Intuíciók és találkozási pontok - KÉPEKKEL
Intuíciók címmel a múlt hét csütörtökén nyitották meg Bokros Rozália, Bott Maya és Szamaránszky Emőke közös tárlatát a Csallóközi Múzeum kiállítási csarnokában. A műtárgyak szeptember 9-ig tekinthetők meg.
Örökzöld dallamok csendültek fel a kiállítás nyitányaként késő délután Kotiers András szaxofonján és Varga Zoltán Bendegúz zongorajátékával. Az alkalmi formáció Kozma József híres Hulló falevelek című sanzonjából lett dzsessz sztenderdjét adta elő sajátos hangulati körítéssel. Ezután a kiállítás háziasszonya, Tilajčík Edit vette át a szót, aki köszöntötte a képzőművészeket és a vendégeket, majd Balla Rita design- és művészetelemző méltatta az alkotókat. Hangsúlyozta, hogy a kiállítás a maga műfaji sokszínűségében széles perspektíván mozog, mivel a kiállító térben jelen van az akril- és olajfestészet, de a textilművészet is, ennek ellenére számos párhuzam is található Szamaránszky Emőke festőművész, Bott Maya képzőművész és Bokros Rozália textilművész alkotásaiban.
A párhuzamot erősítette többek között az is, hogy mindhárman bősi lakosok, illetve hogy kiállított alkotásaikban zömében a kék szín árnyalatai dominálnak.
– mondta a méltató.
Bott Maya absztrakt stílusának jellemzői az egymásra épített rétegek, emelte ki Balla Rita.
– húzta alá a design- és művészetelemző.
Balla Rita szerint Bokros Rozália művein is ez a természetfókusz és a geometrizáló formatartalom köszön vissza, aki az ősi japán sibori technikát alkalmazza textiljei megfestéséhez, melynek lényege, hogy különböző eljárásokkal az anyagok egyes részein taszítva a festéket, mintákat hozhatunk létre.
Az alkotókra jellemző a befelé fordulás és a kívülre való építkezés, az a transzcendens világ, ami a húszas évekbeli absztrakt művészetben is erősen jelen volt, nyomatékosította Balla Rita.
A kiállításmegnyitó végén újra Kotiers András és Varga Zoltán Bendegúz zenéje volt a kapocs a szó és a vizuális élmények között. Előadásukban a Csodálatos szerelem című szerzemény hangzott el, amelyet Wayne King, Victor Young és Egbert Van Alstyne írt.
