Latinovits, Bujtor, Frenreisz
Az elsőt, a Színészkirályt a mai fiatalok már nem ismerhetik a színpadról, hiszen idén volt 49 éve, hogy tragikusan fiatalon, 45 évesen, tragikus körülmények között, vonatbalesetben életét vesztette. Sajnos már nem él a színész-rendező Bujtor István sem, aki 67 éves korában, immár 16 éve távozott az élők sorából. Bár Frenreisz Károly rockzenész sem fiatal már, hiszen idén tölti be a 79. életévét, de bízzunk benne, hogy az ő neve még a mai fiatalok számára is ismerősen cseng. Zenei karrierje során a Metró, az LGT, illetve a Skorpió együttesben játszott. Ők hárman testvérek, ráadásul Gundel unokák.
Anyjuk, Gundel Katalin első házasságából született Latinovits Zoltán, második házasságából pedig a két fiatalabb fiú, István és Károly. Az utóbbi kettő csak azért nem viselte ugyanazt a vezetéknevet, mert amikor István 21 évesen megkapta első filmszerepét Máriássy Félix Karambol című filmjében, arra kérte a rendező, válasszon magának egyszerűbb, könnyebben megjegyezhető művésznevet. István ekkor lett ükapja után Bujtor.
Édesanyjuk, Katalin volt Gundel Károly, a neves budapesti vendéglős legidősebb gyermeke, aki 1930-ban házasságot kötött Latinovits Oszkár földbirtokossal. Egy évvel később megszületett fiuk, Zoltán, mégpedig a híres étteremben, épp Krúdy Gyula törzsasztala közelében. Az apa azonban a fia születése utáni napon elhagyta feleségét és gyermekét, majd 1932-ben hivatalosan is elváltak. Katalin 1941-ben újra férjhez ment, Frenreisz István belgyógyász-kardiológushoz, akitől István és Károly született. A kamasz Latinovits szerette féltestvéreit, bár a nagy korkülönbség és a gyermekkori trauma miatt mindig volt közöttük egyfajta távolságtartás.
Latinovits Oszkár ezerholdas földbirtokos volt a szerb határ menti Madaras környékén. A család Ferenc Józseftől kapta a nemesi címet. A falu templomában a mai napig látható a Latinovits ősök sírlapja. Latinovits Oszkár nem volt sikeres gazdálkodó, sokkal inkább a zongorázásban és a kártyázásban lelte örömét. Talán épp azért vette feleségül a tehetős Gundel lányt, mert abban bízott, hogy apósa majd anyagilag is támogatja. Miután azonban kiderült, hogy egyedül kell eltartania családját, inkább megfutamodott a feladat elől. Elkótyavetyélte ősei birtokait, egy budapesti nyolcadik kerületi bérház pincéjében tengődött fűtőként, és nyomorban halt meg az ötvenes évek közepén.
Színészi ambíciói hamar megmutatkoztak. Hároméves kora óta szavalt, műegyetemi évei alatt is folyamatosan mondott verset, s végül a magyar előadóművészet egyik halhatatlan alakjává vált. A gimnáziumi színkörben, egy epizódszerepben Bajor Gizi is felfigyelt tehetségére, aki az előadás végén azt üzente az akkor tizennyolc éves fiúnak, hogy "magának feltétlenül színésznek kell lennie!" Ezt megelőzően viszont Zoltán volt kőműves tanuló, asztalos és hídmunkás, végül építészmérnöki diplomát szerzett 1956-ban. Még ugyanebben az évben, augusztus elsején indult színészi pályafutása a debreceni Csokonai Színházban, amely harminc évvel később a Fővárosi Operettszínházban fejeződött be.
Latinovits Zoltán nehezen értett szót a hatalom képviselőivel és színházi feletteseivel, ráadásul hajlamos volt a depresszióra is. Volt egy elképzelése a számára ideális színházról, de azt nem tudta megvalósítani. Idegei felőrlődtek, egyre gyakrabban került kórházba. Utolsó éveiben ritkán foglalkoztatták, hiszen depressziós időszakai egyre hosszabbak és mélyebbek lettek. Utoljára az Operettszínházban Békeffi István A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című zenés játékában lépett színpadra, de erejéből már csak kilenc előadásra tellett.
