A száz éve égő seb
A legtöbb magyar számára a franciaországi Trianon nem pusztán egy falu és egy kastély helyszíne.
Az első világháborúban győztes hatalmak itt döntöttek – felelőtlenül, igazságtalanul és gonoszul – a magyarság sorsáról, mellőzve minden olyan érvet, amelyet a megalázott magyar békedelegáció igyekezett felvetni.
A szomszédos népek folyton azon gúnyolódnak, hogy a magyarok képtelenek megszabadulni ettől a traumától, noha jól tudják, hogy a nyugati hatalmak segítették őket Magyarország feldarabolásához és kifosztásához.
Trianon a magyar szellemi élet kiválóságaitól egészen a legegyszerűbb emberekig véleményük és keserűségük megfogalmazására késztetett. Ezekből állított össze egy kötetre valót Száraz Miklós György. A fájdalom egyik legmegrázóbb megfogalmazása Karinthy Frigyestől való: „Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár és ezt: Erdély és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Megjelent a Magyar7 2022/8. számában.
