Volt egyszer egy Monarchia
Az idén sajnálatos módon elmaradt a losonci Kármán Napok hagyományos rendezvénysorozata. A nagy múltú közművelődési rendezvény keretében láthatott volna a közönség a Volt egyszer egy Monarchia főcím alatt két kiállítást. A 100 éve szétszabdalt Ausztria–Magyarország városai és tájai elevenedtek volna meg 200 képeslapon, amelyeket 1895–1918 között postáztak, és magángyűjteményben fennmaradtak.
A kiállítás másik része, Régi idők fényképei és fényképészei békebeli, tehát 1914 előtti portrékat és csoportképeket mutatott volna be. A két nővérnek címzett, és általuk albumba rendezett Levelező-lapok, Üdvözletek, Grussok, Pozdravok a képeslapok koronkénti fejlődését is szemléltetik.
Az 1890-es évekből származó legrégebbieken rajzolt, festett képecskéken jelennek meg egy-egy helység épületei vagy tájrészletek. Mellettük olvasható cifra betűkkel, honnan származik az üdvözlet. Ugyancsak ezen az oldalon van a kézzel írott üdvözlet helye is. A túloldalon a nyomtatott LEVELEZŐ–LAP felirat alá kellett írni a címzést, a bélyeget pedig föléje ragasztani. Ennek a típusnak a fejlettebb változata volt, amelyen a mozaikot már fotográfiákból szerkesztették össze.
A századfordulón aztán megjelenik az egész oldalas, egyszínű fénykép is. Ennek fejlettebb változata lett a színezett fénykép, amely már a később állandósult és tulajdonképpen ma is használatos képeslapnak felelt meg.
A lapok származási helye az egész Monarchia területe, Prágától Lembergig (ma Lviv), Krakkótól a dalmát Raguzáig (ma Dubrovnik), annak köszönhetően, hogy a feladó (az esetek többségében a Magyar Királyi Államvasutak alkalmazottja) kedvezményesen vehette igénybe a Monarchia jól kiépített vasúthálózatát. A történelmi Magyarország területén 1911-ben 21 000 km volt a vasúthálózat teljes hossza.
A lapokat ugyanakkor közlekedéstörténeti érdekességként is értékelhetjük. Egy tihanyi anzikszot például a Balatoni Gőzhajózási Részvény Társaság „Baross” gőzhajóján pecsételtek le, míg egy másik, 1900. szeptember 15-én feladott lapon a nevezetes Császári Királyi Szab. Kassa – Oderberg (Bohumín) Vasút zsolnai állomása (németül Bahnhof Sillein) és pályaudvari vendéglője, a resti látható. A híres-neves mostari kőhidat ábrázoló 1904-es képeslap óhatatlanul Csontváry Kosztka Tivadar 1903-ban festett remekművét juttatja a szemlélő eszébe.
A Pozsony – Pressburg Koronázási dombtér - Krönungshügelplatz feliratú lapon még ott díszeleg Fadrusz János Mária Terézia-szobra. 1920 után a fehér márvány remekművet darabokra törték, másolatát tavaly a gácsi várkastély előtt állították fel.
A hagyományosnak mondható város- és tájképek között akadnak életképek, humoros jelenetek is, például az, amelyiken a budweisi (České Budejovice) főtéren egy hölgy kerékpárbalesetével derültséget kelt az urak körében. A lapon a következő felirat olvasható: Ein Momentbild vom Budweiser Ringplatz.
A legkülönlegesebb talán mégis az a két, 1904-ben keltezett, Drei Kaiserreichs-Ecke feliratú képeslap, amelyen három uralkodó – II. Vilmos német császár, II. Miklós orosz cár és I. Ferenc József osztrák császár és magyar király arcképe mellett a Német Birodalom, Oroszország és Ausztria–Magyarország hármas határának találkozási pontja látható, Krakkótól északnyugatra.
A kiállítás másik, Régi idők fényképei és fényképészei című részének tablóin korabeli újsághirdetések, fényképek hátoldalának cégjelzései alapján vonulnak fel előttünk a századforduló losonci fotográfusai: Halmy Béla, Kurzweil Frigyes, lovag Kempsky János, Hegedűs János, Németh Alajos, Gyurcsány Ernő, Bergtraun Dezső. Valamennyiük közül a legtovább az utóbbi működött. Szinte minden losonci családi albumban van néhány, a nagy-, déd-, vagy ükszülőket ábrázoló, Bergtraun nevével fémjelzett, kartonpapírra ragasztott, szürke vagy barna árnyalatú fotográfia.
Gyermekek, hölgyek és urak, tisztek és bakák portréi, esküvői képek, családi fotók, iskolai tablók és más csoportképek között időutazást tehetett volna az érdeklődő a trianoni békediktátum következtében eltűnt ország egykori polgárai társaságában.
Ebben a kollekcióban is akadnak különleges darabok, mint például özv. losonczi Szígyártó Sámuelné, született dömsödi hajósi Hajós Mária, egy békebeli nagyasszony portréja 1908-ból, vagy a Losonci Magyar Bádog- és Vasedény Zománcozógyár Rakottyay György és Társai tablója, amelyen a munkások között ott ül az alapító gyártulajdonos, Rakottyai György is.
1892. február 13-án a losonci Vigadóban a Ritter Toggenburg című operett előadása után lefényképezték a szereplőket, köztük a karmestert, ifj. Lehár Ferencet, aki 130 évvel ezelőtt állt a losonci 25. gyalogezred zenekarának élére.
Reméljük, a kiállítás, ha az égiek is úgy akarják, megvalósul egy későbbi időpontban.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/12-es számában.
