Új helyszíneken a Felföldi tájolóval
Idén harminchárom epizóddal bővül a Közép- és Észak-Szlovákiában található magyar vonatkozású műemlékeket, történelmi emlékhelyeket bemutató Felföldi tájoló című filmsorozat.
A Szlovákiában magyarok által lakott területek, és a magyar történelmi és/vagy kulturális vonatkozásokkal bíró területek nem esnek egybe. Ez a megállapítás, sajnos, régóta evidenciaként kezelhető, legfeljebb a nemrégiben közzétett népszámlálási adatok adhatnak neki további szomorú aktualitást.
A Felföldi tájoló sorozat megálmodói nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy a XXI. század embere számára is fogyasztható módon mutassák be azokat a felvidéki, magyar kötődésű emlékhelyeket, amelyek magyar vonatkozásai már csak a tárgykultúrában manifesztálódnak.
– A témát ezúttal nem nagyon kellett keresni, csak oda kellett utazni, a magyar vonatkozású emlékek ott voltak – árulta el Sztruhár Izrael Diána, a sorozat szerkesztője, és egyik arca, amikor a műsor koncepciójának kialakulásáról kérdeztem.
– Körmöcbányán, Besztercebányán, Szakolcán éppúgy, mint Pöstyénben vagy az Úrvölgyben. Nem azzal a szándékkal készítettük ezeket az útifilmeket, hogy valami újat fedezzünk fel. A magyar tárgyi emlékek ezeken a településeken évszázadok óta ott voltak, csak rájuk kellett irányítani az utóbbi évtizedekben esetlegesen megkopott figyelmet. – Fogalmaz Sztruhár Izrael Diána.
Ma azonban már lényegesen kevesebben olvasnak útikönyveket, mint ahányan filmeket néznek, így nyilvánvaló volt, hogy az ismeretterjesztés eszköze a mozgókép lesz.
– A Magyarság Háza megbízásából forgattunk három útifilmet, Pozsonyról, Selmecbányáról és Bazinról Korpás Árpád idegenvezetővel. A filmkészítés során merült fel annak a gondolata, jó lenne olyan, további szlovákiai helyszíneket bemutatni, amelyeknek vannak magyar vonatkozásai. Ez adta meg a kezdőlökést – idézte fel a sorozat születésének körülményeit Sztruhár György szerkesztő, producer.
A stáb csaknem kizárólag pozitív élményekről tud beszámolni a forgatással kapcsolatban. A jelenlegi lakosok nyitottan, segítőkészen fogadták őket, elutasítással sehol nem találkoztak. Azt is megtapasztalták azonban, hogy a helyiek gyakorta nincsenek tisztában azzal, lakhelyük egykor milyen történelmi jelentőséggel bírt.
A sorozat készítői éppen ezért az elkészült részeket szlovák feliratokkal ellátva is közzéteszik, egy másik lehetséges történelmi nézőpontot is felkínálva a szlovákoknak, akiknek a szlovák oktatási rendszer sajátosságai miatt legfeljebb, ha elméleti esélyük volt arra, hogy a magyar narratívával találkozhassanak. Bár a ma már csaknem kizárólag szlovákok által lakott településeken forgatva hozzájárultak ahhoz, hogy a filmek szlovák ajkú szereplői akár újragondolhassák önnön identitásukat.
– Szakolcán forgatva az idősebbek kivétel nélkül tudtak magyar szavakat, mondatokat, jellemzően a nagyszülőktől. Garamszegen járva pedig, a helyi evangélikus lelkész, akivel előzőleg szlovákul beszélgettünk, miután megtudta, hogy magyar sorozatot forgatunk, magyarra váltott. A nyelvhasználat hiánya miatt kissé törve, de érthetően, és nyelvtanilag szabályosan használta a magyart – eleveníti fel Sztruhár Izrael Diána.
Látva a Dél-Szlovákiában egyre szűkülő magyarok lakta sávot, olyan mentális állapotban, amikor annak kell örülni, hogy csak harmincezerrel lettünk kevesebben, fontos lehet, hogy tágítsuk szemhatárunkat, és legalább szellemiekben próbáljuk újra belakni azokat a régiókat is, ahonnan demográfiailag, kulturálisan és nyelvileg kiszorultunk a főhatalomváltást követő egy évszázad során.
A rendszerváltás óta szerencsére szakmai szinten is történt elmozdulás a korábbi, gyakran szűkkeblű, nem ritkán túlzó módon fehér-kék-piros nézőpontról, bár azt fontos megjegyezni, a helytörténeti kutatásokban a rendszerváltás olyan értelemben nem tekinthető éles választóvonalnak, hogy azt megelőzően is születtek tisztességgel megírt szlovák nyelvű helytörténeti szakmunkák.
