Arcképcsarnok 5: Az átváltozás művészete
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága arcképcsarnok-sorozatának rövid bemutatását a honi magyar színművészeket, színházi embereket felvonultató kiadványával folytatom. A vaskos album 2012-ben látott napvilágot, tartalmi részét Kolár Péter, hajdanvolt kassai színházigazgató jegyzi, és ő a szerkesztője is a vaskos, A4-es formátumú albumnak. Címe: SZÍNHÁZMŰVÉSZET – A (CSEH)SZLOVÁKIAI MAGYAR SZÍNMŰVÉSZET ARCKÉPCSARNOKA. Szerkesztette, valamint az életrajzokat, a bibliográfiákat és az irodalomjegyzéket összeállította: Kolár Péter.
Már a fényképek átlapozásakor feltűnik, hogy Kolár sokkal inkább a közelmúltra, és az adott jelenre fókuszál. Ez persze semmit nem von le a kiadvány értékéből. Persze itt is megjelennek a régmúlt színházi emberei, mint Faragó Ödön. Róla megtudjuk az életrajzi adatokból, hogy Dunaadonyban született 1876-ban és Budapesten halt meg 1958-ban. Pályája kezdetén Nyíregyházán, Szegeden, Budapesten találjuk… 1905-ben a Kassai Nemzeti Színház főrendezőjévé nevezték ki, és a kolozsvári „kitérő” után ismét Kassa a célállomás, történik ez 1914-ben, amikor is színházigazgató lesz, s tart ez az állapot 1923-ig. Távozása után a színház „nem talál magára”, ezért ismét visszahívják, és 1924-től 1926-ig ő vezeti a színházat.
olvashatjuk a rövid életrajzban, ahogy azt is, milyen főbb szerepekben láthatta a közönség, és milyen írott munkákat hagyott maga után, nyomtatásban is, és kéziratban. Az utóbbi: A szlovenszkói és ruszinszkói magyar színészet 25 éves története. Érdekes olvasmány lehet…
Persze Faragó Ödön mellett mások arcképét is említhetnénk a „hőskorból”, Király Dezsőt vagy Munk Istvánt például. Az utóbbi Nagytopolyon született 1907-ben és Komáromban halt meg 1962-ben. Faragó Ödön színi tanodai tanítványa volt Kassán, de Budapesten is tanult, később szlovák és cseh színházakban is dolgozott. Volt színész, rendező, művészeti vezető, igazgató… Megjárta a koncentrációs tábort, hazatért. Először a magyar faluszínház következett, majd 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház…
Az arcképcsarnok a hajdanvolt Magyar Területi Színház művészeit, rendezőit is bemutatja. A legtöbben már elhunytak, de a hatalmas fényképekről többnyire derűsen pillantanak ránk, felkeltve érdeklődésünket, hogy fordítsunk egyet a borítón és néhány sor „erejéig” pillantsunk bele az életükbe, tudjuk meg, melyek voltak azok az előadások, amelyekben maradandót alkottak…
A korábban bemutatott néhány arcképcsarnoknál is felmerült az, hogy különböző okok miatt sokan kimaradtak, kimaradhattak belőle. Bekerültek viszont olyanok, akik nem kifejezetten színházi emberek. De mégis azok, mert az itthoni színjátszás a figyelmük fókuszában állt. Színikritikusokról van szó. Az előszóban olvashatjuk:
Az eltelt sok év alatt bizony – csakúgy, mint a többi arcképcsarnok – bizonyos értelemben dokumentummá lett ez a kiadvány is, hiszen az eltelt időszakban sok minden átalakult, átrendeződött a színház világában is. A múlt rendszerben bizony volt olyan időszak, amikor még Magyarországra is évente csak háromszor lehetett utazni. Manapság már sokan járnak színházba, „odaátra”. De régen igazi ünnep volt, amikor a Magyar Területi Színház például fellépett Pozsonyban, vagy az Új Színház, vagy a Hviezdoslav Színház színpadán. Elbeszélésekből tudom, telt házas előadások voltak. Édesanyám mesélte, egy ilyen alkalommal láthatta a MATESZ Rómeó és Júlia előadását a címszerepekben Thirring Violával és Galán Gézával. Természetesen ők is szerepelnek az arcképcsarnokban, amelynek képeit, életrajzait érdemes megtekinteni, elolvasni, hátha kedvet kapunk a további „kutakodáshoz”.
