Sugárzott belőle a jelentékenység
A jeles novellista, Hunyady Sándor (1890–1942) Kolozsvárott ismerte meg az akkoriban a városban professzorként működő Fejér Lipót (1880–1959) matematikust, aki már fiatal korában nemzetközi hírű tudósnak számított. Egyebek mellett ezt jegyezte fel róla: „Kis termetű ember volt, borotvált arca is olyan volt, mint egy dacos, pisze, élénk kisfiúé, akire tréfából magas gallért és szűk, fekete zsakettet adtak. Volt benne valami tanári a ruhája miatt, és valami művészi, ahogy a haját viselte. Nem a modorával vagy a külsejével, valami mással követelte meg a figyelmet és a tiszteletet. Valahogy sugárzott belőle a jelentékenység…”
Az író ugyan nem sokat értett a matematikából, de jó megfigyelő és emberismerő volt. Fejér Lipót nemcsak iskolateremtő tudós, hanem nagy zene- és irodalomszerető ember is volt, akinek egyik legjobb barátja éppenséggel Ady Endre volt, de Török Gyula (1888–1918) regényíróval is gyakran beült a kolozsvári New York kávéházba, ahol elsősorban az irodalomról és a zenéről folyt a szó. Jó viszonyban volt Bálint Lajos (1886–1974) dramaturggal is, aki több kedves történetet jegyzett fel Fejér Lipótról.
1910-ben nemzetközi matematikai kongresszust rendeztek Budapesten, ahol számos kiemelkedő tudós vett részt, többek között Henri Poincaré
(1854–1912) francia matematikus és fizikus. Amikor belépett az előadóterembe először, Fejér Lipótot kereste, őt azonban „elfelejtették” meghívni. Támadt erre nagy sürgölődés és a szervezők táviratot menesztettek Kolozsvárra, hogy a professzor úr azonnal üljön vonatra, mert várják őt. A megjelentek közül valószínűleg egyedül Poincaré tudta, hogy kiről is van szó, elvégre a francia tudományos folyóiratokban akkor már több dolgozatát olvasta.
Ezzel kapcsolatban érdekes adalék, hogy Fejér Lipótot a gimnáziumban majdnem megbuktatták francia nyelvből, mert a tanára nem találta kielégítőnek a tudását, jóllehet ő már akkoriban franciául közreadott néhány matematikai dolgozatot, míg osztálytársai csak a leckét magolták be és adták elő a kötelezőt. Végül „jobb belátásra jutottak és beírtak neki hármasokat”.
De ha még korábbra megyünk vissza az időben, akkor meglepődve olvassuk egy visszaemlékezésben, hogy valamelyik iskolából azért vette ki az édesapja, mert „buta volt matematikából”. Egyébként is nagyon pajzán gyerek volt, zsidó származású lévén (eredeti vezetékneve Weisz volt) héber hittanórára is járnia kellett, de a téma nem nagyon érdekelte, inkább a padtársával beszélgetett. Ez viszont módfelett feldühítette a tanárát, aki mérgében Lipót fejéhez vágta a hittankönyvet. Később a professzor nevetve mesélte: „Szerencsére nem történt nagy baj. Csak Mózes Öt könyve volt!”.
1944 karácsonyán egy honvédtiszt az utolsó pillanatban mentette ki őt abból a csoportból, amelyet a nyilasok a Dunába akartak lőni. Ottlik Géza írta róla: „Kívülállónak nem lehet elmondani, hogy milyen volt Fejér Lipót. Óriás volt. Földöntúli vigasztalás a puszta lénye. Aki nem ismerte, az valamit nem tud a világról, és sohasem fogja megtudni.”
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/9. számában.
