Egy főpapot megrágalmaznak
A tragikus mohácsi csata (1526. augusztus 29.) előtt bő egy esztendővel, már II. Lajos magyar király környezetében is tudták, hogy az Oszmán Birodalom nagy erőkkel készül meghódítani Közép-Európát, és nem titkolt célja Bécs elfoglalása. VII. Kelemen pápa Antonio Giovanni da Burgio (? – 1545/46) bárót nevezte ki az Apostoli Szentszék első magyarországi nunciusává.
Burgio 1525. április 13-án keltezett jelentésében beszámolt a királyi udvarban tapasztalt állapotokról, a legfontosabb személyekről jellemzést is adott. Szalkai László (1475–1526) esztergomi érsekről egyebek mellett ezt írta: „Szalkai nem akar segíteni, akármennyire mondja is, hogy akar, mert mihelyt rendbe jönne az ország dolga, vége lenne az ő nyerészkedéseinek. Rábeszélni őt nem lehet, még azokkal az okokkal sem, melyekkel a legátus úr és én kénytelenek voltunk lelkére beszélni: hogyha elvész az ország, elvész az ő hatalma és pozíciója is. Meg vagyok róla győződve, hogy az ország veszedelmes helyzete – melyet ő éppen olyan jól ismer, mint mi – teszi őt olyan cinikussá. Ő ugyanis arra számít, hogy ha elvész az ország, az ő zsebe jól tele legyen arannyal, hogy mindenütt úr lehessen." Nem túl hízelgő sorok, de a beszámoló általában kiábrándító képet fest a magyar főurak és a nemesség közti – harmonikusnak aligha nevezhető – viszonyról. Burgio báró becsületére legyen mondva a pápától kapott pénzből Csehországból és Sziléziából zsoldosokat toborozott, akik a magyarok oldalán harcoltak Mohácsnál.
Szalkai Lászlót azonban az utókor sokkal elfogulatlanabbul ítéli meg. Apja varga volt, tehát nem nemesi származású, ennek ellenére fia komoly tanulmányokat folytatott. Sárospatakon a plébániai iskolában sajátította el az alapokat, majd a Krakkói Egyetemen tanult. Ott készítette azokat a latin nyelvű jegyzeteket, amelyek Szalkai-kódexként ismertek és ma Esztergomban őrzik. Érdekes egyébként, hogy csak esztergomi érsekké történt kinevezését követően szentelték fel.
Aluise Bon velencei követ 1519. évi jelentéséből az derül ki, hogy az akkor csak 13 éves királyt két ember „kormányozza”: a nádor és a „főkancellár” (Szalkai akkor még váci püspök volt). Nyilván a pénzügyek irányításába is volt beleszólása, és Burgio ebből következtetett arra, hogy elsősorban a saját zsebére „dolgozik”. Tudni kell azonban, hogy gyakran a saját pénzéből hitelezett a kincstárnak és megelőlegezte – természetesen kamattal – számos város befizetendő adóját is. Gondja volt a végvárak megerősítésére és elmondhatjuk, hogy nem volt anyagiasabb és önzőbb a többi magyarországi főpapnál.
Szalkai irányította a magyar diplomáciát és arra törekedett, hogy létrejöjjön egy közép-európai törökellenes összefogás.
A megállapodás sajnálatos módon a lengyelek hezitálása miatt nem jött létre. A pápai nuncius a legjobb igyekezete ellenére sem tudta átlátni a szövevényes magyarországi hatalmi csatározásokat, de ez még a mai történészeknek is kemény dió. Szalkai László egyébként több főpappal együtt ott volt a mohácsi ütközetben és életét vesztette a csatatéren.
Megjelent a Magyar7 2024/50. számában.
