Gyurcsó István szobra Garamkövesden
Negyven éve, 1984. március 16-án hunyt el Gyurcsó István a (cseh)szlovákiai magyar irodalom háború utáni alapozó nemzedékének jeles tagja.
Életének és költészetének mintegy összegzéseként ezt írta magáról a Krédó című versében:
„Kövek közt útifű voltam:
magam sebét nem gyógyítottam.
Kinek lába rajtam taposott,
vérem arra gyógyulást hozott.”
Jelképes sors az útifű-sors. Az igénytelen kis útifű a régi paraszti világban az egyik legkedveltebb gyógynövény volt, enyhet adott, segített. Gyurcsó saját magát ezzel a hasznos növénnyel azonosítja, s a teljes népközelségben kialakult költői pályáját találóan útifű-sorsnak nevezte.
Gyurcsó költőként a valóság, nyugodtan mondhatjuk, a szlovákiai magyar valóság énekese volt. A népi irodalom formakincsével ábrázolta azt a környezetet, családot, tájat, életet, amelyet személyesen megélt. Ezek közül talán a legtöbbet idézett, az Unokák megszületnek fogalmazza meg azt a szomorú valóságot, hogy az unokák egy része már nem tud magyarul, s „a nagyszülők beszélni tanulnak az unokák nyelvén, hogy megértsék egymást”.
Minden jó kezdeményezésnél ott volt. A Népes feloszlatása után egyik kezdeményezője az Ifjú Szivek együttes megalakulásának. Ott volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalakulásánál, később a Szőttes elindításánál, és szervezte a Tavaszi szél vizet áraszt népzenei mozgalmat. Az irodalom népszerűsítésében is közreműködött, nevéhez fűződik több sikeres országos irodalmi vetélkedő, így akarván nemcsak az irodalom művelőjeként, hanem az irodalom hatékony propagátoraként is szolgálni a szent célt, népének, a csehszlovákiai magyarságnak a felemelkedését.
Tiszteletére A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya létrehozta a Gyurcsó István Alapítványt, mely azóta több mint félszáz közművelődést támogató könyvet jelentetett meg.
Több területi választmány, Pozsony-vidék, Galánta, Dunaszerdahely közös Gyurcsó István versmondó fesztivált is szervezett. A Csemadok Országos Elnöksége 2013-ban Gyurcsó István Közművelődési Díjat alapított, melyet minden évben a kultúra napján adnak át.
Emlékére szülőfaluja, Garamkövesd önkormányzata Gyurcsó István-emléknapot és Gyurcsó István Szavalóversenyt (1995-től) rendez.
Garamkövesden állították fel mellszobrát, Nagy János szobrászművész alkotását. Dunaszerdahelyen, ahol élete utolsó éveit élte, egy utcát neveztek el róla.
Megjelent a MAGYAR7 11. számában.
