Petőfi és Arany - kettőjük barátsága a magyar irodalom legszebbje
A hétvégén, a magyar kultúra napja kapcsán a Bodrogközbe és Ung-vidékre is eljutott a Kárpát-medencét már bejárt, de a Felvidéken eddig még be nem mutatott előadás Petőfi és Arany barátságáról.
A három helyszín egyike volt a borsi Rákóczi-kastély, ahol a felújítását követően első alkalommal ünnepelhettük meg e jeles napot. A nyitást követő tavalyi, első évadjukban a hatályos járványügyi korlátozások sajnos erre nem adtak lehetőséget.
Ahogy az est meghívott vendége, Dr. Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja bevezetőjében elmondta, jeles születésnap alkalmából lehettünk a történelmi helyszínen: 200 évvel ezelőtt 1823. január 22-én tisztázta le Kölcsey Ferenc nemzeti imánkat, a Himnusz-t.
Emlékeztetett rá, hogy 1989 óta tarjtuk számon a magyar kultúra napjaként ezt a dátumot. Egyben utalt arra is, hogy az idei év sokszorosan kerek évforduló számunkra, hiszen a magyar irodalom legkiválóbbjai közül Petőfi Sándor és Madách Imre is éppen 200 éve született.
Majd azzal folytatta, hogy
Hangsúlyozta, hogy a magyar kultúra végtelenül gazdag, ezáltal nagyon sokat adott az egyetemes kultúrának. Eltekintett attól, hogy hosszasan sorolja azok nevét, akik a magyarok jó hírét vitték a világba. Mint mondta, meggyőződése, hogy mindannyian tudnánk említeni közülük jó párat.
A magyar kultúra jellemzően nemzeti. Fontosnak tartja, hogy ezt értékként tudjuk kezelni és figyeljünk arra, ami a sajátunk, annál inkább, mert jelenleg a világban a kulturális sokszínűség a jellemző. Ahogy mondta, sokan vannak, akik arra esküdtek fel, hogy a nemzeti kultúránkat fogják továbbvinni.
Tudja, hogy a határontúliak érzik leginkább mennyire fontos a magyar kultúra közösségmegtartó ereje. Mint elárulta, éppen ezért igyekszik minden meghívásnak eleget tenni, részese lenni minden olyan találkozónak, megemlékezésnek, ünnepnek, ahol a magyar nemzeti kultúra nevében jönnek össze.
Végezetül a Magyarország Kassai Főkonzulátusa közreműködésével megrendezett ünnepi vacsorára utalva megemlítette, hogy a gasztro- és borkultúra is a gazdag magyar örökségünk részét képezi. A konyhai hagyományok, étkek, értékek is továbbvisznek minket. Erről győződhettek meg az előadás után az ínyenc falatokat kedvelők a borsi Rákóczi-kastély Nagyasszonyok éttermében, ahol magyar és erdélyi konyha ízeiből kóstolhattak.
Az est hátralévő részében Petőfi és Arany barátságát felelevenítő irodalmi összeállítást láthatott a közönség, Szabadságharc címmel. A Petőfit alakító, Kiskunságról érkezett, felvidéki gyökerekkel rendelkező (nagymamája családját az Érsekújvári járás-beli Andódról telepítették ki) Tóth Péter Lóránt színművész elárulta, hogy a főkonzulasszony ünnepi beszédét hallgatva azon tűnődött, hogy Kárpát-medence szerte rengeteg olyan őrhely van, ahol azok a nagyságaink születtek, akik iránytűk és támpontok számunkra itt és most, a 21.században is.
Segítenek eligazodni a lélek útvesztőiben. Mint mondta,
a nagyságos fejedelem bölcsőjének helyére azért hozták Petőfi Sándor és Arany János alakját, hogy megmutassák e két nagyszerű egyén emberi oldalát. Megtudhattuk, hogy azért szeretik játszani ezt az előadást, mert hiteles adatokon, megtörtént eseményeken alapuló érdekes, értékes időutazás a múltba. A darabot író Brestyánszki Boros Rozália a két költőóriás levelezéséből, visszaemlékezéseiből több százat átolvasva állította össze a párbeszédeket.
Az Arany Jánost és mindenki másat alakító Jászai Mari-díjas színművész, Kálló Béla Szabadkáról érkezett. Elárulta, hogy bár 2018-tól játszák ezt az összeállítást, bejárták vele a Kárpát-medencét, de első ízben adták elő a Felvidéken. Örültek a megtisztelő felkéréseknek, mert a hétvégén Borsit megelőzően Nagykaposon és Nagytárkányban is láthattuk őket. Zárásképpen elmondta, hogy számára ez a darab azért fontos, mert általa már nem csak Petőfi és Arany barátságára fókuszálhat, hanem arra is, ami Tóth Péter Lóránt és közte született. Ugyanis a költőóriásoknak köszönhetően ismerkedtek meg és ma már ezek a többszörös barátságszálak nagyon szorosan összefűződnek.
A szinte díszletmentes, minimalista megoldással színpadra állított egy órányi reformkori időutazás minden egyes percét élveztem. Arany pár szóval vázolja tollforgatásának kezdetét s hogy a kísértésnek nem tudott ellenállni és megírta a Toldit . Petőfi örömét és elragadtatását tolmácsolva, első levelében közli Arannyal, mennyire tetszett neki a költeménye. Arany Petőfinek adott válaszával vette kezdetét a magyar irodalom egyik legszebb barátsága. A bravúrosan megszerkesztett cselekményfolyam végigkísérte az elkövetkező 2 esztendő számos eseményét. Szinte mindenről szót – azaz levelet - váltottak egymással – a márciusi pesti eseményeket megelőző januárban kitört francia forradalomról, az első független magyar minisztériumról, arról, ahogy Petőfi próbálta meggyőzni Aranyt, hogy Szalontát otthagyva, menjen fel Pestre, Petőfi népgyűlés előtti beszédéről, arról, ahogy Arany óva intette, vigyázzon, mert elveszíti a nép szeretetét, arról, hogy Júlia gyermeket várt, hogy hazaérulónak és gyüttment lázító parasztvezérnek is nevezte a nép Petőfit, arról, ahogy Arany le akarta beszéli Petőfit, hogy megjelenjen a követválasztáson, ahogy nem közli le sem Vahut sem más lap az igazságtalanságokról megírt cikkét, arról, hogy miért gondolta Petőfi, hogy „nem érdemli meg Magyarország, hogy képviselje”, hogy miért veszett össze Vörösmartyval (is), hogy Petőfi nem értett egyet Arannyal,amiért megszavazta Kossuth ajánlatát s az idővel akadt nézeteltéréseiket is megvitatták. Azt is megírta Petőfi leveleiben, hogy, fájt neki, hogy Jankó kétszínű politikusnak tartja, de mint írta neki, kíméletlen szavai ellenségessé nem tették, mert szerette barátját.
A remek színészi alakításokból kiérezni véltem azt a bensőséges, baráti kapcsolatból fakadó hozzáadott értéket, melyet felvezetőjében Kálló Béla említett. Gondolom barátságuk magyarázza, hogy ennyire egymásra tudtak hangolódni az előadásban. Csodálatosan alakították a két teljesen különböző vérmérsékletű költőt: a higgadt, nyugodt, kiegyensúlyozott Arany mellett a szenvedélyes, tüzes, elszánt, energikus forradalmár Petőfit.
„Szalontán füstölgött Arany, míg Petőfi Pesten égett.“...
