A szivárvány ötmillió árnyalata – KÉPEKKEL
Szivárvány címmel Szakáll Mária vadonatúj kompozícióinak tárlatmegnyitóját tartották csütörtökön a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum kiállítótermében. A festmények szeptember 6-ig tekinthetők meg.
Az első benyomás: élénk színek, jókedv, optimizmus, vibrálás és pozitív energia a vásznakon, na és persze sok látogató, rokonok, barátok, ismerősök és – szerintem – nem kevesen vannak, akik úgymond „messziről” csodálják a művésznő alkotásait, hiszen Szakáll Mária kiállításainak megnyitója mindig telt házas esemény. A népszerű könnyűzenei formációk esetében őket rajongóknak nevezik, és bizony képzőművészek esetében még a színvonal sem garancia erre.
Azonban az a tény, hogy a művészi kvalitások és a közönség ízlése így találkozik, mindenképpen az alkotót dicséri.
A kiállításmegnyitó előtt volt szerencsém pár szót váltani a zenei körítést nyújtó muzsikusokkal, Bertók István, Harmónia- és Liszt-díjas zongoraművésszel és Kotiers András szaxofonossal. Az utóbbi említette, hogy amikor zenei inspirációkat, illetve a megfelelő dal(ok) kiválasztásához segítséget remélve a festőművésznél rákérdezett a kiállított festmények címére, Mária nem tudott segíteni, hiszen a kiállított műveknek nem adott címeket. Ezzel tehát biztosan nem könnyítette meg a muzsikusok dolgát, de a két örökzöld, a Harold Arlen által jegyzett és Judy Garland által világsikert aratott Over The Rainbow (A szivárvány fölött) és a Bob Thiele és George David Weiss által írt What a Wonderful World (Milyen csodálatos a világ), amelyet Louis Armstrong vitt sikerre, teljes mértékben illeszkedett a kiállítás hangulatához. A megnyitó végén maga Szakáll Mária is megköszönte a csodálatos előadást.
A zenei indítást követően az esemény háziasszonya, Tilajčík Edit először Szakáll Mária eddigi életútját és sikereit ismertette.
Szakáll Mária festőművész Dunaszerdahelyen született és a mai napig a városban él. Tanulmányait a Pozsonyi Iparművészeti Középiskola fényképészeti szakán végezte, majd a Pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténetet tanult. A Csallóközi Népművelési Központban dolgozott grafikusként és rendezvényszervezőként, majd szabadúszó művészként tevékenykedett. Munkássága a festészet, a fényképezés, a reklámgrafika területére terjed ki.
fogalmazott Tilajčík Edit, aki ezután felkérte a kiállítás kurátorát, Szakáll Mária lányát, Szakáll Kolčák Noémit, hogy méltassa az alkotót.
- emelte ki Szakáll Kolčák Noémi.
Mint ahogy senki sem emlékszik rá, így biztosan az alkotó sem, hogy mikor látott először életében szivárványt, jegyezte meg a méltató, aki az égi jelenséggel kapcsolatban kifejtette, hogy az emberiség történelme során rendkívül sok érdekes információ, hiedelem és tudás halmozódott fel a szivárvánnyal kapcsolatban, de ő most úgy döntött, hogy ezek közül csak egyre fókuszál.
A Csallóközi Múzeum igazgatója Nagy Iván hangsúlyozta, hogy az intézménynek kitűnő kapcsolata van a művésznővel, annak ellenére, hogy esetleg egy másik, egy testvéri intézményrészhez kötődik hivatalosan, mégis kitűnő a kapcsolat, amelynek egyik ékes bizonyítéka, hogy itt van a kiállítása. Ezenkívül még egy közös dolgot emelt ki, ami számára is nagyon fontos. Ez nem más mint a tánc szeretete.
- mondta Szakáll Mária. Rátekintve a kiállított képekre, s amennyiben azok már a tangó korszakának részei, úgy biztosak lehetünk abban, hogy ez a korszak is legalább 50 évig fog tartani, mert a lendület és a stílus a régi, maximum a műfaj módosult cseppet...
