Hazai tájakon: kilencvenedik születésnapját ünnepli az ismert rádiós, Méry Mancika
Jelentős életjubileumot ünnepel az ismert felvidéki néprajzkutató, Méry Margit (Mancika), akit legtöbben talán a Pátria Rádió, régebben a Szlovák Rádió Magyar Adásából ismerhetnek.
1936. október 1-jén Tardoskedden született. A komáromi magyar gimnáziumban érettségizett, ahonnét az útja a Pozsonyi Comenius Egyetem néprajz szakára vezetett. Néhány évig a Csemadok Központi Bizottságának néprajzi szakelőadójaként dolgozott, tíz évig a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének is munkatársa volt. 1988 és 2006 között a Szlovák Rádió Magyar Adásánál dolgozott, a Hazai tájakon című néprajzi műsort vezette, de más műsorokat is készített.
Szakterülete a népviseletek kutatása volt, de szívén viselte a hagyományokat is. Munkával teli élete során szinte alig akadt település, ahol ne fordult volna meg. Zoboralja néprajzi kincsét nála talán senki sem ismeri jobban, de szülőfaluja, Tardoskedd régi szokásait is mindig boldogan idézi fel.
Magyar7 című hetilapunknak többször is készségesen nyilatkozott az egyes ünnepkörökhöz tartozó népszokásokról, mint amilyen a húsvétot megelőző Jézuskeresés vagy a legénybíró-választás.
A böjti időszakban a lányok félretették a cifra ruhát és a gyászosat vették elő. Ugyanolyan szabású ruhák voltak ezek, mint a tarkábbak, csak a színük volt sokkal visszafogottabb. Még a hajukba se kötöttek fehér vagy piros szalagot, hanem inkább sötétkéket vagy lilát. A gyerekeknek is meg kellett elégedniük azzal az ételmennyiséggel, amit kaptak. Nem lehetett még kérni. A felnőttek is koplaltak. Egy asszonyka elmesélte, hogy a férjével egyszer nagyon éhesek voltak. De a kamrában volt elzárva a kenyér, és annak a kulcsát az anyósa a vánkosa alá tette. Mivel képtelenek voltak elaludni az éhségtől, ő valahogy kilopta a kulcsot az anyósa feje alól, bement a kamrába, vágott egy szelet kenyeret és azt majszolta az ágyban. A férje persze kérte, hogy adjon belőle neki, mire ő rávágta, menj és lopd el te is a kamrakulcsot, és szelj magadnak a kenyérből”
– osztott meg velünk egy vidám böjti történetet, ami gyűjtőmunkája során mondtak el neki.
1998-ban Jókai Máriával közösen jelentette meg Szlovákiai magyar népviseletek című könyvet. 2002-ben pedig Szlovákiai magyar parasztviseletek címmel adott ki kötetet.
Munkáját számos kitüntetéssel elismerték, többek között Kodály Zoltán-díjjal (2007), Magyar Arany Érdemkereszttel (2017) és Csemadok Életműdíjjal (2020).
Méry Margit nemcsak megszállott néprajzkutató, igazi közösségi ember is, aki napjainkban is élénken érdeklődik a világ történései iránt. Kedves Mancika, a Jóisten éltesse még sokáig!
