Hetvenöt éve halt meg Egry József, "a Balaton festője"

1883. március 15-én született Újlakon (ma: Zalaújlak) napszámos szülők egyetlen gyermekeként. A család 1890 táján teljesen nincstelenül költözött a fővárosba, de a nagyvárosi életet nem tudták megszokni, nagy nyomorban éltek. Egry már nyolcévesen néhány fillérért kosarakat cipelt a piacon, hogy hozzájáruljon a család megélhetéséhez. Az iskolában rosszul tanult, a polgári iskola negyedik osztályából ki is maradt. Fellegi Emil dekorációs festő műhelyében lett mindenes, majd Korcsek János arcképfestő műhelyében tanulta meg a festészeti alapismereteket, itt mutatkozott meg tehetsége.

Először 1901-ben, a Nemzeti Szalon tárlatán szerepelt két festményével. 1903-ban felfigyelt rá Lyka Károly művészettörténész, akinek a támogatásával Münchenbe utazhatott tanulni, majd 1905-től Párizsban a Julian Akadémia esti tanfolyamát látogatta. Több képét hazaküldte szüleinek értékesítésre, közülük néhány Szinyei Merse Pál és Ferenczi Károly elé került, akik ösztöndíj ígéretével hazahívták. 1906-ban beiratkozott a Mintarajziskolába (a későbbi Képzőművészeti Főiskolára), ahol Ferenczy Károly tanítványa lett, leginkább a szegénysorsú, munkájukat végző embereket festette.

1907-ben a Műcsarnok tavaszi tárlatán bemutatott Menhely előtt című képével ezer koronás állami ösztöndíjat nyert, ezt azonban megvonták tőle, amikor júliusban a főiskola engedélye nélkül küldte be képét a Könyves Kálmán Szalon Ifjúsági kiállítására. 1908-ban ki is maradt az intézményből, amelynek kötöttségeit amúgy is nehezen viselte, és hátat fordított a nagybányai festészeti törekvéseket képviselő mestereinek. A munkát azonban nem hagyta abba, mesterségbeli tudása is gyarapodott, és 1909-ben megrendezte első önálló kiállítását Budapest új, modern szellemű kiállítótermében, a Művészházban. 1912-ben egy műpártoló támogatásával Belgiumba utazott, ahol főleg kikötőkben rajzolt, festett, hazatérve már Constantin Meunier belga festő és szobrász hatását tükröző munkásképeket alkotott. Járt Gödöllőn, Erdélyben és hosszabb időt töltött Ungváron, ahol egyéni kiállítást is rendezett.

Az első világháború alatt, 1915-ben katonai segédszolgálatra hívták be Nagykanizsára. Az egyébként is beteges Egry gyakorlatozás közben súlyosan megbetegedett és hónapokra a badacsonyi hadikórházba került. Itt szeretett bele a Balatonba és ismerkedett meg későbbi feleségével, Vízkeletyné Pauler Juliskával. Ezután egész életében a Balatonnál élt, leszerelése után tíz évig Keszthelyen, majd 1928-tól Badacsonytomajon és Badacsonyban lakott, a teleket 1930-tól súlyosbodó tüdőasztmája miatt egy fővárosi bérelt lakásban töltötték. Betegségét 1929-ben Tátrafüreden, 1930-ban Szicíliában, 1938-ban az olaszországi Nerviben kezelték. A második világháborút a badacsonytomaji házukban vészelték át. Pesti lakásukat 1944-ben bombatalálat érte, Egrynek mintegy hetven festménye, rajza veszett oda.

Az 1920-as évektől élete és művészete a magyar tengerrel kapcsolódott össze, számtalan helyen és témában festette meg a Balatont. Először az expresszionizmus formanyelvén fejezte ki magát, majd megtalálta egyéni stílusát. Korai Balaton-képei még konkretizálható tájképek, később egyre inkább egyfajta lebegés, kontúr nélküli hangulatok láthatók. A fénytől átjárt atmoszféra lett képeinek alapmotívuma, alkotásaira az impresszionizmus fényszeretete, a plein air frissessége és az expresszív drámaiság jellemző. Egry egyetlen irányzathoz sem sorolható, saját stílusához sajátos technikát is kidolgozott: az olajfesték és a pasztell kombinációját, az olajpasztellt. Újra meg újra megfestette a balatoni víztükröt, a Badacsonyt, a hegyből és a vízből élő embereket (Szegény halászok, Visszhang, Vitorlaigazító), de más, a tóhoz kapcsolódó témák, mint a nádas, a vitorlások, strandjelenetek, szőlőhegyek és a balatoni vihar is megjelennek művein. Egyedi balatoni festészetéhez idővel bibliai témák társultak: Keresztelő Szent János, Szent Kristóf alakja tűnt fel a tájjal eggyé válva a képeken.

Új stílusú balatoni képeit először a Nemzeti Szalon 1922-es kiállításán, majd 1923-ban a Belvederében mutatta be. 1926-ban Berlinben és Drezdában, 1927-ben Hamburgban volt gyűjteményes kiállítása. Az 1924-ben alakult Képzőművészek Új Társasága (KÚT) kiállításain is rendszeresen szerepelt, 1927-ben beválasztották a művészcsoport elnökségébe, 1938-ban a testület elnöke lett. 1936-os gyűjteményes kiállítása alkalmával Lyka Károly méltatta először "a Balaton festőjeként", a kifejezés azóta állandó jelzőjévé vált.

Munkásságát 1924-ben Ernst-díjjal, 1926-ban Szinyei-tájképdíjjal, 1945-ben állami nagy aranyéremmel, 1947-ben Szabadság Érdeméremmel ismerték el, 1948-ban az első Kossuth-díjasok egyike volt. Abban az évben művei még szerepeltek Londonban és a Velencei Biennálén, de 1950-től a kultúrpolitika mellőzte, kései önarcképei jól tükrözik kétségbeesett magára maradását.

A visszavonult, egyre súlyosabb beteg művész életének 68. évében, 1951. június 19-én hunyt el badacsonytomaji házában. Sírját a helyi temetőben Borsos Miklós domborműve, a Vízrenéző díszíti. Halála után alkotásai több kiállításon, így az 1957-es Brüsszeli Világkiállításon arattak sikert. Halálának 20. évfordulóján a Nemzeti Galériában rendeztek nagyszabású emlékkiállítást műveiből. Badacsonyi műteremvillájában 1973-ban nyílt meg emlékmúzeuma, amelynek udvarán álló bronz mellszobrát Borsos Miklós, a badacsonyi kikötő bejáratánál lévő egészalakos szobrát Marton László készítette. 1998-ban posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott.

Egry József halálának 75. évfordulója alkalmából június 19. és 21. között háromnapos programsorozatot rendeznek Badacsonyban. A balatonfüredi Vaszary Galériában június 21-ig tekinthető meg műveiből válogatott tárlat.

Megosztás

Címkék