Az alkotás öröme - mesterkurzuson jártunk
A Kassa megye fenntartásával, királyhelmeci székhellyel működő, Bodrogközi és Ungvidéki Kulturális Intézet által életre hívott tehetséggondozó program életképes és egyre sikeresebb. Bebizonyosodott, hogy ehhez elég volt félre tenni kishitűségüket, hinni az ötletük létjogosultságában és a sikeres pályázatokban.
Ahogy a BUKI igazgatónője, Pakosta Andrea elárulta, kollégája, Szemán Tibor volt az ötletgazda. Ő vetette fel, hogy rajta kívül nyilván otthonuk csendjében mások is szívesen rajzolgatnak, festegetnek magányos amatőrökként. Mi lenne, ha az ország legkeletibb szegletében e lelkes, szorgalmas embereknek teret és lehetőséget biztosítanának, arra ösztönözve őket, hogy megéljék egy közösségen belüli alkotás élményét ? – tette fel 3 évvel ezelőtt az intézmény vezetősége a kérdést.
- árulta el olvasóinknak az igazgatónő.
A Ticce alapító tagjainak egyike, a 33 évig Kisgéresen szolgáló néhai református lelkész, a költő és festő Tiszai Nagy Menyhért fia, Nagy Enzoe Zoltán festőművész örömmel tett eleget felkérésüknek. Igy az ő szakmai vezetésével zajlanak az édesapja nevével fémjelzett mesterkurzusok. A jelek szerint sikerül hagyományt teremteni. Az eddigi három alkalommal megrendezett egész napos alkotásból kettő az Ung-vidéken, a szirénfalvi kultúrházban zajlott. A múlt szombaton pedig a bodrogközi Lelesz adott otthont a Tiszai Nagy Menyhért Mesterkurzusnak.
A hetvenes, nyolcvanas években élte fénykorát az a sarki, kultikus kávéház, melyet két évtizede magára hagytak, falai között megállt az idő. Pedig 1979-ben éppen itt alakult meg a Ticce! Kár, hogy senki nem lát benne fantáziát, mert igazán különleges hangulattal bír az a félkör alakú nagyterme, mely egykoron a ma már emlékezetes hétvégi bálok helyszíne volt, de pár napja bebizonyosodott, hogy merőben más „küldetés“ esetén is derekasan veszi az akadályokat. Míg az őszi mesterkurzuson,- melynek témája a pop-art művészete volt - zömében felnőttek voltak, addig a bodrogközi helyszínen a nagyjából két tucatnyi érdeklődő között több volt a általános - és középiskolás piktor. Ennek a szervezők csak örültek, mivel kitűzött céljuk volt a felnövekvő korosztály megszólítása. A legfiatalabb, kezében ecsetet forgató leányzó 10 éves volt, a legidősebb két hölgy pedig érett ötvenesként próbálgatta szárnyait a képzőművészeten belül. A jelenlévők közül többen bevallották, hogy otthon, egyedül nem mertek belevágni egy képbe, de így egy fedél alatt a hozzájuk korban közel – és távolabb állókkal körbevéve bátrabbnak érzik magukat. A KULTMINOR kisebbségi alapnál nyert pályázati összegek és az intézmény számára a megye által biztosított önrész anyagi kerete tette lehetővé, hogy a festővásznon és az állványon túl szükség esetén tempera, akril – vagy éppen vízfesték, ecset is ingyenesen állt rendelkezésre a nap folyamán. A résztvevők csupán a helyben elfogyasztott meleg ebéd, az üdítő és a desszert árát állták.
Nagy Enzoe Zoltán diavetítéssel egybekötött előadása témájául ez alkalommal a modern művészet első jelentős forradalmát hozó mozgalom, az impresszionizmus művészetét választotta. Manet, Monet, Degas és Renoir munkásságán keresztül felvázolta, elmagyarázta, hogy mi volt az, amire e röpke két évtizeden át élő, de a művészetekre a továbbiakban is nagy hatással bíró stílus képviselői összpontosítottak. Bemutatta, hogy a fény festőiként az impresszionistáknak hogyan sikerült egyedien megörökíteniük és egy adott pillanatban rögzíteniük érzéki benyomásaikat. Arra próbálta bátorítani közönségét, hogy hagyják bátran, hogy saját megélt élményeik lendülete vezesse ecsetjeiket, ceruzáikat, legyenek nyugodtan gondtalanul nagyvonalúak, próbálják laza nemtörődömséggel, hanyagon tompa életlenséggel kezelni a részleteket, ahogy azt az impresszionisták is tették. Tanácsait, iránymutatásait szem előtt tartva a felállított festőállványokon különböző méretű vásznakon estére megszülettek az életképek. Páran pedig merészen kísérleteztek, kipróbálták az előadás végén Enzoe által ajánlott és folyamatában be is mutatott konceptuális kollázzsal vegyített impresszionista festményt.
A visszatérő résztvevőkkel beszélgetve kiderült, hogy minden alkalommal új élményekkel, ismeretekkel és ismerősökkel gazdagodva tértek haza. Az újonnan csatlakozók közül az egyik középkorú hölgy bevallotta, hogy legutóbb általános iskolásként rajzolt, felnőttként első ízben volt ecset a kezében, amit alkotását elnézve soha nem mondtam volna. Hozzá hasonlóan a többi újonc is amondó volt, hogy egész biztosan legközelebb is eljön majd. Az eddigi visszaigazolások a program sikerességét bizonyítják, s mivel a szervezők örülnek annak, hogy sikerült rátalálniuk egy hiánypótló programra, maguk is szeretnék, ha az évi egy alkalom helyett, kis léptekkel haladva egyre gyakrabban rendezhetnék meg a jövőben ezt a mesterkurzust.
– zárta Pakosta Andrea.
