2025. március 12., 18:11

Egy tehetséges tollforgató pálfordulása

Valamikor a múlt század nyolcvanas éveiben az egyik pozsonyi antikváriumban két olyan könyvet is vásároltam, amelyekbe egykori tulajdonosa beírta a nevét: Dzurányi László. Csak évekkel később tudtam meg, hogy az illető a két világháború közötti Csehszlovákiában jeles újságíróként tevékenykedett, és két fontos napilapnak is a főszerkesztője volt. 1925–1932 között az ellenzéki magyar pártok lapjának számító Prágai Magyar Hírlapot (PMH) irányította, majd az 1933–1938 között átállt a másik oldalra, a Pozsonyban megjelenő és a csehszlovák kormány által támogatott Magyar Újság főszerkesztője lett.

Dzurányi László
Fotó: A szerző archívuma
A sajtótörténészek mindkét újságot színvonalasnak és véleményformálónak minősítik, és ez szerintük Dzurányi elévülhetetlen érdeme, mivel nemcsak jó tolla volt, hanem szerkesztőként is sikerült megtalálnia azokat a munkatársakat, akikkel elképzeléseit meg tudta valósítani. A róla szóló életrajzi adatokat keresve megtudtam, hogy Debrecenben született 1888. július 10-én. Eperjesen volt joghallgató és ekkor kezdte újságírói tevékenységét is, sőt a városban egy hetilapot is indított Sáros címmel. Az első világháború alatt már Kassán tevékenykedett a Felvidéki Újság, majd 1918–1923 között a liberális szellemű Kassai Napló felelős szerkesztőjeként. A PMH-ot két felvidéki ellenzéki magyar párt (a Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt) indította 1922-ben és éppen Dzurányinak köszönhetően vált a legjelentősebb magyar lappá.

Számomra azonban a legizgalmasabb kérdés az volt, hogyan váltott ez az ember köpönyeget és lett lényegében aktivista, bár időnként a magyar kisebbség problémáit is szóvá tevő újság irányítója. A rövid életrajzi ismertetések ebben nem kínáltak eligazítást, viszont Szvatkó Pál 1938-ban a felvidéki magyar sajtóról írt összefoglalójában, valamint Kovács Endre Korszakváltás című emlékiratában néhány személyes utalásra is ráakadhat az ember. Itt olvasható egy sokat sejtető jellemzés:

A jeles publicista született bohém volt, korhely levegő vette körül, törzsvendége lett a prágai borozóknak, ivott és cigányozott. Nemegyszer kenyéradóinak kellett kiváltani valamelyik éjszakai lokálból. 1933-ra megtelt a pohár.”

Az anyagi gondok elől úgy akart menekülni, hogy felajánlotta szolgálatait a csehszlovák kormánynak, hogy egy kvázi ellenzéki, de végeredményben az államhoz lojális lapot indítana az éppen végleg befuccsolt aktivista szellemiségű pozsonyi A Reggel utódjaként, természetesen kormánytámogatással. Az illetékesek rábólintottak az ötletre és 1933. április 16-án megjelent a Magyar Újság első száma, amely független politikai napilapként kívánta eladni magát. Dzurányinak sikerült maga mellé csábítani a jeles költőt és írót, Győry Dezsőt, aki a felelős szerkesztője lett. Az ellenzéki magyar politikusok természetesen felismerték az új lap kétszínűségét és három nappal később, 1933. április 19-én a PMH-ban reagáltak Dzurányi A mentés és építés magyar útja című vezércikkére: „A hangjáról első pillanatra az avatatlan olvasó talán nem ismerheti fel könnyen, hogy újabb kormánylappal van dolga (…) Mert a hangja más, mint az eddigi volt, a hang a Jákobé, hanem a kéz, az Ézsau keze.” Az a bizonyos kéz pedig a kormány által megbízott prágai Légia Bank volt.

A további években a vitathatatlanul színvonalas Magyar Újság – amelynek különösen irodalmi része volt dicsérhető – elég sok zavart okozott a felvidéki magyarság soraiban. Főszerkesztője 1938 után már nem talált a magyar sajtóban lehetőséget, ezért szlovák lapokban közölgetett. 1945 után visszavonult a kelet-szlovákiai Pelejtére, ahol birtoka volt. Popély Gyula történész szerint 1948-ben korrektornak jelentkezett az akkor induló Új Szónál, de elutasították. 1955 februárjában hunyt el Pelejtén, de pontos dátumot sehol sem találtam.

Megjelent a Magyar7 2025/9. számában. 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.