A csodálatos Zsolnay

A kézzel festett dísztárgyak mellett a Zsolnay gyár épületkerámiái is közszemlére kerültek, így többek közt a szakmai közönség is megismerheti az időtálló, egyedi, különleges kerámiákat. A kiállítás megnyitóján Pető Tibor, Magyarország pozsonyi nagykövete mondott köszöntőt, aki kiemelte, hogy a mai világban, ahol a minimál dizájn uralkodik, kiemelkedően fontos, hogy megőrizzünk valamit abból, ami az elmúlt évszázadban értéket jelentett, mivel ezek a tárgyak száz év múlva is szépséget fognak tükrözni. A tárlatot a Zsolnay Porcelánmanufaktúra tulajdonosa, Bachar Najari nyitotta meg.

A Zsolnay név hallatán szinte mindenki ugyanarra gondol.

Megjelennek előttünk a gyönyörű, kézzel festett porcelánok, a szivárvány színeiben játszó eozinnal festett tárgyak, avagy a híres magyar épületek homlokzatdíszei.

A magyar szecesszió egyik legszebb példája a szlovák fővárosban a Kék templom, amelyet ugyancsak a Zsolnay gyár által készített kékes mázas cserepek és mozaikok díszítenek.

A Zsolnay porcelángyár egy igazi hungarikum sikertörténete.

Máig misztikum lengi körül a márkanevet, amely egy varázslatos, megismételhetetlen világot teremtett, s amelyet az egész világon ismernek.

A sikertörténet Zsolnay Vilmossal, a magyar kerámiaművészet legjelentősebb mesterével kezdődött. 1828. április 19-én született Pécsett. Szülei kereskedőnek szánták, de ő maga festő szeretett volna lenni. A gyár elődjét – a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát – Vilmos édesapja, Zsolnay Miklós alapította még 1852-ben. 1854-ben legidősebb fia, Ignác nevére íratta.

A műhely azonban nem bírta a piaci versenyt. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg, amikor 1865-ben átvette a vezetést Ignác bátyjától. Ő fejlesztette a Zsolnay manufaktúrát világhírű gyárrá. Addig kísérletezett különféle agyag- és mázfajtákkal, amíg az ország első művészi kerámiát készítő gyára nem lett az egykori kisüzemből. A gyár első hivatalos elismerését az európai kerámia seregszemléjének tekintett 1873-as bécsi világkiállításon érte el, ahol Zsolnay Vilmost az uralkodó Ferenc József-renddel tüntette ki, emellett bronzérmet és elismerő oklevelet is nyert.

Az 1878-as párizsi világkiállítás a tőkeszerzés mellett egyben a megmérettetés lehetőségét is kínálta. A siker hatalmas volt:

a Zsolnay kerámiák elnyerték a kiállítás aranyérmét, a Grand Prix-t, Zsolnay Vilmos pedig megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét. A sikert a gyár új kerámiája, a porcelánfajansz hozta meg.

A szecessziós szemlélet meghonosítása és térhódítása a legkiválóbb művészek (Apáti Abt Sándor, Mack Lajos) és az egyedülálló máztechnika, az eosin szerencsés találkozásának köszönhető.

Neves építészek (Lechner Ödön, Komor Marcell) látták meg a nagy lehetőséget a fagyálló Zsolnay pirogránit épületkerámia alkalmazásában. A Zsolnay gyárral szorosan együttműködve határozták meg a 19. század végi magyar szecessziós építészet színes mesevilágát. Ezenkívül a gyár művészei kutatták a keleti világ forma- és motívumkincseit, beépítve azokat a művészetükbe, de nyitottak voltak a legújabb stílusirányzatok felé is.

A gyár fejlődésében a külföldi szakembereken kívül a Zsolnay család tagjainak is része volt. Mind Vilmos, mind a gyermekei (Teréz, Júlia, Miklós) folyamatosan részt vettek a termékek minőségének javításában, a kínálat bővítésében, a kapcsolattartásban a vevőkkel. 1874-től az 1880-as évek végéig a Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia által tervezett magyaros és perzsa stílusú díszítmények voltak a Zsolnay manufaktúra legjellegzetesebb mintái.

Az ománi szultán 19. század végi, historizáló stílusban készült Zsolnay dísztárgyak újragyártását célzó megrendelése, a közelmúlt épületfelújításai mind azt bizonyították, hogy

a Zsolnay manapság is képes a múlt kiváló tárgyainak reprodukálására.

A múlt örökségének tiszteletben tartásával nem szabad megfeledkeznünk azonban a közelmúlt és a jelen nagy művészeiről, keramikusairól sem (Fürtös György, Török János, Nagy Márta), hiszen a Zsolnay márkanevet története során mindvégig az innováció és a kísérletezőkészség jellemezte.

Zsolnay Vilmos természetesen nemcsak magának, hanem hazájának is hírnevet szerzett világszerte. Nem sajnált időt, se pénzt, se fáradságot, hogy mindig valami újat, formabontót teremtsen. Korának legkiválóbb szakembereit, művészeit, építészeit gyűjtötte maga köré. A közös kezdeményezések és a közös munka pedig meghozta a gyümölcsét. Alkotómunkásságának legjelentősebb eredménye az eozin feltalálása 1885–1886 körül. Előállítják a Zsolnay jellegzetes termékének számító eozinmázat. 1893-ban üzemszerűen kezdik használni a fémesen fénylő eozint a szecessziós kerámiák bevonataként. A márka termékei több mint 160 éves kutató-fejlesztő munka és legfőképpen a hagyomány éltetésének eredményei, amik örök értéket jelentenek minden Zsolnay tárgy esetében.

2013-ban a Pécs Holding Zrt. újabb pályázatára a Magyarországon élő szír származású, svájci állampolgárságú építészmérnök-üzletember, Bachar Najari 2013 év elején többségi tulajdonosa lett a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt-nek. Bachar Najari elmondta, szeretnék megmutatni, hogy Magyarország ilyen kultúrát tud exportálni. Hangsúlyozta, hogy

a Zsolnay nem porcelán- manufaktúra, hanem kulturális termék.

A tulajdonos jelenleg új sorozatok fejlesztésén dolgozik, valamint a megrendelői körök bővítésén, újabb kereskedelmi kapcsolatok kialakításán Európában, a Közel-Keleten és az amerikai piacon is.

A vándorkiállítás a londoni kezdés után Bécsből érkezett Pozsonyba, ahonnan Erdélybe viszik, és két év alatt bejárja szinte az egész világot. A pozsonyi tárlat 2019. december 13-ig, hétköznapokon volt látogatható a Pozsonyi Magyar Intézet Épületében 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/50. számában.