Nagy József – a grafika nagymestere

Nagy József 1926-ban született, s ahhoz az első generációhoz tartozott, amely a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mesterei Vincent Hložník és Orest Dubay, a szlovák grafika nagy egyéniségei, akik a mesterségbeli tudás mellett példával jártak tanítványaik előtt hivatás- és felelősségtudatból.

Nagy József a kommunikáció eszközét látta a sokszorosított grafikában.

Egész életében küldetéstudattal végezte művészi alkotómunkáját. Elsődleges célja volt, hogy a művészi közléssel a lehető legszélesebb közönséget szólítsa meg. A művészetet egész életében szolgálatként fogta fel.

A főiskola elvégzése után maradt Pozsonypüspökiben, ahol az alkotás mellett részt vett a közösség életében is. Szoros kapcsolata az otthoni közeggel nemcsak a napi feladatok terén nyilvánult meg, hanem a már említett felelősségtudat jegyében végzett alkotómunkában is.

Egyrészt szűkebb pátriája, a Csallóköz mondavilágát és életét, hagyományait dolgozta föl különböző technikákkal, másrészt mindig gondja volt rá, hogy munkáinak üzenete eljusson a közönséghez, környezetéhez, s az értse is a mondanivalóját.

Munkái úgy lettek modernek, hogy nem estek a formalizmus kísértésébe.  Mint szabadfoglalkozású művész elsősorban illusztrátorként tartotta fönn magát és családját. A hazai magyar sajtó (Új Szó, Dolgozó Nő, Irodalmi Szemle, a Remény) és a tankönyvek mellett a Madách Kiadó számára készített illusztrációkat. Ezekből, sajnos, kevés maradt meg. Hívő keresztényként nemcsak a Reményt illusztrálta, hanem más, vallási témájú könyveket is. Nevéhez fűződik több Kálvária-sorozat mellett a Fény útja, az Öröm útja és a Dicsőség útja. Abban a korban is foglalkozott ezekkel a témákkal, amikor nemhogy nem volt ajánlatos, de tilos volt. Hložník mester mellett nagyon kevesen vállalták az ezzel járó elutasítottság kockázatát.

A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága – melynek alapítótagja volt – 2006-ban a komáromi Limes Galériában rendezte meg jubileumi kiállítását. 

A galéria méltóságteljes terében különösen otthonosan hatottak gyönyörű, modern, absztrakt kálvária-stációi, illetve a keresztény naptár terve.

A kiállítás rendezője, Kubička-Kucsera Klára az „Égi és földi” címmel találóan jellemezte Nagy József inspirációjának forrásait. Az „égi”, azaz a vallásos témakör mellett ott volt a „földi”, vagyis a Csallóköz múltja és jelene, s ezen belül a magyarság sorsa. Műveivel eleinte azt örökítette meg, amikor az ember még szoros kapcsolatban állt a természettel. Az évek során fokozatosan vált egyre elvontabbá, szimbolikusabbá a kifejezésmódja. A rajz, a vonal, ekkor is alapja maradt a kifejezésnek, de a stilizáció áttételessé, jelképessé vált. S ezekkel a stílusjegyekkel találkozunk nagyméretű, egyedülálló falikárpitjain.

Egészen egyedi vonás, hogy Nagy József, a grafikus, elsajátította a szőnyegszövés technikáját és maga szőtte meg a „12 hónap” sorozat és más témájú gobelineket. Ezek a munkái nagyvonalúan komponáltak: tökéletesen elsajátította nemcsak a szövés technikáját, hanem a monumentális képszerkesztést is. A színek dinamikája és harmóniája különösen hatásossá, szuggesztívvé teszi ezeket a nagyszerű műveket.

Nagy József több templomi berendezést is tervezett – Boldogfa, Ipolybalog, Szinyér, Ghymes és Pozsonypüspöki számára. 

A múlt század '90-es éveiben egyre elvontabb témák felé fordult. Ekkor született az „Angyalok” sorozat. 72 tollrajz, 72 különböző tulajdonság rendkívüli kifejezése. Kubička Kucsera Klára szerint

– olvasható a művész 70. születésnapja kapcsán rendezett kiállítás katalógusában.

A grafika, a rajz, a gobelintervezés és szövés mellett Nagy József állandóan gyarapította ismereteit. Ápolta barátságát a szlovákiai magyar irodalom művelőivel, Ozsvald Árpáddal, Duba Gyulával, Koncsol Lászlóval, Dobos Lászlóval, és vitatkozott is velük. Felelősséggel és a legtermészetesebben tartotta a kapcsolatot nemzetével, a szlovákiai magyarsággal, illetve a pozsonypüspöki Csemadokkal.

Műterme a honi magyar kultúra lelki, szellemi oázisa volt, ahol mindig barátsággal fogadta az eszmecserére betérő vendéget. A látszólag az állandóság szigetének tűnő közeg azonban rendkívüli dinamikát rejtett.

Olyan hihetetlen alkotói lendületet, amely több mint 60 éven át fáradhatatlanul ontotta az alkotásokat. A megszámlálhatatlan képzőművészeti alkotás mellett Nagy József elméleti kérdésekkel foglalkozva 3 könyvet írt a színekről, formákról, alkotásról, történelemről. 2010-ben jelent meg „A színek harmadik világa” című kézikönyve (MEDIAN kiadó, Pozsony).

Bár sohasem várta el a hivatalos elismerést, 1975-ben Pozsony, majd 1978-ban Pozsonypüspöki ismerte el díjjal hű részvételét a település társadalmi életében. Az ezredforduló után szélesebb körben is felfigyeltek munkájára. Elismerései: a Szlovák Köztársaság Ezüst Plakettje (2001), a Madách-Posonium Életmű Díj (2003), Pozsony Megye Életmű Díja, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának Nívódíja (2006), Pozsonypüspöki Magyarságának Megmaradásáért – Csemadok-díj (2011), Kisebbségekért-díj (2011), Esterházy János-díj, a Magyar Művészetért Alapítvány Ex Libris Díja (2012).

Nagy József 2013-ban bekövetkezett halála óta leánya, Gabriella ápolja az örökséget. Több kiállítás rendezését tette lehetővé itthon és Magyarországon. A hagyatékkal kapcsolatban azonban felmerül a honi magyar kulturális intézmények hiányos volta is, hiszen nagy szükség volna egy „Szlovákiai Magyar Galériára”, mely az egyre szaporodó értékes hagyatékokról gondoskodna.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/45. számában.