A Zoboralji színek őrzője - KÉPEKKEL
Szerényen és kedvesen fogad barátságába Simek Viktor, amikor a pogrányi tájházban beszélgetésre invitálom. A tájház falán a népművelő és festőművész csodálatos munkái, a zoboralji népviseleteket ábrázoló festmények pompáznak, szép kiállításba gyűjtve az értékes munkákat. Mindezt a szépséget persze a Zoboralji színek – a zsérei népviselet Simek Viktor festészetében című, a Csemadok Művelődési Intézete által 2009-ben megjelentetett könyve is bemutatja.
De vissza a tájházba… Simek Viktorral mindegyik festménynél megállunk. Míg engem elvarázsolnak a zoboralji népviselet megfestett darabjai és a színek misztériuma, a művész minden egyes munkájáról külön mesél. Értékes mesék ezek a napokban nyolcvan-éves Simek Viktortól, akinek a munkássága rendkívül szerteágazó.
Nem olyan népművelő, akiből tizenkettő egy tucat, hanem olyan, aki tudását, művészetét számolatlanul osztotta szét a közösségben, gazdagítva azt a magyar kulturális örökséget, amelyet majd a következő generációknak kell átadnunk.
Simek Viktor neve a nagyközönség előtt nem kizárólag gyönyörű festményeinek köszönhetően cseng ismerősen, hiszen kedvelt tanár, karnagy és a néphagyományok kutatója is. A zoboralji Zsére szülöttje, oktatói nevelői és kutatói munkássága is ehhez a szép szórványvidékhez köti.
A színharmónia jegyeit hordozó tájképei Zoboralja népe számára magát a szűkebb értelemben vett hazát jelentik, a nézelődőnek és a művészete befogadójának pedig Zoboralja ízes, egyedi világát. Simek Viktor számtalan elismerésben részesült. A teljesség igénye nélkül említsük meg, hogy 2002-ben Budapesten a Magyar Kultúra Napja alkalmából vehette át a Magyar Kultúra Lovagja címet. Nem sokkal nyolcvanadik születésnapja előtt kapta meg a rangos Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat.
– Csodálatos érzés megkapni ilyen díjakat. Amikor megtudtam, hogy idén én kapom ezt az elismerést, el se akartam hinni. Majd átgondoltam az egészet, de a feleségem is azt mondta, hála Istennek, hogy vannak, akik felfigyelnek a munkáimra – meséli mosolyogva a művész, hozzátéve, hogy 1975 óta fest és az általa alapított énekkarok közül a Zsérei Vegyeskar már ötvenéves, a Zsérei Zoboralja Női Kar pedig harmincéves lett az idén.
Simek Viktor csendéletekkel és tájképekkel kezdte festői munkásságát, de elragadta őt Zoboralja néprajza.
– Ez a táj annyira csodálatos, hogy nem tudok vele betelni. Sokan csodálkoznak, hogy még mindig a zoboralji népviseletek, hagyományok témakörét járom körbe. Persze hogy még mindig! Állandóan más dolgokat figyelek meg, más hozzáállással, stilizálom az alapokat, az öltözéket, új kompozíciók jutnak az eszembe – vallja Simek Viktor, akit már gyermekkorában is vonzott a festészet. Akkor vízfestéket és temperát lehetett csak kapni, hát azzal dolgozott, az olajfesték akkor még csak a művészek kiváltsága volt. Fiatal művészként az akvarell fogta meg leginkább.
Mint mondja, az a fejlődés lehetőségét kínálta. A népviseletek részletes megjelenítésében a vörös kréta van segítségére, ezzel adja vissza a népviseletek, egyes ruhadarabok aprólékos kidolgozását.
– Olyan környezetben éltem gyermekként, ahol gazdag kultúra volt, és mindenki népviseletben járt. Nekem az volt a természetes, hogy a falusi élet így néz ki – „népviseletesen”. Később fényképeztem is, és rövid videókat készítettem azért, hogy mozgásban lássam a ruhákat – fedi fel az alkotói titkok részleteit a festőművész. Hozzáteszi, hogy párhuzamosan alakult ki benne a népviselet, a népzene és a népművészet szeretete.
– Faluhelyen az én fiatalkoromban csak népdalok szólaltak meg. Más nem volt.
A népdalban annyi sok okos, mély gondolat van, hogy attól felemelőbb nincs.
Simek Viktor munkásságában ösztönző erőt jelentett Kodály Zoltán, ezért is örül annak, hogy Csitárban sikerült felavatni a Kodály-emléktáblát, hiszen a Csitári hegyek alatt népdalra minden zoboralji szív megdobban.
Simek Viktor hálás azért, hogy festészete és egyéb munkássága megtalálta a maga befogadó közönségét. Úgy tapasztalja, hogy a népviseletekkel kapcsolatban két kategória van most az emberek között. Az egyikbe tartoznak azok, akik tegnap hagyták el a népviseletet, és ők már nem fordulnak vissza hozzá.
A másik kategóriába pedig azokat sorolná, akik nem nagyon találkoztak még népviselettel, de nyitottak, és azt kérdezik, hogy ez a gyönyörűség még létezik? És pont ezt a gyönyörűséget ábrázolja festményein Simek Viktor, akinek a megfigyelései nemcsak a népviseletekre, de viselőikre is irányultak.
Képeiről sugárzik a mély emberismeret. Festményein a viselő és a viselet együtt áll a fókuszban, hogy a jelennek és a jövőnek is megmutassa az alkotó emberségét, mély tudását a Zoboralja vidékéről.
Megjelent a Magyar7 2021/45. számában.
