Osvát Ernő tragédiája
A 20. századi magyar irodalom alakulását jelentősen meghatározó Nyugat folyóirat egyik alapítója és éveken át főszerkesztője volt a 150 éve született Osvát Ernő (1876–1929). „A Nyugat hasábjain való megjelenés egyet jelentett az ’íróvá avatással’. Nem véletlen, hogy Osvátot gyakran nevezik az írók nevelőjének – olyan szerkesztő volt, aki nemcsak kiválasztotta, hanem formálta is a tehetségeket” – írja Kibelbeck Mara Osvátot méltató írásában. A modern magyar irodalom klasszikusait fedezte fel és indította el a pályán, többek között Móricz Zsigmondot, Babits Mihályt, Németh Lászlót, Füst Milánt, Kosztolányi Dezsőt és másokat.
Ady Endrét minden támadás ellen igyekezett megvédeni. Egyszer Hatvany Lajossal, a Nyugat és a magyar írók, elsősorban Ady Endre mecénásával támadt nézeteltérése, éppen Ady miatt, aminek párbaj lett a vége. Szerencsére egyiküknek sem esett baja. Kaffka Margitot is ő fedezte fel, sőt kapcsolatuk több volt egyszerű barátságnál, de később Osvát elhidegült, emiatt az írónő intrikálni kezdett ellene.
Aki magyar irodalomból érettségizett, minden bizonnyal hallott és tanult róla, viszont magánéletéről és családjáról nemigen beszéltek a tanárok, talán ők sem tudták, milyen tragikusan alakult életének utolsó évtizede. Kétségtelenül szigorú, de a tehetségeket felismerő és támogató szerkesztő volt, aki még a nyílt vitákat is vállalta, ha valakit alaptalanul megbíráltak, illetve, ha az általa tehetségtelennek tartott szerzőt megpróbálták „szalonképessé tenni”.
Feltehetően mindez közrejátszott abban, hogy 1927 májusának egyik napján az asszony feketébe öltözött és a Farkasréti temetőbe ment, ahol egy sírnál mérget ivott. Így találtak rá, kórházba szállították, de meghalt. Ez a tragikus esemény Osvátot is mélyen megrázta, búskomor lett, lelki állapotát azonban igyekezett titkolni a lánya előtt, vidámságot erőltetve magára és nagy szeretettel gondoskodott róla. Sajnos a betegség egyre jobban elhatalmasodott és 1929. október 28-án az esti órákban Ágnes utoljára vett lélegzetet. Előtte még azt suttogta, hogy „elmegyek édesanyám után, gyere édesapám, imádkozzunk!” Mint feljegyezték, közösen elmondták azt az imát, amit a lány még négyévesen tanult meg az apjától. A szobában ott volt a lány gondozója is, akinek Osvát jelezte, hogy szeretne egyedül maradni a lányával.
Az ápolónő kiment, de telefonált az Újság szerkesztőségébe, ahol Osvát barátját, Elek Artúrt kereste, de ő nem tartózkodott ott, sőt a közeli kávéházban sem. Közben Osvát magára zárta a szoba ajtaját, majd elővette pisztolyát és szíven lőtte magát. A lövés hangjára az ápolónő férje betörte a szoba ajtaját és Osvátot vérző sebbel az ágy mellett találta. A mentők a súlyosan sebesült férfit a Rókus kórházba szállították, ahol röviddel később meghalt.
Az is kiderült, hogy Osvát tudatosan készült a halálra, több búcsúlevelet is találtak az asztalán, amelyeket rokonainak és barátainak írt. Ezekben jelezte a szándékát, és meg is indokolta. Babits Mihály Osvát halála másnapján a következőket mondta: „Sorsa, mint egy görög tragédia. Megrázó, sivár és szép.”
Megjelent a Magyar7 2026/20. számában.
