Olyan volt, mint egy apostol

2021. január 17., 17:13
Lacza Tihamér

A 19. század hetvenes éveiben Pelsőc lakossága zömében még magyar volt, de a tíz évvel ezelőtti adatok szerint már a szlovákok többségben voltak a gömöri községben és az idén esedékes újabb népszámlálás sem ígér semmi jót.

Ám az egyre fogyó pelsőci magyarság büszkén emlékezik a hajdan innen indult és világhírnevet szerzett földijeire. Közülük az egyik legismertebb Rudnay Gyula festő, a bohém természetű vendéglős, Rudnay János és Gettler Zsuzsanna fia.

A helybeliek közül néhányan még azt is tudják, melyik utcában született 1878. január 9-én, de talán már senki sem él azok közül, akik személyesen is találkozhattak vele, amikor olykor ellátogatott szülőfalujába. Mindenesetre a helyi kultúrház falán 2018 óta emléktábla figyelmeztet, hogy innen indult meghódítani a világot.

rudnay-gyula-es-csaladja.jpg

László Gyula, a kiváló régész (és képzőművész) például ezt mondta róla:

Mi, akik tanítványai voltunk, meghatottan, tisztelettel és szeretettel emlékezünk reá és képeire. Tudunk az ő szemével és szeretetével látni embereket és tájakat, vihart és szűzellően tiszta égboltot. Nemes emberségével, lángoló egyéniségével feledhetetlen példaképünk.”

Barcsay Jenő még tömörebben fejezte ki magát: „Rajongtunk érte, olyan volt, mint egy apostol.”

Rudnay 1893/94-ben a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult, majd 7 éves müncheni stúdiumok következtek Hollósy Simon szabad iskolájában, nyaranta pedig a nagybányai művésztelepen csiszolta technikáját. Ezekben az években Európa több művészeti központjában – Rómában, Párizsban – is megfordult. Elsősorban Munkácsy Mihály és Goya festészete volt rá nagy hatással. Az 1900-as évek elején Hódmezővásárhelyen telepedett le, és azt tűzte ki célul, hogy a magyar múltat és hagyományt korszerű technikával emeli a mába, egyesítve a realizmust a plein air és a posztimpresszionista elemekkel. A hódmezővásárhelyi években olyan alkotókkal került közeli kapcsolatba, mint Endre Béla és Tornyai János, akikkel egyfajta sajátos nemzeti stílus kialakítására törekedett.

rudnay-gyula-babonyi-taj.jpg

1910-ben Budapestre költözött, de első bemutatkozása nem aratott különösebb sikert. A nagy háború alatt Losoncon tartalékosként szolgált, de a harcokban nem vett részt. Negyvenéves volt, amikor az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítása végre széles körben ismertté tette a nevét, a korabeli lapokban több méltatás is megjelent róla. Az 1920-as évek elején Hollandiában is kiállították munkáit, 1922-ben pedig kinevezték a Képzőművészeti Főiskola tanárává. Ekkoriban már a rézkarccal is foglalkozott, és az így született munkái egy albumban is megjelentek.

Az 1920-as években Európa-szerte kiállították munkáit, oklevelekkel és aranyérmekkel halmozták el. Sokoldalú művész volt, portrékat, tájképeket, falusi udvarokat, utcákat egyaránt festett és mindenütt, ahol huzamosabb ideig élt, kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után.

rudnay-gyula-mellszobra.jpg

Gyakran megfordul például a Pest megyei Szentmártonkátán, ahol veje, Halasi Miklós református lelkipásztor volt. Később, amikor veje és lánya Jászberénybe költözött, Rudnay egy szellemiségében nyitottabb közegben találta magát, amit nagyon élvezett. Mind a két háború közötti években, mind 1945 után a hivatalos körök is elismerték művészetét, amit a díjai (Corvin-koszorú, Magyar Corvin-lánc, Kossuth-díj, Kiváló Művész) is jeleznek. Budapesten hunyt el néhány nappal 79. születésnapja előtt, 1957. január 4-én.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/2. számában.