáról. A Rock 'n' Roll című művébe szülőföldjét, a hatvanas és nyolcvanas évek Csehszlovákiáját idézi meg két drámai tételben, míg a 2019-ben írt Leopoldstadt a 20. század eleji bécsi zsidó közösségben játszódik. A darabot 2020 januárjában mutatták be a Wyndham's Theatre-ben, s innen került a Broadway-re. A darab elnyerte a legjobb új darabnak járó Laurence Olivier-díjat, sőt hat Tony-díjra is jelölték, amelyből négyet el is nyert, köztük a legjobb darab díját. A sort persze folytathatnánk, vele szemben is nagy az adóssága a magyar színháznak.
– hangzik el a Rosencrantz és Guildenstern című darabban.
Írásai lenyűgöző műveltségről, tudásról, tájékozottságról és emberismeretről árulkodnak, utánozhatatlanul szellemes, okos, és sziporkázó párbeszédei, zseniális színpadi helyzetei, különleges témaválasztásai a valaha élt legnagyobb drámaírók közé emelték őt – írják róla egybehangzóan az angol nekrológok. De tegyük hozzá, munkássága az emberi jogok, a cenzúra és a politikai szabadság mindig égető kérdéseit is felölelik, gyakran a társadalom mélyebb filozófiai tematikájába nyúlva. Akár a cseh, akár a magyar színházak is csatlakozhatnának a kétperces sötétséghez, a többi úgyis ma még néma csend. Tom Stoppard halott, de biztos jó néven venné, ha darabjait végre gyakrabban játszanák magyar színpadokon is.
