Vérfrissítés és ráncfelvarrás előtt a Csemadok

A napokban is több helyen tartanak emlékünnepségeket a Csemadok 75. évfordulójának tiszteletére, ahol elismerésben részesítik azokat, akik segítették a Csemadok-munkát, valamilyen formában részt vesznek benne. Igazából ez a közösségért végzett munka élteti a szervezetet, függetlenül azoktól a változásoktól, amelyeket háromnegyed évszázados léte során megélt.

A tisztújítás előtt talán az a legfontosabb feladat, hogy megtaláljuk azokat a személyeket, akik utánunk majd átveszik azt a bizonyos fáklyát. Nem csupán az általam is gyakran hangoztatott fiatalítást emelném ki, mert erre is rendkívül nagy szükség van, hanem azt, hogy aki vezető tisztséget kíván vállalni – helyi, területi vagy országos szinten – az legyen tisztában azzal, hogy ehhez nem elegendő a lelkesedés, a pillanatnyi eufória, hanem felelősségteljesen kell hozzáállni – mondja Sztruhár Izrael Diána, a Csemadok országos elnökségének a tagja.

Olyanokra van szükség, akik valamit már felmutattak a Csemadok-munkában és megtalálják a közös hangot az újoncokkal, akik szintén szeretnének részt venni a kultúra terjesztésében.

– Az alapszabályunk ugyan kimondja, hogy minden tag választhat és választható, de azzal nem árt tisztában lenni, hogy a szabadidőt és családdal töltött időt kell feláldozni a közösségi munkáért. Saját tapasztalatból tudom, hogy az ilyen, ingyenes munkába nehéz bevonni nemcsak a fiatalokat, de úgy általában a többséget. A tisztújítás során mindenképpen olyan embereket kell vezető pozíciókba javasolni és választani, akik vérfrissítést, változást hozhatnak a szervezet életében. Vannak jó példák, ahol a Csemadok vezetőségében helyet kapnak az intézményvezetők, a polgármesterek, a kultúrával kapcsolatos munkát végzők, úgy is mondhatnánk, a kultúrával megfertőzött emberek – fűzi hozzá.

A területi választmányok önálló jogi személyek, az alapszervezetek saját maguk is pályázhatnak különféle támogatásokra. A Csemadok tagjává váláskor mindenki kitölti a jelentkezési lapot és aláírja, s azzal jelzi, egyetért a szövetség programjával és az alapszabályával. Sztruhár Izrael Diána fontosnak tartja elmondani azt is, hogy a területi választmányok és a helyi szervezetek munkája függ az országos tanács határozataitól. Ezek kötelező érvényűek számukra, és nem tesz jót a szervezetnek, hogy egy-egy területi választmányon belül ellentétek vannak, néhányan önjáróvá válnak. Ez sokszor kivetül országos szintre is.

– A Csemadok alapszervezetek nem csupán a Csemadok-tagoknak szervezik az egyes eseményeket – könyvbemutatót, kiállítást, koncertet –, hanem a szélesebb közösségnek, akár egy egész településnek vagy egész régiónak. Ezért fontos, hogy olyanokat jelöljenek vezető tisztségbe, olyanok vállalják a megméretést, akik ehhez a munkához felelősségteljesen tudnak hozzáállni. A jövő évi tisztújítás kapcsán még a nyár elején megalakult egy bizottság, hogy javaslatokat dolgozzunk ki az alapszervezeti taggyűlések és területi konferenciák összehívására, illetve a tárgyalási és választási rendre vonatkozóan. Ezt elfogadtuk a szeptemberi országos tanács ülésén. Ennek értelmében az alapszervezetek 2024. december 1-től március 31-ig tartják meg évzáróikat, június végéig kerül sor a területi konferenciákra, és jövő év szeptember 20-án Ipolynyéken lesz az országos közgyűlés – teszi hozzá.

A felvidéki magyarság egyes régiókban már szórvány helyzetbe szorult, mint amilyen a Zoboralja, a Nagykürtösi járás vagy akár a Lévai járás északi része, de említhetjük a nagyvárosi szórványokat is – Pozsonyban és Kassán. A szórványprogrammal az volt a cél, hogy a Csemadok a maga kulturális eszközeivel ebben a helyzetben kulturális és szellemi kapaszkodót nyújtson, tudjuk meg Kiss Beátától, a szövetség országos elnökségének szórványért felelős alelnökétől.

A szórványnak több típusa van. Az egyik fajtára szép példa a Zoborvidék, ahol a nagy többségi tengerben, szigetként, néhány faluban él egy magyar közösség. A másik típusa a szórványnak pedig a nagyobb városokra jellemző, amikor is a szlovák tengerben vagy más nyelvet beszélő tengerben elszórtan élnek a magyarok. Léva tipikusan ilyen, ahol a 30 ezer lakosból már csak 2000 magyar, akik elszórtan élnek a városban. Az arányuk jelenleg 8 százalék.

Egyes források úgy határozzák meg a szórványt, hogy olyan térségek, helységek, ahol a magyarok 20, míg más források szerint 10 százalékban, vagy annál kevesebben élnek. A szórványra jellemző, hogy elveszíti politikai érdekérvényesítő képességét, például nincsenek önkormányzati képviselői és az anyanyelvhasználat visszaszorul az otthon, jó esetben az óvoda vagy iskola falai közé – sorolja a szórvány ismérveit.

– A szórványprogram szerves része a Csemadok programjainak, országos rendezvényeinek, azokon a szórványt képviselő kulturális csoportok is részt vesznek. Vissza szeretnénk hozni a vasárnapi iskola intézményét, ami a Covid miatt félbeszakadt. A Rákóczi Szövetség által biztosított iskolabuszok is nagy segítséget jelentenek, az érintett régiókban ennek köszönhetően kerültek magyar iskolába olyan gyermekek is, akik egyébként szlovákba mentek volna. Ennek egyik ékes példája a zoboralji iskolaprogram. De említhetném a szórványban működő népdalköröket vagy tánccsoportokat, melyeknek tevékenysége a járvány alatt félbeszakadt, megzuhant, és most érzékelem, hogy ismét elkezdik a munkát. Sokszor úgy, hogy a megfogyatkozott művészeti csoportok összefogtak és több községből álltak össze a tagok. Nekünk a Lévai járásban több Rozmaring éneklőegyüttesünk van, a járvány alatt itt-ott ezek megszűntek, vagy létszámban megcsappantak, és most van olyan is, amely több község énekeseit tömöríti.

Kiss Beáta szerint a helyi kisközösségeken áll vagy bukik a kulturális élet működtetése, ami még hatványozottabban érvényes a szórványban. Az is fontos, hogy a szórványban élők eljussanak a tömbben élő magyarok közé, ami leginkább a kulturális rendezvények apropóján valósul meg. Hangsúlyozza az összmagyarságban való gondolkodást, ami a nemzetpolitika alapja és amely abból indul ki, hogy minden magyar számít, akár az anyaországban él, akár kisebbségben, akár szórványban.