Mikes Kelemen, a csalódott szerelmes
A Rákóczi-féle szabadságharc bukását (1711) követően a nagyságos fejedelem előbb Franciaországban, majd 1717-től az Oszmán Birodalomban, Rodostóban élt egy viszonylag népes emigráns csapat vezetőjeként. Sokan, akik vele indultak a száműzetésbe, feleségükkel együtt követték II. Rákóczi Ferencet (1676–1735).
Így Bercsényi Miklós (1665–1725) kuruc főgenerálissal tartott szépséges neje, Csáky Krisztina (1654–1723) is, akit vépi Vénuszként emlegettek. Ő már a jeles katona második felesége volt, miközben Bercsényi már a harmadik férje volt. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Rákóczit nem követte a felesége, Hesseni Sarolta Amália, jóllehet egykor „szenvedelmes lángolással” imádta a szép, életerős férfit, de arra már nem vállalkozott, hogy ő is a számkivetést válassza, inkább Párizsban maradt, élvezve a királyi udvar kellemes világát.)
Mint ismeretes, a rodostói magyar „kolóniának” a fejedelem íródeákja, Mikes Kelemen (1690–1761) is a tagja volt, akit a Porta időnként különböző diplomáciai feladatokkal is megbízott. Később, már jóval Rákóczi halála után, 1758-ban a szultán őt nevezte ki a számkivetésben élő rodostói magyarok vezetőjének. Ehhez még tábornoki rangot és magasabb ellátmányt is kapott. Ezt nyilván azzal is kiérdemelte, hogy az „eredeti” csapat utolsó tagja volt, hiszen a környezetében élők már évekkel később érkeztek, nem Rákóczi kísérőiként.
Mikes Kelemen 1717 októbere és 1758 decembere között 207 fiktív levelet írt egy kitalált P. E. grófnénak címezve, aki „állítólag” Konstantinápoly közelében élt. Hogy hogyan került a Törökországi levelek cím alatt ismertté vált gyűjtemény magyar földre, nem tisztázott, de az bizonyos, hogy a komáromi születésű Kultsár István (1760–1828) adta ki Szombathelyen 1794-ben.
Mikes Kelemen már igen fiatalon Rákóczi szolgálatába állt, és bokros teendői közepette feltehetően nem nyílt alkalma családot alapítani. Rodostóban viszont ott élt Bercsényiék egykori tiszttartójának, Kőszeghy Pálnak (1665–1703?) igen korán árvaságra jutott két gyermeke: János és Zsuzsanna; a lány valamikor 1700 körül született. Zsuzsa afféle udvarhölgy volt és bár a szemtanúk leírása szerint nem volt különösebben szép, de „módfelett okos” volt.
Mikes egy idő után beleszeretett Zsuzsikába. Naponta vitt neki egy-egy piros rózsát, sőt „aranyosvágású papirosra írt” verseket is. Csáky Krisztina örömmel fogadta ezt az érdeklődést, és támogatta is a két fiatal kapcsolatát. De mielőtt ez beteljesedett volna, a grófnő 1723-ban váratlanul elhunyt. Bercsényit nagyon megviselte szeretett felesége halála, sokszor kiballagott a közeli ciprusligetbe, ahol órákig siratta a hitvesét.
Mondják, hogy Zsuzsannát nem annyira a Bercsényi iránti szerelem, mint inkább az a cél vezérelte, hogy grófné lehessen. Ezt ma már aligha lehet eldönteni. Tény viszont, hogy amikor Bercsényi 1725. november 6-án (300 éve) 59 évesen elhunyt, Kőszeghy Zsuzsanna elhagyta Rodostót és Lengyelországban telepedett le. Mikes Kelemen sem tudta visszatartani, inkább azon kesereghetett, mennyire kiismerhetetlen a női lélek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/47. számában.
