Tíz éve hunyt el Nagy József képzőművész
Gyakorta láttam őt Pozsonypüspökiben, hiszen minden magyar rendezvényen jelen volt. Egyszer, régen, ifjúi nekibuzdulással, pozsonypüspöki magyar fiatalok, szerveztünk vele és másokkal egy beszélgetést. Előtte meglátogattuk őt püspöki otthonában, házában, és az ahhoz szervesen hozzátartozó műtermében. Kedves volt, mélyen emberi. Szeretett beszélni, szerette megmutatni munkáit, melyekhez mindjárt magyarázatot is fűzött. Pontosabban „eligazított” bennünket a formák és színek világában.
Szülőföldjét nagy szeretettel örökítette meg. Emlékszem pozsonyi kiállításának darabjain miként jelent meg a magyar lét, a szülőföld, a Csallóköz monda- és hitvilágának számos eleme. Csodás volt maga szőtte gobelinje is. Hogy mikor sajátította el a gobelinszövés fortélyait, miközben mást is alkotott, mikor volt rá ideje, energiája, ki tudja? Azonban mindenképpen szokatlan dolog, hogy egy festő, grafikus, elsajátítsa a szőnyegszövés technikáját és maga szője meg gobelinsorozatát. Hatalmas akarás és hangyaszorgalom, no meg nem kevés tehetség kell hozzá. Nem kis munkákról van ugyanis szó, hanem nagyobb méretű, színes, bonyolult alkotásokról. De templomi berendezéseket is tervezett számos templomba (Boldogfa, Ipolybalog, Szinyér, Ghymes, Pozsonypüspöki).
1989-ben egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, majd később a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának a munkájában is részt vett. Azt vallotta, hogy a művészet szolgálat.
2006-ban a komáromi Limes Galériában rendezte meg jubileumi kiállítását.
A kiállítás rendezője, Kubička-Kucsera Klára az „Égi és földi” címmel találóan jellemezte Nagy József alkotómunkájának forrásait.
Kubička-Kucsera szerint
Nagy József műtermébe sokan szerettek betérni, s a művész mindig szeretettel fogadta a vendéget, talált időt az eszmecserére, beszélgetésre. Nagy lendülettel tudott beszélni nemcsak közéleti kérdésekről, hanem az alkotásról, a formákról és színekről leginkább, hiszen elméleti kérdésekkel is foglalkozott, könyvet írt e témakörben. 2010-ben jelent meg A színek harmadik világa című könyve a MEDIAN kiadónál. Nem könnyű olvasmány, bár rengeteg benne az illusztráció, amelyet a szerző maga készített, maga rajzolt. Több fejezetbe rendezte a csaknem 200 oldalas könyvet (A látásról, A színek elemzése, A színek vizuális értéke, A színek dinamikája, A színek fogalmi fokozatai, A színek művészete, A színek harmadik világa). Mondhatnánk azt is, hogy saját elméletét írta meg, rajzolta képekbe, ábrákba, festette színekbe, árnyalatokba.
Így ír erről:
Nagy József tíz éve, 2013. január 3-án hunyt el. Mint fentebb említettem, szerény ember volt, mégsem „kerülték el” a kitüntetések, életében számos elismerést kapott, köztük a Szlovák Köztársaság Ezüst Plakettjét (2001), a Madách-Posonium Életműdíját, vagy a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának Nívódíját.
