Több stand és aránylag nagy érdeklődés jellemezte az idei Könyvhetet
Idén 93. alkalommal rendezték meg a magyar fővárosban az Ünnepi Könyvhetet. A négy napig tartó rendezvény főnapjának számító szombaton már a délelőtti órákban nagyobb volt a mozgás a szokásosnál a Vörösmarty téren és a környező utcákban elhelyezett könyvstandok táján, délutánra pedig még inkább megnőtt a könyv budapesti ünnepére kilátogató emberek száma.
A felvidéki írók közül is többen dedikálták a könyveiket a szombati nap folyamán, aki kijött a szlovákiai magyar kiadók Deák Ferenc utcában elhelyezett standjához, találkozhatott is az íróink-költőink közül többekkel is. Dedikálta a könyveit szombaton például Tóth László, Aich Péter, Dunajszky Géza, Lampl Zsuzsanna, Fellinger Károly, Zirig Árpád, Póda Erzsébet és Száraz Pál is. Ami újdonságnak számított, hogy idén először a szlovákiai magyar kiadóknak külön könyvstandjuk volt.
„Először fordult elő, hogy a felvidéki magyar szerzőknek önálló könyvsátruk volt - mondta portálunknak Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) elnöke - mi felkínáltuk az összes szlovákiai magyar szerzőnek és az összes kiadónak a lehetőséget, hogy a sátrunkban bemutassák a kiadványaikat, dedikálhassák a könyveiket, ennek az anyagi vonzatait mi fedeztük, hogy minél nagyobb létszámban itt lehessenek a felvidéki magyar szerzők” – mondta a SZMÍT elnöke hozzáfűzve, többen éltek ezzel a lehetőséggel, mások viszont nem. Körülbelül 25-26 szerző jelentkezett, hogy szeretne eljönni és dedikálni a könyvsátruknál a négy nap alatt, ami a SZMÍT elnöke szerint nagyon szép szám.
„Ha visszaemlékezünk a covid-időszakot megelőző évekre, ennyi hazai szerző a budapesti Ünnepi Könyvhéten soha nem volt, ami mindenképpen jó dolog, idén nagyon erős jelenléte van a Könyvhéten a felvidéki magyar irodalomnak” – mondta Hodossy Gyula hozzátéve, azon kívül, hogy a felvidéki szerzők az ő sátruknál dedikáltak, voltak, akik más kiadók könyvstandjainál is aláírtak könyveket, mert ott jelent meg a kötetük.
A látottak alapján az emberek meg-megálltak a felvidéki magyar szerzők könyvsátránál, érdeklődtek egy-egy könyv iránt, elbeszélgettek az éppen dedikáló szerzőkkel, vásároltak is könyveket, és a Magyar7 hetilap egy-egy példányát is szívesen elvitték magukkal.
Tóth László pénteken és szombaton is dedikálta a könyveit, mint mondta, két új könyve jelent meg a Könyvhétre, ezek közül az egyik a Gondolat Kiadónál A világ közepe címmel, ami egy prózakötet, a másik pedig a Magyar Napló Kiadónál a szlovákiai magyar tárgyú irodalom és művelődéstörténeti tanulmányaiból egy válogatás Hagyomány és identitás címmel.
Olvasta, hogy itt leszek, és elhozta az 1971-es első kötetem és az azt követő második, harmadik kötetemet, amelyek a nyolcvanas évekig jelentek meg. Zavarba ejtő volt találkozni a „múltammal”... Ritkán ilyennel is találkozik az ember, hogy a múltból többen emlékeznek rá, mint a jelenből” – fűzte hozzá Tóth László.
A Covid előtt inkább csak a Vörösmarty téren összpontosultak a könyvsátrak, idén kicsit szétszórták a pavilonokat, vannak sátrak a Deák Ferenc téren, de a Vigadó téren is, és végig a Duna-korzón, majdnem az Erzsébet hídig, így nehezebb a látogatottságot felmérni, mondta Tóth László hozzáfűzve, péntek délután, amikor nem verte el az eső a rendezvényt meg szombaton is minden pavilonnál voltak érdeklődök szép számmal.
S valóban szombat délutánra voltak olyan könyvsátrak, ahol hosszú, kígyózó sorban álltak a dedikálásra váró emberek, ami, minden bizonnyal, jól eső érzéssel töltötte el az irodalomkedvelő emberek szívét:
nincs még veszve minden, vannak még sokan, akik szeretnek olvasni, gondolták velem egyetemben ennek láttán nyilván többen is.
Dunajszky Géza is elégedetten dedikálta a Felszántott (tömeg)sírok című könyvét, alíg, hogy megérkezett, jóformán lepakolni sem volt ideje.
– mondta hozzáfűzve, régóta követi az írói tevékenységét a szóban forgó olvasója, s eddig minden megjelent könyve ott van már a könyvespolcán dedikálva. „Különösen örültem annak, hogy nemcsak az idősebbek, ismerősök érdeklődtek a könyvem iránt, hanem a fiatalok közül is többen, például az a kőbányai fiatal olvasóm, aki szinte mindent tudott a háború utáni beneši atrocitásokról, s még egy író-olvasó találkozóra is meghívást kaptam tőle” – fűzte hozzá.
A mai dedikáló szerzőink egyike volt Aich Péter is, aki azt mondta, egy kicsit vegyesek most az érzései. „Éppen azon gondolkodtam, hogy mi most itt ünnepeljük a kultúrát, miközben a szomszédban lövöldöznek, s az első dolog, amitől ilyenkor elvesznek, az a kultúra, holott éppen a kultúra volna az egyetlen, amivel az ilyen őrültséget, mint a háború kibekkelhetnénk valahogy” – mondta. A kiadó a legutóbb megjelent könyvét hozta el ide, amelynek a címe Gyere velem, ami egy kultúrtörténeti barangolás Európában, valamint néhány régebbi könyvét is.
Nekem azonban még éreznem kell a könyvet, forgatni a papírlapokat, e-könyveket képtelen vagyok olvasni” – mondta hozzáfűzve, a lényeg azonban mindenképpen az lenne, hogy az emberek olvassanak, aminek a szókincs gyarapodása szempontjából is rendkívül nagy jelentősége van, pedagógusként is azt tapasztalta, hogy az olvasás hiánya érezhető a fiatalabb generáció szókincsén is.
Annál is inkább jó volt látni a sok fiatalt, aki kilátogatott a Könyvhétre. Azon kívül, hogy tudomást szerezhettek itt a könyvújdonságokról, vagy dedikáltathatták a frissen megvásárolt könyveket és elbeszélgethettek a szerzőkkel is, a felállított színpadokon pódiumbeszélgetéseket és könyvbemutatókat is hallhattak az egyes könyvújdonságok szerzőivel vagy alanyaival.
A szombat délelőtti programon két országosan ismert személyiség is kiült a színpadra egy beszélgetés erejéig, akik maguk ugyan nem írók, de róluk, az életükről vagy a velük megesett történetekről születtek könyvek. Az egyikük Béres Ilona a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő volt, aki néhány nappal ezelőtt töltötte be a 80. életévet, vele Ablonczy László a Jelen-lét színpadon, filmvásznon – Béres Ilona, a Nemzet Művésze címmel megjelent könyvéről folyt a beszélgetés. A másik pedig Gálvölgyi János színművész volt, akiről Hivatalos rajongó – Gálvölgyi János címmel jelent meg a Könyvhétre egy kiadvány.
