Mesék a Csallóközből: a kiállítás, amely megszólal és megszólít - KÉPEKKEL
Amikor két alkotó, egy fotós és egy festő nem egymás mellett, hanem egymással dolgozik, abból több lesz, mint kiállítás. Abból párbeszéd lesz művészeti ágak között. És talán kapocs ember és természet között is. Múlt hét pénteken különös, mégis nagyon is otthonos fény gyúlt Dunaszerdahelyen, az NFG Klub falai között. A Mesék a Csallóközből című kiállítás nem csupán megnyílt, hanem megszólalt és megszólított.
Őszintén? Jó büszkének lenni.
Dobos Bacu, fotós, több mint húsz éve a barátom. Láttam, hogyan lesz a kíváncsiságból szenvedély, a szenvedélyből hivatás, abból később hajnali kelés, álcaháló, csend, várakozás. 2020-ban bújt először az objektív mögé igazán tudatos természetfotósként és azóta a csallóközi vadon egyik legérzékenyebb krónikása lett. Legkedvesebb témája az őz és aki látta már a képeit, tudja, hogy ezek nem puszta felvételek. Ezek találkozások.
A kiállítás mégsem egyedül az ő története.
A másik alkotó, Slovák Csenkey Mónika festő, akinek lélekhez szóló impresszionista és expresszionista világa szintén a Csallóközből táplálkozik. Tájból, vízből, fényből. A Kis-Duna párás reggeleiből, a fák közti neszekből, abból a törékeny egyensúlyból, amit hajlamosak vagyunk természetesnek venni.
És hogy hogyan találkozott ez a két világ? A véletlen, vagy valami annál szebb rendezte így. Bacu volt Mónikáék esküvői fotósa. Aztán később, amikor Mónika meglátta Bacu természetfotóit, valami megmozdult benne. Nem egyszerűen tetszettek neki, alkotásra hívták. Elkezdett festeni belőlük, általuk. Nem másolni, hanem továbbgondolni. Ugyanaz a pillanat, mégis más hangsúllyal. Ugyanaz az őz, de már egy másik lélek szűrőjén át. Így születtek meg azok a képpárok, amelyek most egymás mellett állnak a falon: fotó és festmény. Párbeszédben. Egymást erősítve.
A pénteki megnyitón pedig valami egészen különleges történt: többen jöttek el, mint amire bárki számított. A terem megtelt. Nemcsak emberekkel, figyelemmel. Kíváncsisággal.
Olyan csendekkel, amelyekben tényleg jelen van mindenki. Jó volt látni, hogy ennyien kíváncsiak a Csallóköz meséire. Hogy ennyien akarnak ránézni arra a világra, ami itt van velünk, mégis gyakran észrevétlen marad.
A Csallóköz táját elsősorban a mezőgazdaság formálja, de ott vannak még a rejtett zugok: a Kis-Duna kanyarulatai, a nádasok, az erdősávok. És bennük az állatok, akik alkalmazkodnak, túlélnek, rejtőznek. A fotók és festmények nemcsak megmutatják őket, arcot adnak nekik. És ezzel felelősséget is.
A megnyitó zenei kísérettel valósult meg, ami még inkább emelte az este hangulatát. Együtt volt kép, festék, hang és ember. Ritka, kerek pillanat. Nekem pedig különösen felemelő tapasztalás volt. Barátként, nézőként, felvidékiként.
A Mesék a Csallóközből még látogatható az NFG Klubban!
