A polihisztor megnősül

Ottó csak 12 éves korában tanult meg tökéletesen magyarul, amit azért kell kiemelni, mivel a magyar tudományos szaknyelv kiemelkedő alakítója, s egyszersmind a magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztés egyik mestere volt.

Sok témával foglalkozott élete során, kezdve a pókokkal és a madarakkal, a néprajzon át egészen a politikáig. A legnagyobb polihisztorként emlegették, és folyamatosan művelte magát, mivel élete úgy alakult, hogy nem szerezhetett egyetemi diplomát.

Már fiatal korától hallásproblémái voltak, és ezért úgy gondolta, hogy a kötelező katonai szolgálat alól is felmentik. Ebben azonban tévedett, sőt a sorozáson szimulánsnak nyilvánították és tizenkét év szolgálat várt rá. Végül öt évet lehúzott a császár seregében, mielőtt megszabadult az egyenruhától.

1866-ban Kolozsvárra került, ahol a Brassai Sámuel vezette Erdélyi Országos Múzeum preparátora lett. Ezekben az években rendszeresen járt színházba is, bár rossz hallása miatt mindig az első sorban kellett helyet foglalnia, és ezért drágább jegyet kellett vásárolnia. Ugyanakkor közelről láthatta a kor egyik legnagyobb színésznőjét, Jászai Marit, akivel nemcsak megismerkedett, hanem meg is kérte a kezét. A díva igent mondott, de végül a házasságból nem lett semmi, miután Jászai elszegődött a fővárosi Nemzeti Színházhoz és a távkapcsolat már nem működött. Sokáig úgy tűnt, hogy Herman Ottó agglegény marad, a szerelemre egyébként sem maradt sok ideje, mivel az országot járta, különböző munkáihoz gyűjtötte az anyagot.

Három kötetben összefoglalta Magyarország pókfaunáját, A magyar halászat könyve is két kötetesre sikeredett, emellett gyűjtötte a magyar pásztorok nyelvkincsét, és csak úgy ráadásként magas szintre emelte a magyarországi madártani kutatásokat.

Népszerű művét, A madarak hasznáról és káráról című ismeretterjesztő, sok színes képpel illusztrált munkáját magyarul számtalanszor kiadták, de lefordították németre és angolra is. Végül az ornitológia volt az a tudomány, amelynek köszönhetően Herman Ottó ötvenévesen megnősült. Ez pedig egy sajtóvita eredménye volt.

A Vadászlapban és a kolozsvári Ellenzékben 1883-ban egy cikk jelent meg egy stiglic és egy csóka „öngyilkosságáról”. A madarak szakértőjeként Herman Ottó is hozzászolt az írásokhoz, és egyértelműen cáfolta, hogy a madaraknak szándékukban állna öngyilkosságot elkövetni. Az Ellenzékben megjelent eredeti cikket egyébként egy Judith álnevű hölgy írta, ezért Herman a hozzászólásában gáláns bókokkal körítve fejtette ki ellenvéleményét, sőt egy kis csipkelődést is megengedett magának, ami egyébként sosem állt távol tőle. Judith válasza sem késett sokáig, és bár kevesebb tudományos érveléssel, de ugyanolyan szellemes fordulatokkal fogalmazta meg ellenérveit. Herman ezt olvasva inkább nem folytatta a polémiát.

Ezen Herman Ottó elámult egy kicsit, de később személyesen is megismerkedett a nálánál 21 évvel fiatalabb Borosnyay Kamillával (1856–1916) és egy nappal 50. születésnapja előtt, 1885. június 25-én Miskolcon, az avasi evangélikus templomban oltárhoz vezette őt. Felesége sokat segítette a munkájában és gondosan ápolta őt, amikor Herman Ottó kétszer is súlyos balesetet szenvedett.

Megjelent a Magyar7 2022/50. számában.