Erdős Renée különös világa
Egyetemista koromban került kezembe a szepességi Csütörtökhelyen született novellista, drámaíró és kritikus, Illés Endre (1902–1986) egyik esszékötete, és ebben szerepelt Erdős Renée (1878–1956) neve, pontosabban A brüsszeli csipke című regényének a kritikája.
Illés, bár novellistaként volt érzéke a női lélek finom rezdüléseinek a bemutatásához, Erdős Renée művének erotikával túlfűtött világát csipkékkel, selymekkel, bársonnyal teleaggatottnak nevezte, amely nehéz orchidea illatot áraszt, szereplői pedig színes papírlapból kivágott alakok, rugóra járó próbabábuk. Állítása szerint a tömegek szeretik az efféléket, az irodalom falain belül azonban nem kedveltek.
Ady vagy Jászi Oszkár is nagy tisztelője volt, de Fülep Lajos (1885–1970) művészettörténész feleségeként végül nem találta meg a boldogságot, és alig öt évig tartó házasságuk 1918-ban válással ért véget. Ebből a kapcsolatból két lánya is született. Illés Endre számára tehát nőként sem igen lehetett „veszedelmes”.
Már verseivel sokakat magára haragított. Egy kritikusa megállapította: ha ezeket Amerikában írta volna, börtönbe csukják.
De szerencsére nem ott írta őket, „így szabadon járhattam, kelhettem…” emlékezett később az írónő. Persze, a később keletkezett regényeit még nagyobb botrányok kísérték. A nők (főleg a fiatal hajadonok) csak titokban olvasgatták ezeket a könyveket, ugyanakkor valami módon átformálta az addig kialakult szemléletmódot.
A száz éve megjelent A nagy sikoly című, erotikával átitatott művének központi kérdése, hogy mennyire ildomos társadalmi téma a nők nemi élvezetének a boncolgatása, és ez miként hat a férfi és a nő kapcsolatára. Ahogy Illés Endre is megállapította, Erdős Renée alakjai nem igazán hús-vér lények, csak képviselik az írónő véleményét, ami nem is minden esetben konzekvens. Írásaiban nem érdemes keresni a művészi mélységet; amivel hatni tud a szélesebb olvasói rétegekre, az az addig tabunak számító témák felvetése és pikánsnak is mondható részletekkel teli ábrázolása.
Erdős Renéeről itt a Felvidéken nem sokan tudják, hogy a Csallóköz déli csücskében egykor létezett Érseklélen Ehrenthal Reginaként látta meg a napvilágot.
Ez ma már Nagykeszi település része, hajdani romos templomának anyagát az 1990-es évek első felében felhasználták a falu új katolikus templomának építése során. Erdős Renée az 1920-as években római tartózkodása idején a zsidó vallásról áttért a katolikus hitre, és itt írta talán legsikerültebb regényét, amely Santerra bíboros címmel jelent meg 1922-ben. De a második világháború alatt ez sem mentette meg őt a nyilasok folytonos zaklatásától. Egyébként ő volt az első magyar írónő, aki írásaiból tartotta el magát, sőt a honoráriumaiból egy villát is vásárolt magának Budapesten. Ezt azonban el kellett hagynia és egy szerény tömbházi lakásban élt haláláig. Egykori lakóházában 1990-ben helytörténeti múzeumot és galériát rendeztek be. Itt található az írónő emlékszobája is. Később több más gyűjteménnyel is bővült, sőt a 2000-es évek közepétől a ház pincerészében működik a Renée Cafée múzeumi kávézó. Halála után több mint 60 évvel, 2018-ban kiadták Ifjúságunk címmel önéletrajzi visszaemlékezéseit.
Megjelent a Magyar7 2023/19. számában.
