Falkenstein gróf utazása
A Szepesófalun született Kalatay Xavér Ferenc (1722–1795) jezsuita szerzetes 1787 augusztusától 1795-ben bekövetkezett haláláig Nagyvárad püspöke volt. II. József (1741–1790) német-római császár – a kalapos király – jóllehet a különböző felekezeteket igyekezett kordában tartani, kedvelte Kalatayt; nemcsak az egyik legjelentősebb magyarországi egyházi méltóságba emelte, hanem egy díszes hintóval is megajándékozta, amikor elindult Nagyváradra.
A két férfi ismeretsége azonban jóval korábbra datálható. Kalatay az 1770-es években tábori papként szolgált Galíciában, Lodomériában és Bukovinában. II. József a Habsburg Birodalom társuralkodójaként 1780 tavaszán egy meglepő utazásra szánta el magát: elindult az Orosz Birodalomba, hogy személyesen találkozzon II. (Nagy) Katalin (1729–1796) cárnővel. Kalatay lelkiatyaként csatlakozott II. József kíséretéhez az akkor a Habsburg Birodalomhoz tartozó Brodyban. A császár korábban felkereste Franciaországot is, ahol járt a párizsi siketnéma intézetben és az itt látottak alapján egy hasonló intézményt alapított Bécsben. Oroszországba is azért utazott, hogy a helyszínen tanulmányozza a cárnő újításait.
A hét kocsin utazó 27 fős küldöttség útjáról Kalatay egy latin nyelvű levélben számolt be Reviczky Károly (1737–1793) bárónak. Ő képviselte 1772–1773-ban a bécsi udvart Varsóban, ahol Galícia és Lodoméria sorsáról tárgyaltak. Ezt a beszámolót később magyarul Thewrewk Miklós adta ki a Tudományos Gyűjtemény 1823. évfolyamában.
Kijevet „igen tiszta, tsinos város”-ként jellemzi Kalatay Ferenc, ahol a számos görög templomnak „gazdag oltári készülettyei vannak”. Természetesen feltűnt neki, hogy a templomok tornya gazdagon aranyozott, de még inkább csodálatba ejtette, hogy a templomok alatt „kriptályok vannak, amelyek igen ékesek és kényelmesek (…), a labyrintszerüleg kivájt bűvös és temérdek reliquiával megtöltött kriptályokban maga az ó-hitű érsek vezetgetett”.
Noha „Falkenstein gróf” szerette volna elkerülni a feltűnést, minden városban diadalív, koszorú- és lobogódísz fogadta. Észak Semiramisával – ahogy Kalatay II. Katalin cárnőt nevezi – Mahilovban találkozott. „Zúgtak a harangok, dörögtenek az álgyuk és szakadatlan vivátozott a nép. Üveges, selymes óriási batárban üle a tzárné, amelyet tíz tollbokrétás, tsótáros, pompás paripa vontatott.”
Kalatay megjegyzi, hogy a császár a saját költségén intézett mindent, nem fogadta el a II. Katalin által berendeztetett előkelő szálláshelyet sem. A seregnyi fogadás és bál elől így sem tudott kitérni. A beszámolóból megtudjuk, hogy a cárnő pazar ajándékokat osztott ki a császár kísérői között. Maga Kalatay „egy százötven pengő értékű arany tobákos pikszist” kapott. „Falkenstein gróf” járt Moszkvában és Szentpétervárt is, majd három hónappal később, augusztus közepén tért vissza Bécsbe. Kalatay Lembergben vett búcsút az uralkodótól, aki ezer arannyal jutalmazta a fáradozásait.