Leutazott családi nyaralójukba, Balatonszemesre, ahol 1976. június 4-én a pályaudvarról kigördülő vonat kerekei elé lépett. Máig vitatott, hogy ezt az öngyilkosság szándékával tette-e, vagy halálos baleset áldozata lett. Sem szerelme, sem édesanyja nem hitte el, hogy öngyilkos lett.
Ezt támasztja alá az a tény is, hogy halála napján édesanyjának megígérte, csak kiszellőzteti a fejét, azután jön vacsorára, illetve ezen a napon vázolta fel levélben barátjának, Cserhalmi Györgynek a terveit a jövőre nézve. Latinovits Zoltán a balatonszemesi temetőben nyugszik, a településen 1984 óta működik a Latinovits Zoltán Emlékmúzeum. Az épülethez, amelyben működik, Latinovitsnak nem volt személyes kötődése. A múzeum azzal a céllal nyílt, hogy felidézze a színész életútját, bemutassa bizonyos személyes tárgyait: kitüntetéseit, a halála napján Cserhalminak írott levelét, fotókat, írásokat, dokumentumokat.
A budapesti Piarista Gimnázimba járt, de a József Attila Gimnáziumban érettségizett kitűnő tanulmányi eredménnyel, ennek ellenére nem vették fel az orvosi egyetemre. Egy évig segédmunkás és pincér volt, majd felvételt nyert a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakára, ahol évfolyamtársa volt például Medgyessy Péter egykori miniszterelnök is. 1966-ban szerzett diplomát, de ahogyan bátyja, ő sem dolgozott a tanult hivatásában. Előbb vidéki színházak szerződtették, majd 1976-ban a Vígszínház tagja lett. Két évvel később a Mafilmhez került, 1989-ben pedig a székesfehérvári színházhoz szerződött.1993-tól ő lett a Mahír Film Kft. vezetője. 2007-ben megválasztották a veszprémi Petőfi Színház igazgatójává.
Négy évtizedes pályafutása alatt színpadi színészként, filmszínészként és rendezőként is bemutatkozott, sőt forgatókönyveket is írt. Megkapta a Balázs Béla-díjat, később a Magyar Filmkritikusok Díját is. Leginkább saját filmjeiben nyújtott alakításai maradtak meg a nézőkben. Híres filmjei a Pogány Madonna, a Csak semmi pánik, Az elvarázsolt dollár, a Hamis a baba, illetve a Zsaruvér és csigavér. Gyakran kölcsönözte hangját Bud Spencernek is. Szenvedélye a vitorlázás volt, amelyben hatszoros magyar bajnok lett.
2009. július 31-én váratlanul a Veszprém Megyei Kórházba kellett őt szállítani, ahonnan a budapesti Állami Egészségügyi Központba került, hogy ott folytassák rehabilitációját. Egy nappal később azonban meghalt. A központ igazgatójának közlése szerint tüdőembólia, keringési és légzési problémák okozták halálát. Özvegye viszont azt nyilatkozta, hogy Bujtor István halálát Candida-fertőzés okozta, de azóta sem tud erről részleteket a nagyközönség.
Katalin második fiát 99 éves korában veszítette el, de az időskori demenciával küzdő Tinka néninek nem merték elmondani a szomorú hírt. Legkisebb fia, Frenreisz Károly rockzenész akkor nyilatkozta: „Anyánk már elvesztette az egyik fiát. Mivel a memóriája nem volt már jó, meg mertem tenni, hogy nem mondtam el neki, amikor István meghalt. Aznap éjjel, amikor István meghalt, édesanyám elkezdett kiabálni, hogy ez nem lehet igaz, ez nem lehet igaz!"
Érdekesség, hogy a testvérek időnként feltűntek egymás mellett a filmvásznon. Latinovits Zoltán és Bujtor István együtt szerepelt a Csend és kiáltás, A dunai hajós, a Pendragon legenda, illetve az Egri csillagok című filmekben. Zoltán és Károly mindössze egyszer kapott közös fellépési lehetőséget, mégpedig 1967-ben a Mélyréteg című filmben. Ami pedig a két Frenreisz fiú együttműködését illeti, a Bujtor-filmek többségének zenéjét Károlynak köszönhetjük, aki néha meg is jelent az alkotásokban.
Megjelent a MAGYAR7 46. számában.