– Ma már jobb a helyzet, mint a két világháború között, vagy a kommunizmus éveiben volt. Az elmúlt harminc évben nagyon sok szlovák helytörténeti monográfia is napvilágot látott, amelyeknek sikerült meghaladni az előző időszakokban esetenként erőteljesebben érvényesülő nacionalista látásmódot – mondta Korpás Árpád idegenvezető, a műsorfolyam kalauza.
– Az is fontos, hogy a sorozattal sikerült bekerülni egyes oktatási intézményekbe. A filmek nem hosszúak, egy tanórán meg lehet nézni, és átbeszélni egy-egy részt. Ezzel talán megakadályozhatjuk, hogy történelmünk bizonyos fejezetei feledésbe merüljenek – tette hozzá.
Az eddig elkészült 14 kisfilm a ma7.sk-n tekinthető meg. Sztruhár György elmondta, a Felföldi tájolóról, indulása idején egy rétegsorozatként gondolkodtak. Őket is meglepte a heves fogadtatás, a filmeknek többezres nézettsége van, a legnépszerűbb részt mintegy 15 ezren látták.
– Nincs olyan nap, hogy legalább egy, de inkább több megkeresésre ne kellene reagálnunk. De hívtak bennünket bemutatókra, iskolai rendhagyó történelemórákra. Sajnos, a megkeresések egy részének a járványügyi korlátozások miatt nem tudtunk eleget tenni, mint ahogy a forgatási helyszínek egy részére is hasonló okokból nem sikerült eljutnunk. De bízom benne, hogy idén ezeket pótolni tudjuk – tette hozzá.
Sok olyan jellegű visszajelzés is érkezik a készítőkhöz, hogy a nézők a Felföldi tájoló nyomán választottak maguknak úticélt a kirándulásaikhoz, célzottan keresve fel az északi régiók magyar vonatkozású emlékhelyeit. Ez a műsorfolyam egyik nem titkolt célja volt, bár a rádöbbenés élményeiről beszámoló visszacsatolások sokasága a szerzőket is meglepte.
Az alkotók az eddigi ismeretterjesztő törekvéseiknek további formákat is szeretnének adni. A közeljövőben megújul a Felföldi tájoló honlapja, amelyen nemcsak az elkészült filmek lesznek elérhetők, hanem a közeljövőben szintén elérhetővé váló mobilalkalmazással egyetemben a települések története is feldolgozásra kerül. A filmek mellett mindez kiegészül a történelmi, művelődéstörténeti, kulturális és ipartörténeti emlékhelyekkel, az ezekhez vezető GPS-koordinátákkal, képgalériákkal.
Egy negyedéves Felföldi tájoló utazási magazint is kiadnak, amely a Magyar7-tel fog eljutni az olvasókhoz. Ezzel a készítők az online módon nem, vagy nehezebben elérhető korosztályhoz szeretnék eljuttatni a filmekben, honlapon és az appban található információk egy bizonyos szegmensét.
Ugyanakkor, az első évad tapasztalatait felhasználva, a filmek vizuális látásmódján is szeretnének módosítani.
– A közösségi médiában elérhető statisztikák azt mutatják, hogy a sorozattal elsősorban a 40 év felettieknél sikerült „betalálnunk”. Dolgozunk azon, hogy az elérhető korosztályt lejjebb tudjuk vinni. Ehhez más filmnyelvre is szükség lehet. A második évad filmjei rövidebbek, dinamikusabbak lesznek, a narrációban pedig hangsúlyosabbá válik a „storytelling” – árulta el Sztruhár György. Biztató, hogy a készítőknek sikerült elérni az iskolákat. Azonban céljuk az is, hogy az együttműködést az osztálytermekből átvigyék a „terepre”, lehetőséget biztosítva az érdeklődő oktatási intézményeknek, hogy a Felföldi tájolóhoz társuló, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által támogatott diákutaztatási program keretében a gyerekek eljuthassanak a filmek által már megismert helyszínekre, ezáltal erősítve magyar identitásukat, és kötődésüket tágabb szülőföldjükhöz. Általánosságban elmondható, hogy sok gyermek úgy fejezi be az alapiskolai tanulmányait, hogy még nem járt Pozsonyban. Ennek leggyakrabban anyagi okai vannak.
– Pozsonyról a sorozatban három önálló rész fog készülni 2022-ben. Ennek kapcsán szeretnénk, hogy több száz gyermek eljusson a fővárosba, leginkább az ország középső és keleti részéből, akiknek erre egyébként nem, vagy csak nagy anyagi áldozatok árán lenne lehetőségük
– mondta Sztruhár György azzal, hogy a sorozat által megismert helyszíneken a gyermekek természetesen szakszerű kalauzolás mellett látogathatnák meg a mára nyilvánvaló módon feledésbe merült magyar emlékhelyeket.
A sorozat filmjei a ma7.sk portál videószekciójában tekinthetők meg.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/6. számában.
